Lehet második szemétégetője Budapestnek. Ezzel az örvendetes hírrel lepte meg az egyik napilap olvasóit néhány hete. Aztán nem sokkal később a „másik oldal” újságjában olvashattunk hasonlót. Nincs kétely, csak némi öröm az új beruházás kapcsán. A kampány megkezdődött.
Ez nem is az én esetem, hanem a jog esete a szervekkel. Feltehetően a hulladékos törvény (Hgt.) tehet mindenről, mert előírta, hogy a hat évre készülő Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) „lebontásához” előbb területi, majd települési terveket kell készíteni. Sőt, még azt is, hogy a mindenféle terveket kétévente felül kell vizsgálni. Ráadásul akként rendelkezett, hogy a tervkészítési eljárásokba a társadalmi szervezeteket is kötelező bevonni. Jogsegélyszolgálatunk nemrég az első, 2003-2008 közötti időszakra vonatkozó területi hulladékgazdálkodási tervek felülvizsgálataival kapcsolatos tapasztalatokat vizsgálta. Volna… Kalas György jegyzete.
Nem illene itt egyéni problémával előállni, de naponta kapunk leveleket hasonló esetekről. Július 22-e óta az utcán álldogál a 60 literes kukánk, 6(!) heti hulladék várakozik benne. A szolgáltató azóta nem üríti ki, mert nincs rajta matrica. Azért nincs rajta matrica, mert nem írtuk alá a kiküldött szerződést. Nagy fennakadást eddig nem okozott a dolog, mert mindössze 130 liter hulladékot termeltünk azóta, amit zsákba tettünk. A zsákot a szolgáltató elvitte, a kukát otthagyta. Kikötöttem a villanyoszlophoz, hogy a kutyák ne borítsák fel, közben meg szépen komposztálunk és szelektálunk.
A civilek nyertek. Végérvényesen. Ezekkel a könnyelmű szavakkal zártuk utolsó cikkünket a sajóbábonyi égetők ügyében. Nos, ismét meg kellett tanulnunk: olyan, hogy végérvényesen nem létezik, és különben is az égetők osztódással szaporodnak. Sajóbábonyi élménybeszámolónk következik.
„A lakosságot helikopterről értesítették, hogy zárkózzanak be otthonaikba.”
Killamarsh egy kis angliai település, Derbyshire-ben. John Moran, a helyi civil szervezet sajtófelelőse levelet írt egy másik angliai település lakóinak, kérvén őket, hogy próbálják meg megakadályozni a lakóhelyükön tervezett veszélyes hulladék égető felépültét. Érvelésében nem idézett tudományos eredményeket, egyszerűen csak elmesélte saját életüket. Szuhi Attila írása.
Több gyártói érdekképviselet, a HuMuSz és a Tudatos Vásárlók Egyesülete közösen tiltakozik a termékdíj törvény változtatása ellen, amelynek értelmében a kereskedők teljesen mentesülnek a csomagoláskibocsátás felelőssége alól. Az alábbiakban a környezetvédelmi miniszterhez címzett levél olvasható.
A termékdíj törvény újabb módosítása
Előző számunkban beszámoltunk róla, hogy minden érdekcsoport részt vehetett a termékíjról szóló egyeztető tárgyalásokon. Azóta elkészült a minisztérium tervezete, de nincs benne semmi olyan releváns módosítás, amely alapvetően új helyzetet teremtene. Semmivel nem kerülünk közelebb az eredeti hulladékcsökkentési célhoz. A hasznosítási célok teljesítéséhez sem visz közelebb a koncepció. Ha pedig csupán bizonyos körök adminisztrációjának csökkentése a cél, akkor nem biztos, hogy érdemes a törvényhez hozzányúlni. Szilágyi László értékelése
Többféle globális konferencia létezik, amelyeket COP-nak hívunk (mert a teljes nevük nem igazán megjegyezhető). Rövden a lényeg az, hogy bármilyen szám is álljon a COP rövidítés után, egy olyan találkozót jelent, ahol vezetők, kutatók, civil szervezetek képviselői tartanak eszmecserét és hoznak döntéseket a földi élet jövőjéről, legyen szó a vadvilág védelméről vagy a klímaválságról. De lássuk a részleteket…
November 11-én, hétfőn Bakuban kezdődik az ENSZ idei klímakonferenciája, a COP29. Évi 100 milliárd dollárról volt szó, de az elmúlt 15 évben ez a finanszírozási szint egyszer sem valósult meg.
Az Európai Parlament április 24-én szavazott a csomagolás és csomagolási hulladék rendeletről (Packaging and Packaging Waste Regulation, PPWR) szóló végleges megállapodásról, amelyből kivették a papírcsomagolási hulladék növekvő mennyiségének kezelését célzó legjelentősebb rendelkezések többségét.