Lakosság

Az év elején Garén megkezdték a veszélyes hulladék átcsomagolását és külföldre szállítását . Osztrák és német égetőkbe 50 tonna hulladékot szállítanak el naponta. Összesen 14 ezer tonna veszélyes hulladékot kell ily módon megsemmisíteni. A beruházás költsége egyébként 2,3 milliárd Ft, melyet az állam -- a környezetvédelmi alapon keresztül - áll. A kiürített garéi hordókat, amely szintén veszélyes hulladéknak minősül, a győri hulladékégetőben kezdték égetni - egészen március elejéig, amíg az illetékes környezetvédelmi hatóság le nem állíttatta többszörös dioxinhatárérték-túllépés miatt.

A kőbányai Ereco Rt. shredder-hulladékos botrányával már két ízben is foglalkoztunk (ld. KukaBúvár, 1999. ősz és tél). Azóta a T.Z.-ként szereplő titokzatos bejelentő kilépett inkognitójából, kiderült, hogy Potyó Józsefnek hívják, és hogy a szomszéd telephelyről figyelhette az eseményeket, hiszen az Avermann Hungária Kft. alvállalkozója (volt). Erre mondtuk a múltkor, hogy semmi kedvünk igazságot tenni közöttük, lássuk a veszélyes hulladékot! A parlament környezetvédelmi bizottsága azóta behívatta a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (KDVKF) teljes vezérkarát, és kifaggatta a történetről. Még mi is hozzászólhattunk, sőt a veszélyes anyag termelői is ott voltak. Az bizonyos, hogy hosszú szappanorerára kell számítani, de az már nem, hogy a környezet fog nyerni.

A mennyiségi növekedés talán az elektronikai hulladékok területén a legdinamikusabb , mivel a robbanásszerű fejlődés velejárója, hogy az eszközöket egyre többen és egyre rövidebb ideig használják. A világ számítógéppel jól ellátott országaiban kiszolgált számítógépek milliói kerülnek évente a szemétre, többségében nem az előírásoknak megfelelően. A hazai helyzet sem jobb.

A Parlament előtt lévő hulladékgazdálkodási törvény sem a megelőzésről szól.

A HuMuSz lényegében egyetért a környezetvédelmi minisztérium megállapításával: Magyarországon hulladék-katasztrófa helyzet van. A megoldási megközelítésünk azonban annyiban sajátos, hogy mi nem a már meglévő hulladékokra, hanem -- hosszú távú megoldást keresve - elsődlegesen a hulladék keletkezésének megelőzésére koncentrálunk. A hulladékprobléma lényegét egyébként csak a fogyasztói társadalom logikájának tanulmányozásával, a reklám-fogyasztás-hulladék kapcsolódási pontjainak feltárásával lehet megérteni. Kizárólag így tehető világossá, hogy hol kezdődik a hulladékprobléma, és hogy mely ponton lehet és érdemes hatékony megelőzési intézkedéseket foganatosítani. A reklám-fogyasztás-hulladék alapvető összefüggéseinek feltárása után logikusan jutunk arra a következtetésre, hogy kevesebb hulladékhoz másmilyen fogyasztási szokásokra -- és kevesebb reklámra - lenne szükség. Nem véletlen tehát, hogy az ökológiailag orientált (hulladék megelőzésre összpontosító) hulladékgazdálkodásokban a többutas (betétes) csomagolási rendszerek megmentése illetve fejlesztése központi szerepet kap.

Egyes jóslatok szerint a hulladéktömeg problematikája az ezredfordulóra végleg megoldódik, ennek azonban korai nagyon megörülni, mivel egyéb kellemetlen következményekkel is járhat az esemény (pl. drasztikus egyedszámcsökkenés elsősorban a gyenge ellenálló-képességű fajoknál, infrastrukturális felszámolódások, "klímaváltozás", stb.). Inkább nem festem az ördögöt a falra s egy barátságosabb "végső megoldást" ismertetnék, fenntartva a megelőzés, mint legtisztább és legelőnyösebb módszer elsőbbségét, de kételkedve ennek hatékonyságában a jelen "globális média demokratúrában".