Megkezdődött...

Persze mindez nem előzmények nélküli, már lassan több mint egy éve, hogy a Főváros Hulladékhasznosító Mű kirándulásra vitte az ország újságíróinak színe-javát, a Bécs külvárosában található pfaffenaui égetőbe. A szokásos agymosó gépezet beindult. Szerencsére volt néhány újságíró, aki Bécsből hazaérkezvén azért csak felhívta a HuMuSz-t, hogy tényleg annyira kerek-e a világ, mint ahogy azt a művelt Nyugaton előadták.

Nos nem, de ez a látogatás már a gyanakvó civilben kérdéseket vetett fel. Mire ez a nagy kirándulás? Csak az égetésből származó profit PR keretének elköltéséről van szó, vagy ennél több rejlik a háttérben? A bizonyosságra idén őszig kellett várni a hivatkozott cikk megjelenéséig, ahol már az is kiderült, hogy: ”minden valószínűség szerint 5-10 éven belül megépülhet” a Második. Nincs apelláta. Lesz itt ugyan még egy kis környezeti hatásvizsgálat meg biztos lesz lakossági morgolódás is, de ez nem sokat számít, hiszen „minden valószínűség szerint” épülhet az égető.

S, hogy milyen jól áll az előkészítés az kiderül a városházi forrásokból, akik szerint „informálisan” már több francia cég is jelezte szándékát főpolgármesterünknek, hogy részt venne egy ilyen óriásprogram megvalósításában. Ó, azok az áldott jótét lélek francia cégek, akik már most, a gondolat felmerülésekor segítő kezüket nyújtják keletre szakadt testvéreiknek! A francia nagykövet már most reményét fejezte ki, hogy Budapest „kéri, illetve kihasználja a francia technológiákban rejlő lehetőségeket, valamint a cégek tudását és tapasztalatát.”

A Suez nevű francia multit már most nevesítik is, aki adná a francia tudást és aki részt venne a megvalósításban. Azt a céget, amely például Nagy-Britanniában elnyerte a harmadik legnagyobb szennyező címet, vagy amelyet jogerősen több alkalommal elítéltek vesztegetés miatt. Persze nem muszáj őt választani, vannak más francia cégek is, például a Veolia, amely a dorogi égetőt működteti oly megbízhatóan, hogy évente csak egyszer-kétszer van üzemzavar, és csak öt-tíz évenként vízszennyezési havária vagy ilyesmi.

Természetesen nincs semmi bajunk a franciákkal. Amivel bajunk van az az, hogy már megint a fejünk felett akarnak dönteni. Hogy nem érveket akarnak ütköztetni, hanem némi PR segítségével lenyomni az emberek torkán, amit már eldöntöttek.

Hogy nem csupán fellángolásról van szó, azt egy másik lapban a Főtáv első emberének szavai is alátámasztják: „bár jelenleg a vásárolt hőnek csak a 3 százaléka származik hulladékégetésből, ennek mértékét is növelni szeretnék.”. (Ehhez csatlakozott egy kormánypárti képviselő is – a szerk.) Tehát már a Főtáv is kalkulál az új égetővel, amiről sem a lakosság, sem a civilek nem tudnak semmit, ugyanis adatkéréseink szerint ilyen terv hivatalosan nincs. Nincs döntés, nincs határozat, nincs előkészítő anyag, nincs semmi. Csak annyi, hogy minden valószínűség szerint felépül, és a francia cégek a nagykövettel az élen már ajánlgatják magukat. Magyarán szólva ők már tudják, amit mi még legfeljebb csak sejtünk.

Hogy pontosan mit akarnak égetni és hol, az nem világos. Egy minisztériumi tanulmány szerint a kiválasztott helyszín Dél-Pesten lehet, esetleg a Cséry-telepen. És a budapesti szennyvíztisztító szennyvíziszapja és a pesti vegyes hulladék kerülne elégetésre. A kapacitásra vonatkozóan szintén a minisztériumi tanulmány segítségével tudunk tippet adni. E szerint évente háromszázezer tonnát ártalmatlanítana a Második, de van egy sejtésünk, hogy ez a szám lesz még nagyobb is. És hogy mindez mennyibe fog kerülni? Egy százezer tonnás hulladékégető az évezred elején 30 milliárdba került volna, talán nem tévedünk, hogy a pesti második égető végösszege megközelítené a 100 milliárdot.

De persze ez nem pénzkérdés. Pesten nem könnyű olyan helyszínt találni ugyanis, ami logisztikai szempontból is megfelelő és nincsenek a közelben lakott területek. Érdekes látni, hogy miközben minden párt minden potentátja teljes mellszélességgel tiltakozik a Szentgotthárd mellé tervezett hulladékégető ellen, addig a sokkal rosszabb helyre tervezett budapesti égető terve teljesen természetesnek tűnik, és a PR cikkekben a kételynek még a nyoma sem lelhető fel. Tanulságos az is, hogy míg Gotthárd kapcsán Bécset támadjuk, addig a pesti égető kapcsán a cikkek és a sajtólátogatások a Bécsben kiválóan működő rendszert emlegetik.

Akkor hogy is van ez? Ha nincs anyagi érdekeltség, akkor tudjuk, hogy rossz, hivatkozunk a nemzeti parkot és a környéken élő embereket sújtó károkra, a miniszter saját kezével írja alá a tiltakozó petíciót, és a hazai hatóságok szakmai anyagaikban sorolják az égető ellenes érveket. De bezzeg, ha mindez Budapestre jön! Akkor nincs kétely, nincs vita, nem vacakolnak az emberek bevonásával.

Hogy minek köszönhető ez a nagy váltás? Én nem tudom. Talán a francia cégek tudásának és tapasztalatának.

Támogatta Izland, Liechtenstein és Norvégia, az EGT Finanszírozási Mechanizmuson és a Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül.