„Az illetékes kormányzati szerveknek erkölcsi kötelességük jövõre is folytatni, és forrásokat biztosítani az illegális hulladéklerakás elleni tevékenységekre.” Így összegezhetõ az az állásfoglalás, amelyet Dióssy László, a KVVM államtitkára mondott a csepeli Tamariska-domb takarítása közben.
2008-ban a tavalyi 34000 1%-felajánló magánszemély és a KVVM büdzsé-kiegészítése jóvoltából összesen 350 millió Ft jutott illegális hulladéklerakók felszámolására, közterület-rehabilitációra és a tisztaság megõrzését célzó tevékenységekre. 132 projekt keretében több mint 800 helyszínrõl tûnnek el a szeméthalmok. Egerben  a szemétszüret mellett „Vedd észre, tedd szóvá, szólj rá!” címmel felvilágosító kampány is kezdõdött. Diósjenõn az önkormányzat mellett a helyi polgárõrök, önkéntes tûzoltók, iskolások és néptáncosok is csatlakoztak a takarításhoz. Hajdúhadházon a helyi roma kisebbségi önkormányzat vállalt oroszlánrészt a feladatokban. Számos helyen sétaösvény, park, elkerített „kultúr-övezet” létesül a szemétkupacok helyén. Pakson és Szekszárdon civil-önkormányzati-hatósági-média összefogással megindulnak a helyi hulladék-kommandók, amelyek együtt és egységesen lépnek fel a szemétkupacok és „gazdáik” ellen. De nem csak a pályázatok nyertesei ragadtak kesztyût és szerszámot. Csak a HuMuSz Recycling szervezésében négy vállalati önkéntes csapat dolgozott a tisztább és rendezettebb környezetért. Nem PR-fogás, hanem tényleg büszkék lehetnek magukra a Diageo, ERM, HP és Panasonic önkéntesei: olyan sok szemetet kubikoltak ki Csepelen, Csobánkán, a XI. kerületi Kána-romoknál vagy a Normafánál, hogy ha elunják az irodai munkát, az utcaseprõk között bármikor találnak új állást. (A pénz az a legkevesebb…) A www.tisztamagyarorszagert.hu oldalon igyekszünk minden akcióról és eseményrõl beszámolni.
A kormány a helyén van…
Ami pedig a jövõ évi forrásokat illeti: bizony kellemetlen meglepetés volt, hogy az 1517-es technikai számot tavaly évvégén egy tollvonással – különösebb indoklás, hatásvizsgálat, értékelés vagy bármi nélkül -  megszüntették. Ez két okból is rossz döntés volt. Egyrészt azért,  mert így kormányzati forrásból illenék az idei 350 millióhoz hasonló nagyságrendû forrást címkézni az illegális hulladéklerakás elleni fellépésre. De még inkább azért, mert így ismét beszûkítették az adózók lehetõségeit és adakozási kedvét. Az APEH 1 % tájékoztatója szerint 290 ezer adózó 1.9 milliárdot ajánlott fel a 6 közcélra, míg idén 333 ezren összesen 2 milliárdot hoztak össze a megmaradt két célra – ami minimális növekedés. Paradox, hogy a fontos közcélok körét azért szûkítették be, hogy „ne nõhessen parttalanul” a számuk, miközben évi 10-15 új egyház válik jogosulttá a második 1 %-ra – köztük nem egy „üzleti alapon szervezõdõ hitközösség”. A közcélok bõvülésének „veszélye” nem indokolta a már jól mûködõ vívmányok jelentõs szûkítését, és a Parlament által már elfogadott közcélok megszüntetését – pláne, hogy egyik téma sem vált okafogyottá.
A Hulladék Munkaszövetség fõleg azért lobbizik, hogy 2009-ben is legalább 350 milliós keret álljon rendelkezésre – és ne más feladatok terhére. Nem titok, hogy az 1517-es technikai számot is szeretnénk viszontlátni, de egyetértünk azzal, hogy a kiemelt közcélok köre nem bõvülhet ötletszerûen a végtelenségig. Ezért azt javasoljuk, hogy esetleges további közcélok csakis érdemi elõkészítés, elemzések és hatástanulmányok alapján, az általános cél mellett a felhasználás módját, a szükséges lebonyolító intézményrendszer kritériumait is kidolgozva kerülhessenek be. Abban ugyanis biztosak vagyunk, hogy a „mi” szemetelõs közcélunk megállja a helyét. A téma pedig változatlanul az utcán hever. És erdõkben, utak és vasutak, tavak és rétek mentén. Nyugaton a helyzet változatlan.

www.tisztamagyarorszagert.hu