Lakosság

1997. õszén a GATE Zöld Klub 9 tagja látogatást tett Gödöllõ testvérvárosa környezetvédõ szervezeteinél Wageningenben. A mintegy öt napos program alatt megismerkedtünk a város hulladékgazdálkodásával, hulladékudvarral, a gyûjtõ és szállító rendszerrel, valamint a feldolgozóval. Emellett tapasztalatot gyûjthettünk környezetvédelmi oktatóközpontjuk mûködésérõl, a természetvédelmi területen folyó munkáról, valamint kicseréltük tapasztalatainkat a helyi önkormányzat szakembereivel.

Ha valaki az osztrák fõváros felé utazik az autópályán, érdekes látványban lehet része. Azon kevés reklámok egyikének szövege, melyet az osztrákok eltûrnek az autópályák felett átívelõ hidak korlátjain az sztáda-matricás figyelmeztetésen kívül, hogy "a hulladékmegelõzés a vásárlásnál kezdõdik". Ez az apró figyelemfelkeltés, mely sok helyen olvasható, nemcsak hidak korlátjain, már elõre vetíti nyugati szomszédunk hulladékgazdálkodási kultúráját, ami még a legfejlettebb államokét is egyes területeken túlszárnyalja. Nekünk legalább nem kell messzire mennünk, ha követendõ példát akarunk látni...

Joseph Rauthner, akit szinte mindenki Szepi bácsinak szólít, Karintiában született. Ausztriában is hulladékhasznosítással foglalkozott. 1970-ben alapított egy szemétszállító céget, majd 1976-tól elõször szelektív papír-, majd üveggyûjtésre tért át. 1987-ben járt elõször Magyarországon turistaként, majd késõbb már letelepedési szándékkal jött, mert úgy gondolta, hogy a magyar életvitel, a táj, a bor majd kigyógyítja betegségébõl. Így is lett. Szakmáron él családjával, és abban a térségben próbálja beindítani a szelektív hulladékgyûjtést.

1998. májusában a HuMuSz küldöttsége ellátogatott a pécsi Biokom Kft-hez megtekinteni azokat az eredményeket, amelyeket a csomagolóeszközök termékdíjából jelentõsen támogatott cég a szelektív hulladékgyûjtés terén eddig elért. A látogatásra szóló meghívást a Biokom Kft-tõl kaptuk, válaszként azokra a bírálatokra, melyek részünkrõl az elmúlt hónapokban a termékdíjas pályázatok teljesülésével kapcsolatban megjelentek. A bírálatok elsõsorban arra vonatkoztak, hogy a HuMuSz nem látja a gyakorlatban az 1996. õsze óta kiutalt milliárdok hatását a szelektív hulladékgyûjtés látványos bõvülésében.

A holland tulajdonban álló és a Tetra Pak-os tejcsomagolás egyik fellegvárának tekinthetõ Hajdú Tej Rt 1997. õszén megvásárolta a szeghalmi Sárréti Tej Rt részvényeinek többségét. A Hajdú Tej nem vállalkozást, hanem piacot vett. 1998. február végével bezárta a Sárréti Tej Rt szeghalmi üzemét, elbocsátott több, mint 200 dolgozót, leállította a sajt és tejtermékgyártást és megszûnt a Magyarországon ezideig egyetlen üveges tejgyártás is.

Ön mit kérne, kedves Olvasó, ha egyszer csak megjelenne egy európai vágású környezetvédelmi miniszter, szellem képében? Ilyenkor, kormányváltás közepette, aggodalommal figyeljük a híreket. Latolgatjuk a koalíción belüli erőviszonyokat, becsülgetjük a győztes pártok környezeti érzékenységét, találgatjuk, hogy kitől féltenénk legkevésbé a környezetvédelem ügyét. Figyelve az eseményeket, komoly illúzióink nem lehetnek.

Az egyik legnagyobb mítosz, amit a biotechnológia ipar terjeszt, hogy a génmanipulált növények fognak megoldást nyújtani a világ éhezõinek. Habár a génmanipulált növények rövid távon nagyobb terméshozammal rendelkeznek (a hosszú távú eredmények még nem ismertek), van jó pár érv arra, hogy miért nem igaz a biotechnológiai ipar állítása, és miért valószínû, hogy a világ szegényeit inkább kedvezõtlenül érintik ezek a változások: