Elõzõ számunkban beszámoltunk arról, hogy Vácrátóton I. és II. osztályú veszélyes hulladék befogadására is alkalmas lerakót kívánnak létesíteni. Az ellenzõk, akik a lakosság körébõl kerültek ki, népszavazást kezdeményeztek, amelyre a lakosságnak csak 48%-a ment el. A falu jegyzõje akkor azt nyilatkozta, hogy még így is jóval többen voltak mellette, mint ellene. Azóta kiderült, hogy valójában csak 6 szavazat volt a különbség, ami jelentéktelen eltérés.
1998 tavaszán kutattam a szemét útját a Dunakanyarban. A fogyasztási hulladékok (néhány dicséretes próbálkozástól eltekintve) teljes egészének, sõt a termelési (ipari) hulladékok jó részének is(!) a kommunális szemétlerakók a végállomásai. Megdöbbentõ a hivatalos állami szervek nemtörõdömsége és a rendelkezésre álló információik pontatlansága.
Örömmel jelenthetem, hogy az idei Sziget - mások véleménye szerint is- javított az elmúlt évek problémáin. A Duna-átúszás, a drogosok, a biztonságiak és a zajszennyezés sem volt már az idén a sajtó vezérmotívuma. A helyzet hulladékos téren is javult.
Egy lábatlani feltaláló, Kinstädtner István villanyszerelõ mester ötlete szerint szilárd halmazállapotú, vegyesen gyûjtött lakossági szemétbõl házilag olyan hõszigetelõ anyag készíthetõ, mellyel mindenki saját maga megoldhatja házának/lakásának hõszigetelési gondjait. Egyre növekvõ és mind erõsebben bûzlõ szeméthegyeinkre gondolva érdemes minden ilyen kezdeményezésre odafigyelni.