Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, valahol a messzi Katalóniában, élt egy Joan Rovira nevû kisfiú. Ügyetlen gyerek volt, olyannyira, hogy késõbbi munkahelyén, a szalámigyárban sem figyelt fel rá senki. Azt sem vették észre – utólag már biztosan bánják - , hogy Joan lelkében nagy dolgok vannak születõben.
Aki látta az Európai Unió REACH nevû vegyipari szabályozásának vaskos tervezetét, az tudja, hogy a jogszabály nagyon sokféle vegyi anyaggal foglalkozik. Így sem fértek bele többek között az élelmiszer adalékanyagok, a gyógyszerek és a növényvédõ szerek. Az Európai Bizottság ezért az élelmiszeriparban használt vegyi- és egyéb adalékanyagok szabályozásának egységesítése és egyszerûsítése érdekében négy rendelet elõterjesztése mellett döntött.
Változik a termékdíjas szabályozás. A környezetvédelmi minisztérium kezdeményezése elõremutató, de már látszik, hogy a kormány többi szereplõje másban érdekelt... Elképesztõ számunkra, hogy egyes tárcák csak bizonyos lobbicsoportok érdekeit hajlandóak szem elõtt tartani, a kulcsszereplõ pénzügyi tárca pedig nem hajlandó felvállalni az ezzel kapcsolatos konfliktusokat, és még a plusz költségvetési bevétel sem érdekli! Ha a KvVM nem tudja keresztülvinni akaratát, éveken belül egyetlen italt sem hoznak forgalomba újratöltõs palackban.
Külföldrõl már jó ideje szivárognak a hírek az égetõk új generációjáról, és az azokat követõ botrányokról. Az új hullám immáron elérte kis hazánkat is. Ezek igazából nem is égetõk, hanem energiatermelõ üzemek - állítja az ipar. A valóság azonban az, hogy ezek még az égetõknél is rosszabbak.
A szervezõk a „Tiszta és zöld országért - Lettország születésnapi ajándéka a független állam kikiáltásának 90. évfordulója alkalmából" mottóval az ország teljes lakosságát kívánták megszólítani és részvételre ösztönözni. Lettországban több mint 86 ezer zsákot töltöttek meg szeméttel szeptember 13-án, az országos hulladékgyûjtõ napon.
Rudolf Wiedner osztrák származású hulladékos szakemberrel egy konferencián ismerkedtem meg. Már akkor is sokat beszélgettünk, figyelemre méltó dolgokat mondott hulladékról, hasznosításról, üzletpolitikáról. Több hazai céget tömörít a tulajdonában lévõ HUKE cégcsoport, amely sok tekintetben kiemelkedik a magyar közszolgáltatói piac átlagos színvonalából. Elhatároztam, hogy az elsõ adandó alkalommal felkeresem.
Elektromos palackzsugorító, aludoboz visszaváltó automata, számítógép-vezérelt lakótelepi szemétledobó. Eljött volna a „digitális szelektálás" ideje?!
Sorra dõlnek be a puccos bankok, sebaj, hiszen nekem nincs se’ hitelem, se’ betétem. 125 dolláros kõolaj? Hát aztán, én vonattal és kerékpárral járok! Emelkedik a gáz, a távfûtés ára? Nem veszem igénybe egyiket sem. A szemétdíj emelkedése sem érint, hiszen szépen komposztálok, szelektálok. Magas az áramtarifa? Már tervezem a napkollektort a tetõre. Emelkednek az élelmiszer árak? Legfeljebb majd komolyabban kihasználom a kertünk adottságait.
Zitáék pesti értelmiségi házaspár egy iskolás és egy óvodás kisgyerekkel. Bár Zita megfogalmazásában „nem velejükig zöldek”, sok zöldnél mégis zöldebbek, ugyanis nincs autójuk.
Van az úgy, hogy néha leltárt készít magának az ember. Számvetést, kvázi. A normális ember például akkor, ha változó korba ér - a magamfajtának megteszi, ha a jogszabály változik. Maradjunk abban, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályok „erõteljes” átírása miatt indíttatást éreztem a visszatekintésre. Ökológiai fogyasztóvédõként ebben a témában elsõsorban a termékek környezet-egészségvédelmi hatásaival, és fõleg az azzal kapcsolatos fogyasztói tájékoztatással foglalkoztam. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a reklám a fogyasztás motorja – a másik, hogy a jó környezet helyes fogyasztói döntéseket feltételez. Magyarán: harcostársaimmal figyeltük a reklámokat, és ha megtévesztést sejtettünk, a jogot hívtuk segítségül.