Az EU számtalan irányelve közül az egyik a csomagolóanyagokról és a csomagolási hulladékokról szól. Ennek elvi célja, hogy elősegítse a hulladékmegelőzést, a hulladékcsökkentést, illetve ezzel párhuzamosan csökkentse a csomagolóanyagok és hulladékaik által okozott környezeti hatásokat. Mindezt természetesen úgy, hogy közben ne akadályozza a belső piac működését.
Eritreai körkép
Míg Magyarországon egymás után siratjuk el az utolsó környezetet kímélő csomagoló-anyagokat, addig innen sok ezer kilométerre Kelet-Afrika egy kis országában az általános hulladék-megelőzés, hulladék újrahasznosítás a mindennapok része. Eddigi tapasztalataim alapján a harmadik világ egyet jelentett a végeláthatatlan szeméthalmokkal. Különösen szembeötlő ez a „fejlett világra” csak a közelmúltban nyitó országokban, ahol a lakosság nem tud mit kezdeni a ráömlő filléres termékek csomagolóanyagaival. Nyilván sokkal hamarabb érték el például a kis dél-kelet ázsiai falvakat a dobozos és műanyag palackos italok, sokszorosan becsomagolt snackek, édességek és egyéb „modern” termékek, mint a „fejlett hulladékgazdálkodás” vagy az efféle termékeket elutasító szemlélet.
Simon Gergely (Levegő Munkacsoport) riportja.
A környezetvédelmi tárca kiadta a Hazánk környezeti állapota 2005 című könyvet. "A környezeti adatok gyűjtése elsőrendű fontosságú a sikeres környezetvédelmi igazgatás szempontjából" - szögezi le rögtön az előszó, és ezzel nem győzünk egyetérteni, sőt "az állampolgár is kíváncsi arra, milyen minőségű környezetben él", de hát ezt mondjuk mi is évek óta! Ezek után a hulladékgazdálkodásról szóló rész olyan mértékben kiábrándító és felháborító, hogy kénytelenek vagyunk vele bővebben foglalkozni. A hulladékforradalomra kihegyezett retorika most "becsült" és elhallgatott adatokkal lett alátámasztva.
Nemrég a szlovákiai Kassán jártunk, ahol meglátogattuk a Priatelia Zeme (Föld Barátai) civil szervezetet. Egyeztettünk a Miskolcon és Kassán zajló hulladékos civil programokról, illetve az együttműködés lehetőségeiről. Tanulságos volt a találkozó, hiszen kicsit beleláthattunk egy Szlovákiában működő zöld szervezet mindennapjaiba, illetve képet kaphattunk egy más környezetben zajló munka eredményeiről is. Demeter Zoltán (Zöld Akció) riportja.
Balatoni Henrik, Hulladékhasznosítók Országos Egyesülete
Megkerülhetetlen szereplője Balatoni Henrik a hulladékhasznosítók piacának. Számos hasznosító vállalkozás tulajdonosa és vezetője, a szakma nagy lobbistája. Komolyan és sok jóindulattal elemezte végig tavaly nyári hulladékgazdálkodási stratégiánkat[1], hálásak vagyunk gyakorlatias javaslataiért. Arról kérdeztük, mi várható a közeljövőben a hulladékok szelektív gyűjtése és hasznosítása terén hazánkban.
Szavazásunk eredménye.
508 olvasónk nyilvánított véleményt.
Hány ember gyűjt szelektíven? Hogy áll a lakossági hulladék hasznosítása? Mennyi csomagolás kerül vissza a lakosságtól? Teljesül-e az EU által elvárt hasznosítási arány? Valahogy nem stimmelnek az adatok, amelyek vékony sugárban csordogálnak a minisztériumból és a koordináló szervezetektől. Nekünk mindig más számok jönnek ki. Tessék kapaszkodni, becslések, spekulációk és számok következnek!
Mikor a komposztálás szóba kerül, mindig komoly szakmai utasítások közé csomagolják a gyakorlati tevékenységet. Leírják, mit lehet és mit nem a komposztálóra tenni, hogyan, hányszor kell forgatni, mire kell vigyázni és mit kell feltétlenül megcsinálni. A szánkba rágják, hogy mennyi az optimális foszfor-nitrogén arány, nedvességtartalom és így tovább...
Annyit beszélnek róla, hogy az ember fia a végére már teljesen elbizonytalanodik a komposztálással kapcsolatban. De mi történik, ha az apjára, nagyapjára hallgat és előveszi józanabbik eszét?