A KukaBúvár 2003. tavaszi számában arról írtunk, hogy hogyan változtak meg a Székesfehérvár melletti hulladéklerakó tulajdonviszonyai. Azóta kétségbeesett leveleket kaptunk, amiből kiderül, hogy az üzemeltetésben is furcsa változások történtek, ennek jártunk utána.
A tatabányai Geofil Kft. technológiájával az üvegbõl különbözõ méretû (2-25 mm) gázosított golyókat állítanak elõ, melyet az építõipar kavics helyett használhat. Az így készült beton 30-40%-kal könnyebb, vasalási igénye harmadára csökken, valamint hõ- és hangszigetelése jelentõsen megnõ. Mindez azt jelenti, hogy hulladékból karcsúbb hidak, merészebb vonalvezetésû házak épülhetnek sokkal kevesebb szállítással, utólagos szigetelés nélkül és tájsebeket ejtõ bányászkodás elkerülésével.
Egy tanulmányút keretében a HuMuSz munkatársai két osztrák és egy német újrahasználati központot látogattak meg. Titkos vágyunk, hogy egyszer nekünk is legyen egy ilyen. De mi is az az újrahasználati központ?
Belgiumban a 80-as években lezajlott közigazgatási reform során változott meg a környezetvédelmi (és azon belül a hulladékgazdálkodási) igazgatási rendszer. Azóta az ország három régiója (a flamand, a vallon és a brüsszeli) önállóan alakíthatja ki környezetvédelmi szabályozását.
Kezünkbe akadt egy idei cseh vizsgálat anyaga, melyben az ásványvíz-csomagolások közül a visszaváltható üveg és az eldobható PET-palack életciklusát hasonlították össze. Korábban általánosságban foglalkoztunk az ún. LCA-val vagy életciklus-vizsgálattal, most egy gyakorlati számítás eredményével tudunk szolgálni. Az alábbiak a tanulmány összefoglalóját adják.
Úgy alakult, hogy az utóbbi idõben több olyan külföldi anyagot olvastam, amelyek európai városok gyakorlati hulladékcsökkentõ ill. -megelõzõ próbálkozásairól szóltak. Sajnos ezek többsége még valóban csak próbálkozás, egy-egy tétova lépés egy (távolinak tûnõ) átfogó változtatás irányába. A kezdetlegesnek tekinthetõ lépések azonban nem feltétlenül ezen városok vezetõinek bénaságát tükrözik, sokkal inkább arról lehet szó, hogy nagyon nehéz egy – a megelõzés logikájának teljesen ellentmondó – rendszerben helyi szinten a hulladékmegelõzést valóban elõsegítõ intézkedéseket hozni.
Nyilvánvaló, hogy a fent említett anyagok összeállítói szintén szembesültek ezzel a problémával, ezen azonban sajnos úgy próbálták segíteni, hogy olyan intézkedéseket is a hulladékmegelõzés témakörébe soroltak, amelyek tulajdonképpen nem oda tartoznak. Az általam átnézett összeállítások nagyobb része ugyanis rafináltan a „hulladékmegelõzés” szót használja a címében, a beszámolók azonban néhány fogyasztáscsökkentõ intézkedés megemlítése mellett leginkább az újrahasznosítás vagy az égetés arányának növelését elõsegítõ döntésekrõl szólnak. Merthogy a megelõzés nekik a hulladékok lerakóra kerülésének megelõzését jelenti.
Ezért hát a kérdõjel ennek a cikknek az alcímében.
Mindazonáltal természetesen nagyon örülünk annak, hogy vannak már olyan városok Európában, ahol a vezetõk és a lakosok kezdenek – legalább gondolatban – túllépni a szelektív gyûjtés „mindenhatóságán” és megfogalmazódott bennük, hogy a hulladékok mennyiségének csökkenését csak fogyasztáscsökkentéssel és „ökológiailag felelõs fogyasztással” lehet elérni.
A KukaBúvárban az elkövetkezõkben szeretnénk minél több ilyen példát bemutatni.
Az alábbiakban elsõként egy olyan kezdeményezésrõl adunk hírt, amely leginkább el tudott rugaszkodni a legtöbbször használatos „szigorítsunk a szelektív gyûjtésen és adjunk ki brosúrát a környezettudatos vásárlásról” típusú megoldásoktól.
Ha most egy UFO leszállna valami magyar búzatáblában, és a belőle kikászálódó űrlény Mátyás király nyomdokaiba lépve néhány napig elkeveredne a nép között, valószínűleg arra a következtetésre jutna, hogy az itt élők zöme " akárcsak a Föld többi pontján tevékenykedő ember " önző és rövidlátó módon kizárólag a mának tud élni és a) nem érdekli, hogy közben tönkrevágja a bolygót; b) talán érdekli, de cselekvés helyett inkább a kényelmesebb struccpolitikát választja.
Ha a magyaroknak történetesen mázlijuk volna, és a szóban forgó földönkívüli épp egy lelkiismeretes muki lenne, akkor biztosan jó munkát akarna végezni, és nem érné be ennyivel. Nem ülne vissza a lokátorok alacsony száma miatt észrevétlenül maradt csészealjba, hogy hazarepüljön jelentést tenni, hanem tovább kutakodna. Mondjuk, eszébe jutna, hogy megkérdezze a gyerekeket " akik ugye a jövő felnőttei, meg minden " arról, mit is gondolnak ők a környezet pusztulásáról vagy a hulladékképződés megelőzéséről. Ha ezt tenné, teljesebb képet kapna arról, van-e még valamiféle esélye ennek a kék és zöld megannyi árnyalatát produkáló gömbölyűségnek arra, hogy továbbra is a Világegyetem egyik utánozhatatlan színfoltja maradjon.
Hogy megkönnyítsük az esetlegesen hazánkba látogató űrtárs dolgát, ötletbörze pályázatot hirdettünk a papír-takarékosság jegyében. Az alábbiakban gyerekek írnak arról, mit is gondolnak a fakivágásról, papírgyártásról, hulladékról, megelőzésről. És ha mégsem száll le mostanában az a bizonyos UFO, akkor a következő sorokat ajánljuk olvasásra azoknak, akik a cikk elején említett a) esetleg b) kategóriákba sorolják magukat, továbbá a mindenkori " de a környezetvédelem iránt esetenként nem túl elkötelezettnek tűnő " döntéshozók figyelmébe.