Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kitől véd az új spamtörvény?

Év: 
2008
Szám: 
Ősz
Szerző: 
Mozsár Gabi

Szeptember elején nagy felháborodást váltott ki az online értékesítéssel foglalkozó vállalkozások körében egy törvénymódosítás. Az új szabályozás elméletileg bennünket, fogyasztókat próbál megvédeni a spam-ek áradatától. Gyakorlatilag azonban úgy tûnik, hogy a kereskedõk online marketingjét lehetetlenítette el, miközben semmivel sem lett kevesebb a postaládánkba érkezõ potencianövelõ reklámlevelek száma.


A spam-ek küldése eddig is törvénytelen volt (lásd 2001. évi CVIII. törvény). A lényeges változás szeptember 1-jétõl az, hogy csak a magánszemélynek küldött levelekre vonatkozik a tiltás, a cégnek címzett levelekre nem. De honnan tudjuk egy e-mail címrõl, hogy az magánszemélyé vagy cégé? A [email protected] cím látszólag céges e-mail cím, a spamtörvény szempontjából viszont nem az. Az [email protected] és társai ellenben egyértelmûen céges címek, ezekre mehetnek a reklámlevelek. Spam gyanúja esetén továbbra is lehet beadvánnyal fordulni a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) hivatalához, akkor is, ha céges címre érkezett az e-mail, de a Hivatalnak már nincs eljárási kötelezettsége, mérlegelés alapján dönt a beadványról.

Marketing, de milyen áron?
A neten úton-útfélen értékesítési honlapokba botlunk. A profin felépített oldalak különös ismertetõjele a regisztrációs lehetõség, amellyel ha élünk, hírlevelet, ingyenes tanulmányt vagy egy e-bookot, szavazási lehetõséget, kérdõívet, esetleg valamilyen ajándékot tudhatunk magunkénak. Cserébe viszont meg kell adnunk néhány személyes adatunkat. Eddig elég volt a keresztnevünket és az e-mail címünket beírni. Ennyivel máris zöld utat engedtünk a  menetrendszerûen érkezõ, látszólag személyes hangvételû megkereséseknek – ha pedig ráuntunk a levelekre, pár kattintással leiratkozhattunk. A jogalkotók szigora azonban eztán már a lakcímünket, sõt, korhatáros reklámok esetében még a születési adatainkat is megköveteli. Állítólag vitás ügyekben majd könnyebben kiderül, tényleg megelõzte-e
a beleegyezésünk a reklámleveleket. Csakhogy ki az, aki szívesen megadja a lakcímét is? És vajon ki ellenõrzi azt, hogy valós címet adtunk-e meg? Honnan tudhatom én, mint fogyasztó, hogy adataimat megfelelõen kezelik? Nem kell-e attól tartanom, hogy nem csak a virtuális, de a valódi postaládám is tele lesz reklámokkal? A külföldi címekrõl érkezõ Viagra hirdetések ezután is el fognak árasztani bennünket, viszont a hazai vállalkozások törhetik a fejüket,  hogyan szólítsák meg potenciális vevõkörüket, illetve hogyan feleljenek meg mind a spamtörvény, mind az adatvédelmi törvény elõírásainak.
Persze az online értékesítésen túl is van élet! Értékelve a törvényalkotók fogyasztókat védõ igyekezetét, kíváncsi lennék arra, hogy mikor szigorítják a nyomtatott reklámanyagokról, szórólapokról, óriásplakátokról, TV-reklámokról szóló törvényeket. Hiszen ezek mind kéretlen, nagy példányszámban elküldött, azonos tartalmú üzenetek. Hozzájárulok, hogy ezektõl is megvédjen valamilyen hivatal. Szívesen megadom hozzá akár a lakcímemet is!

 

Engedélyköteles meghívók
Az NHH jogilag aggályosnak tartja, hogy a honlapok félig vagy egészen automatizáltan – esetenként ellenszolgáltatás fejében - meghívók küldését teszik lehetõvé. A megkérdõjelezett reklámtechnika lényege, hogy az adott honlap felhasználói némi „jutalom” fejében ismerõseiket „meghívhatják” az oldalra. Ilyen jellegû meghívók szintén csak akkor küldhetõk, ha a címzett ahhoz elõzetesen hozzájárult.