Persze, mondtam én, de ez nagyon kis szelete a problémának, miért ezzel foglalkozik a tárca? A politikának és az államigazgatásnak a szabályozáson keresztül kellene megközelítenie a kérdést. Inkább a feldolgozókat kellene támogatni (ti. Magyarországon nincs PET-feldolgozás!). Ha lenne feldolgozó kapacitás, lenne kereslet a nyersanyagra, és mûködne a begyûjtés magától. És ha már begyûjtés, akkor betétdíjas begyûjtésre lenne szükség, ezzel 90-95%-os hatékonyságot is lehet érni. A fogyasztókat lehet motiválni, ha visszakapják a pénzüket, visszaviszik a palackot.
De persze még ez is kevés, mert a kibocsátásnál kell szabályozni: kevesebb palackot hozzanak forgalomba! Az újratöltést kellene támogatni. Hallott már valaki olyat, hogy egy államtitkár egy mosó-töltõ üzem elõtt tartott sajtótájékoztatót? A csapvíz minõségét és élvezhetõségét kellene javítani, így nem kellene a vizet csomagolni!
Nem egy készülékrõl kellene beszélni a tárcának, legyen bármilyen jó is a találmány, hanem arról, hogy mitõl lesz kevesebb a hulladék. A PET-zsugorítóval a tárca közvetetten az eldobó csomagolásokat támogatja! A CO2-mérleg önmagában nem válasz semmire, pláne hogy a készülék gyártását nem is vették figyelembe. Egy igazi életútelemzést kellene végre készíttetni, ha tisztán akarunk látni.
És aztán szabályozni, ösztönözni. Lassan egy éve nem tudjuk, mi a tárca szándéka a termékdíjas szabályozásban, hogy mi lesz az EU által kikényszerített változtatás lényege. Hónapok óta lebegtetnek valami zöld adórendszert. Az államtitkár úr szerint heteken belül ki fog derülni, és kezdõdhet róla a társadalmi vita. Izgatottan várjuk!