2010. október 4-én alig néhány perccel dél után átszakadt a Magyar Alumíniumtermelő és Kereskedő Zrt. (MAL) ajkai timföldgyárának egyik iszaptározója. A tározóból kiömlő vöröiszap elöntötte Kolontár települést, valamint Devecser és Somlóvásárhely egy részét. A katasztrófának cikkünk megírásakor hét halálos áldozata volt és száznál is több sérültje.
A MAL Zrt. újabb bánya nyitását tervezi Nyirádon. Zöld szervezetek nyílt levélben fordultak Illés Zoltán államtitkárhoz, hogy akadályozza meg a vállalat további terjeszkedését.
Alulírott környezet- és természetvédő civil szervezetek most az emberek
egészségének megóvását, a sérültek gyógyítását, a károk elhárítását,
illetve a további károk megelőzését tartják a legfontosabbnak a
vörösiszap által elöntött településeken. Felhívják a lakosságot, a civil
szervezeteket, a vállalatokat, intézményeket, hogy a kormányzati
szervekkel közösen segítsék ezen feladatok mielőbbi megvalósítását.
Egyúttal együttérzésükről, szolidaritásuktól biztosítják az
érintetteket.
A tegnapi Veszprém megyei vörösiszap-katasztrófa súlyos kérdéseket vet fel az Almásfüzítőn tárolt 12 millió tonna vörösiszap lehetséges környezeti kockázatairól is. Szervezeteink az alábbi aggályokat fogalmázzák meg az ügy kapcsán és kérik a hatóságok közreműködését.
A keddi napon (2010. szeptember 28-án) ítéletet hirdetett a Fejér Megyei Bíróság és remélhetőleg végleg pontot tett egy hat és fél éves ügy végére.
Magyarországon ugyan még
gyerekcipőben jár, de olykor-olykor felbukkan az építési bontási
hulladék, hétköznapi szóhasználattal élve a sitt hasznosítása.
A kutatók azt is kimutatták, hogy a városi levegőben „óriási” mennyiségű mikroműanyag lebeg, jóval meghaladva a korábbi becsléseket. A mikroműanyagok beszivárognak a zöldterületekbe, amelyeket gyakran menedéknek tartanak a szennyezett városokban, miközben a szakértők „potenciális egészségügyi kockázatokra” figyelmeztetnek.
Minek szelektíven gyűjteni a hulladékot, ha úgyis összeöntik? – teszik fel a kérdést sokan még manapság is, amikor kifejezik értetlenségüket a szelektív hulladékgyűjtés kapcsán. Pedig ez tévhit, a szelektíven összegyűjtött hulladék további sorsa pedig nem titok.
Sokkoló eredményeket hozott a Buenos Aires tartomány tengerparti szakaszain végzett nyolcadik éves hulladékfelmérés. A Recobo hálózat által közzétett adatok szerint a regisztrált tengeri hulladék több mint háromnegyedét műanyag alkotja. A felmérés rámutat: a cigarettacsikkek és a mikroműanyag-töredékek jelentik a legnagyobb fenntarthatósági kihívást az argentin partvidéken.
Burundi legnagyobb városa és gazdasági központja, Bujumbura kritikus hulladékgazdálkodási kihívásokkal küzd. A szilárd hulladék, különösen a műanyag palackok és zacskók ellenőrizetlen felhalmozódása a városi vízcsatornákon keresztül közvetlenül a Tanganyika-tóba jut. Ez a folyamat nemcsak az ökoszisztémát rombolja, hanem veszélyezteti a lakosság ivóvízbázisát és a helyi halászatot is.