Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 11 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Konferencia a második Országos Hulladékgazdálkodási Tervről

  • 2010. május 06.
  • szerk

2009. januárjától nincs hatályos Országos Hulladékgazdálkodási Terve kis hazánknak. Most 2010 tavasza van, de a helyzet mit sem változott. Illetve annyi történt, hogy a korábbi ilyen-olyan fórumok után most egy konferencia tárgyalja azt, hogy milyen is legyen az OHT II. Szuhi Attila jegyzete

A konferenciát a KvVM és a KSZGYSZ (Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége) közösen szervezte. A három csillagos Griff Hotel adott helyszínt az eseménynek, a több mint száz fő számára a részvétel és az ebéd is ingyenes volt. És hogy miért van jelentősége mindennek? Nos, a OHT II. szerint a megelőzésre és a társadalmi szemléletformálásra szánt összegek a KvVM Zöld forrás pályázati rendszeréből származnak majd. Az idei keretből a KvVM közleménye szerint: „négy hulladékgazdálkodási pályázat nyert közel 4 millió forintot”. Idén tehát ennyi pénzt szánt a magyar állam a hulladékkeletkezés megelőzésére, a társadalmi szemléletformálásra. Önök szerint a mi konferenciánk mennyibe került?

 

A szakmai (?) program

Elsőként a minisztérium államtitkára, Dióssy László tartott egy rövid összefoglalót. Az elhangzottakkal akár egyet is érthettünk volna, hiszen szó esett az újrafeldolgozó társadalomról, és hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megelőzésre. Hallottunk a házi, közösségi komposztálásról, a javítási központokról, az öko-tervezésről, és számos előremutató dologról. A források azonban mégsem ide, hanem a hasznosításra és az ártalmatlanításra vannak kihegyezve. És hiába a sok szó a megelőzésről, ha az új OHT is a települési szilárd hulladék további növekedését veszi alapul.

Másodikként Markó Csaba beszélt részletesen a program megelőzés, hasznosítás és ártalmatlanítás fejezeteiről. Az őt követő Farkas Hilda az előadása elején bemutatta, hogy az ember által generált anyagkörforgalom éppen a hulladék tekintetében különbözik a természeti rendszerek anyagáramaitól, és a fő cél ennek a természetes folyamatnak a minél tökéletesebb lekövetése. Vagyis: a hulladékokat hasznos anyagként vezessük vissza a körforgásba. Kár, hogy egy hozzászólásra reagálva éppen ő volt az, aki a hulladékégetést, mint szükséges, elkerülhetetlen és helyes hulladékgazdálkodási lépést vázolta fel.

A minisztérium után az ipar következett. Talán meglepő módon a HuMuSz álláspontjához sok tekintetben ez az előadás állt a legközelebb. Balatoni Henrik ugyanis azt ecsetelte, hogy lehet beszélni a megelőzésről és a hasznosításról, de a mostani pályázati kiírásoknál is az látszik, hogy a hasznosító ipar számára a források csekélyek és nehezen elérhetőek, míg a hulladék ártalmatlanítására ismét nagy összegek állnak rendelkezésre. Végül Dzubay László a Magyar Gyáriparosok Országos szövetségének Környezetvédelmi Bizottsági tagja beszélt, és mondandóját elsősorban a magyar munkahelyek kérdéskörére koncentrálta.

 

Éljenek az égetők...

Az ebédszünet után lehetőség nyílt az elhangzott előadásokra reagálni, azokat megvitatni. A vitaindítót a HuMuSz mondhatta el (tartalmi észrevételeinket lásd a Kukabúvár korábbi számában), s noha alig csak egy félmondatot szántunk nemtetszésünk kifejezésére a hulladékégetők kapcsán, váratlan egységfronttal kellett szembenéznünk. A minisztériumtól Farkas Hilda állt ki az égetők mellett, majd a győri Környezetvédelmi Felügyelőség igazgató helyettese ecsetelte nélkülözhetetlenségüket, de az ipar részéről Viszkei György is ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy az égetők melletti szimpátiáját egy hozzászólásban kifejtse. Mivel a válaszra nem kaptunk lehetőséget, meghallgathattuk az újabb észrevételek és a pulpituson ülők válaszait, majd hazamehettünk békével.

A társadalmi egyeztetés kipipálva.