Alig több mint két hónapja beszámoltam egy konferenciáról, ahol a világ minden tájáról érkezett résztvevõk az országukban mûködõ betétdíjas rendszerekrõl beszéltek. Azóta Prágában egy olyan konferencián jártam, ahol a betétdíj szitokszónak számított. Ezúttal az európai országok "Zöld Pontos" szelektív gyûjtést szervezõ cégei jöttek össze. Jelszó: termelõi felelõsség
Rengeteg a PET-palack, s csaknem mindegyik a szemétben végzi. A gondosan rátekert kupak miatt a bezárt levegõt megtartja, ezért tekintélyes térfogatot foglal el a kukákban, és persze késõbb a lerakókon is.
250-bõl végül 132 illegális hulladéklerakókat felszámoló projekt kapott támogatást. Az adófizetõk 1 %- felajánlásaiból származó 250 millió forintot a KvVM még 100 millióval ki is egészítette. Lássuk hát tisztán a pályázati rendszert – és aztán az országot is!
Amikor hulladékos problémákról beszélünk, többnyire a települési szilárd hulladékok vagy az ipari hulladékok problémája jut az eszünkbe. Pedig van egy olyan hulladékfajta, amelyet ugyancsak nagy mennyiségben termelünk, és amely a magas szerves és szervetlen szennyezõanyag tartalma miatt szintén sok gondot okoz. Csakhogy ezekkel a gondokkal a mindennapi életünk során ugyanúgy nem szembesülünk, mint a kommunális hulladékaink problémáival. Nemes egyszerûséggel lehúzzuk a WC-n.
A szerda esti elõadások keretében 2007. november 28-án Murányi Veronika néprajzos tartott elõadást a HuMuSz Házban. Kutatásának helyszíne megfelel annak, amit egy néprajzostól a laikus elvár. Ám a kutatás tárgya meglehetõsen szokatlan. A gyimesi csángók és hulladékaik. Aki az elõadást elmulasztotta, most megláthatja: izgalmas téma.
Kidobott bútorroncsok, kibelezett tévék, szakadt teherautókkal keringõ fémguberáló-bandák. Bõ tíz éve még Flandriában is így zajlott a tavaszi lomtalanítás, mára viszont újrahasználati központok, afféle „Öko-ószeresek” hálózata forgatja vissza és hasznosítja a lomokat. Perneczky László írása
A Nemzeti Civil Alap támogatásával az elmúlt hónapokban a Kárpát-medence határon túli területeinek hulladékgazdálkodásával ismerkedtünk. Szlovákia, Székelyföld és Kárpátalja után március végén 2-3 napot a Vajdaságban töltöttünk. Többet kellett volna. Gadó György Pál tudósítása Szilágyi László szelektálós kiegészítésével
Akárhogy is számoljuk, ez az 50. számunk. 12 év alatt hordtuk össze, és
önmagában egyfajta győzelemként értékeljük, hogy idáig eljutottunk.
Negyedévenként összerakunk egy lapot, sőt naponta frissítjük az on-line
változatot. Nem semmi ez, tudja, aki próbált hasonlót.
Nem tudom, meddig lesz KukaBúvár, lesz-e századik szám valaha,
egyáltalán lesz-e még itt bármi 12 év múlva, de képzeljük el, hogy lesz.
A HuMuSz-t rabul ejtette egy Budapesttõl 140 km-re fekvõ település, szlovákul Palárikovo, magyarul Tótmegyer. 2007 májusában még mások úságcikkei és elõadásai alapján írtuk A tótmegyeri példa címû összefoglalónkat, nyáron már rövid látogatásunk után készült a Hogyan bánik hulladékával a szlovák kistigris? címû írás. A Nemzeti Civil Alap támogatása lehetõvé tette, hogy november 19-20-án kicsit alaposabban utána járjunk a júniusi cikk végén feltett kérdésnek: Miért tud Tótmegyer környékén jól mûködni az, aminek megoldása idehaza reménytelen feladatnak tûnik? Gadó György Pál és Rátz Judit beszámolója
A Nemzeti Civil Alap támogatásának köszönhetõen folytatjuk a Kárpát-medence határon túli területeinek hulladékgazdálkodásáról szóló tudósításunkat. 2007. decemberében Kárpátalján jártunk. Kárpátalja síkvidéki területeken Ungvártól Aknaszlatináig láttunk csillogást és nyomort, találkoztunk olyan civilekkel, helyi politikusokkal és szakértõkkel, akik jól látják a problémákat. A hegyvidék számunkra egyelõre rejtély. Csak azt látjuk, hogy a folyók szállítják a pillepalackokat Magyarország felé.