Szakpolitika

Éppen egy éve kérdeztük, hogy "meddig lesz még Pepó Pál miniszter?" Hát mostanáig.

A Hulladék Munkaszövetség néhány tagja részt vehetett az Európai Unió Bizottsága által szervezett "Hulladékgazdálkodás ma és holnap Magyarországon és Szlovéniában" című konferencián. Nem sikerült minket meggyőzni arról, hogy az Eu jó gazdája a természeti erőforrásoknak, és hogy mindenki azon dolgozik, hogy minél kevesebb szemét keletkezzen...

Ki ez a Gordos Dénes? A nyájas mosolyú, választékosan és kántáló stílusban beszélő úriember a Zöld Magyarország c. folyóirat szerint magyar-történelem szakos tanár, népművelő és rendszerszervező. Több régi ismerőse szerint egyszerűen énektanár. Az állatkerti fórumon geológusként mutatkozott be. Józsefvárosban kisgazda önkormányzati képviselő.

Alkalmunk volt Pepó Pált illedelmesen megszólítania Fehér Házban, hogy tudna-e néhány percet szakítani a kiállításra, hiszen részben a tárca is támogatta. A miniszter szinte undorral mérte végig távolról a kiállított anyagot, majd azt kérdezte: "Erre költjük a pénzünket?", és elment.

A KukaBúvár tavaly téli számában számoltunk be a "Belefulladunk?! Mindennapi SZEMÉT-ségek" című hulladékos kiállításunk sikeréről. Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke kérésére bemutattuk az anyagot a képviselőknek is. A hulladéktörvény parlamenti vitájának idején tekinthették meg a Fehér Házban, ahol a kiállítást kiegészítettük a törvényhez fűződő módosító javaslatainkkal illetve azok szemléletes bemutatásával. A legnagyobb hangsúlyt a megelőzésre fektettük, emellett felhívtuk a figyelmet az illegális lerakók problémájára is.

Az év elején Garén megkezdték a veszélyes hulladék átcsomagolását és külföldre szállítását . Osztrák és német égetőkbe 50 tonna hulladékot szállítanak el naponta. Összesen 14 ezer tonna veszélyes hulladékot kell ily módon megsemmisíteni. A beruházás költsége egyébként 2,3 milliárd Ft, melyet az állam -- a környezetvédelmi alapon keresztül - áll. A kiürített garéi hordókat, amely szintén veszélyes hulladéknak minősül, a győri hulladékégetőben kezdték égetni - egészen március elejéig, amíg az illetékes környezetvédelmi hatóság le nem állíttatta többszörös dioxinhatárérték-túllépés miatt.

A kőbányai Ereco Rt. shredder-hulladékos botrányával már két ízben is foglalkoztunk (ld. KukaBúvár, 1999. ősz és tél). Azóta a T.Z.-ként szereplő titokzatos bejelentő kilépett inkognitójából, kiderült, hogy Potyó Józsefnek hívják, és hogy a szomszéd telephelyről figyelhette az eseményeket, hiszen az Avermann Hungária Kft. alvállalkozója (volt). Erre mondtuk a múltkor, hogy semmi kedvünk igazságot tenni közöttük, lássuk a veszélyes hulladékot! A parlament környezetvédelmi bizottsága azóta behívatta a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség (KDVKF) teljes vezérkarát, és kifaggatta a történetről. Még mi is hozzászólhattunk, sőt a veszélyes anyag termelői is ott voltak. Az bizonyos, hogy hosszú szappanorerára kell számítani, de az már nem, hogy a környezet fog nyerni.

A mennyiségi növekedés talán az elektronikai hulladékok területén a legdinamikusabb , mivel a robbanásszerű fejlődés velejárója, hogy az eszközöket egyre többen és egyre rövidebb ideig használják. A világ számítógéppel jól ellátott országaiban kiszolgált számítógépek milliói kerülnek évente a szemétre, többségében nem az előírásoknak megfelelően. A hazai helyzet sem jobb.

A hazai környezetvédelem legsötétebb időszakát éljük.

Nem telik el nap, hogy ne emlegetné valaki Pepó miniszter ballépéseit, szakmai és/vagy emberi alkalmatlanságát. Már senki nem érti, hogy mi tartja Pepót a miniszteri székben, mintha Orbán kormányfő és Torgyán pártelnök nem tudná, hogy szinte mindenki a kormány leggyengébben működő tagjának tartja.

Hogy-hogy nem, a HuMuSz gondolt egyet magában, hogy jó lenne már nagy feneket kerekíteni ennek az egész áldatlan hulladékos ügynek. Hiszen, miről beszélnek az emberek: szemetes az utca, sok a kutyagumi, meg ilyesmi. De rögtön elakad a szavuk, ha azt kérdezzük tőlük, hogy tudja-e Ön, mi történik a szeméttel, miután a kukások elviszik, vagy hogy azt tudja-e egyáltalán, hogy mennyi szemetet termelünk, és hogy ez milyen problémát jelent nemcsak a környezet, hanem az ország számára? Na, hát, erre - és még sok minden másra - kaphattak választ azok a lelkes tanárok és diákok, akik eljöttek az országos vándorkiállítás egy-egy helyszínére.