Az előző kormány búcsúajándékaként ránk testált "csomagolási rendelet" kritikus pontja minden bizonnyal a visszagyűjtött és hasznosított hulladékok mennyiségének ellenőrzése lesz. Erre nagyon oda kell figyelni, hiszen az előírt kezelési arányok teljesítése a rendszer életképességét bizonyítja, míg az adatok ellenőrizhetősége annak hitelességét.

Mivel az új rendeletbe az EU által kötelezően előírt visszagyűjtési/hasznosítási kvóták lettek beépítve, azok utólagos megváltoztatására nem lesz lehetõség. Azaz "alulteljesítés esetén" munkába lépnek a statisztika-kozmetikusok. Ez a veszély Magyarországon fokozottan reális, hiszen itt a kommunális hulladékhoz kapcsolódó adatokra a Környezetvédelmi Minisztériumnak (KöM) nincs rálátása. Az alapadatokat a KöM-nek továbbra is a kvóták teljesítésében anyagilag érdekelt csomagolóipari rendszergazdák szolgáltatják majd - érdekeiktől nyilván nem függetlenül. Németországban hasonló rendszer működik (DSD), ámde ott az adatszolgáltatások valódiságát, a teljesített kvótákat a rendszerbe beépített független érdekképviseleti szervezetek kontrollálják és nem sikertelenül.

A hulladékok (nem csak a csomagolási!) visszagyűjtésének és újrahasznosításának megszervezése egyébként valóban halaszthatatlan feladat. Nyersanyagkíméletet jelent, fokozza a lakosság környezeti érzékenységét és ráirányítja a figyelmet az ipar felelősségére. Azt azért nem árt tudni, hogy a termékcsomagolásokon alkalmazott "Zöld Pont" (Der Grüne Punkt) jelölések illetve az így jelölt hulladékok visszagyűjtetése újabb problémákkal terhelt. Egyrészt, mert a begyűjtött hulladékok szállítása, feldolgozása újabb jelentős környezetterheléssel jár, másrészt mert az általa kezelt hulladékok tekintetében a környezeti problémát megoldottként közvetíti. Ez megtévesztés, mert megkérdőjelezi a tényleges hulladékmegelőzési törekvéseket, akadályozza a környezettudatos fogyasztási formák elterjesztését. De az ipar sem lesz ösztönözve kevesebb hulladék vagy intelligensebb csomagolási formák alkalmazására, holott ez lenne a kívánatos.

A rendelettel megfogalmazott rendszergazda szerep a csomagolóipar által alapított ÖKOPANNON Rt-re (Kht. - szerk.) lett formázva, vagyis a hulladék kibocsátásáért felelős ipar maga "koordinálja" majd a pénzt és a munkát. Az önkormányzatoknak persze alighanem csak ez utóbbiból jut majd és a felelősségből, mert azt a hulladéktörvény rájuk oktrojálta. Aki figyeli a német eseményeket, vagy kint él (mint én), az tudja, hogy a visszagyűjtési rendszer folytonos önkormányzati protestálások és szemétexport botrányok közepette zajlik.

Magyarország úgy "adaptálja" most a német hulladékkezelési rendszert, hogy annak rendeletéből kihagyja a hulladékmegelőzés szempontjából legfontosabb szabályozási elemet. Az újrahasználható (többutas, betétes) csomagolásokra gondolok. A német csomagolási rendelet a többutas csomagolási rendszer védelmében kötelezően írja elő, hogy az egyes tömegitalok forgalmazásán belül (bor, sör, szénsavas illetve szénsav nélküli üdítő) milyen arányt kell biztosítani az újratölthető csomagolásnak. Ha ezt nem tartják be, akkor büntetésből az eldobó palackokra is betétdíjat rónak ki. Ez történik most Németországban. Mivel a forgalmazók a betétes csomagolások arányát bizonyíthatóan az előírt 72% alá csökkentették - 2003. januárjától az eldobó csomagolásokra (fémdobozokra, műanyagflakonokra) 25 illetve 50 EuroCent kötelező betétdíjat vezetnek be.

Magyarországon pontos statisztika nincs, a trend azonban egyértelmű. A csomagolóipar diktál, miközben a csomagolási szemét egyre nő. A visszaváltható csomagolások aránya a szénsavas üdítőknél mára -- az újság szerint -- 25% alá csökkent. A PEPSI botrányos körülmények között éppen most vonja vissza betétes palackjait a piacról. Ezt másutt nem merné megtenni, de úgy látszik, itt lehet.