Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 14 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az égetők új generációja

Közmeghallgatás Szentgotthárdon
Év: 
2008
Szám: 
Ősz
Szerző: 
Szuhi Attila

szuhi_120

Külföldrõl már jó ideje szivárognak a hírek az égetõk új generációjáról, és az azokat követõ botrányokról. Az új hullám immáron elérte kis hazánkat is. Ezek igazából nem is égetõk, hanem energiatermelõ üzemek - állítja az ipar. A valóság azonban az, hogy ezek még az égetõknél is rosszabbak. 

Szervezetünket 2007 nyarán egy sajóbábonyi önkormányzati képvis

A pirolízis üzemek mûszaki értelemben valóban nem tekinthetõk hulladékégetõknek, hiszen a hulladék elbontása oxigénszegény környezetben történik. A lényeg azonban ugyanaz. A hulladékot hõ hatására elbontják, és az ebbõl keletkezõ termékeket a pirolízisgázt vagy olajat motorokban elégetik. A kibocsátások és a szemlélet megegyezik az égetõkével, csak ez környezeti szempontból még rosszabbnak tûnik mint az égetés. De lássuk a konkrét ügyünket!

2007 nyarán egy sajóbábonyi önkormányzati képviselõ kereset meg minket azzal, hogy a településen egy újabb hulladékégetõ létesítését tervezi a Piro-Energia Kft. A tervezett beruházás a képviselõt aggodalommal töltötte el, hiszen a településen már mûködik két égetõ. A harmadik megépültével talán már valamilyen toplistán is szerepelhetne a település... A képviselõ abban kérte a HuMusz segítségét, hogy egy szakértõvel átnézve az anyagot kiderüljön, jelent-e bármiféle kockázatot az égetõ a településre nézve. A telefonbeszélgetést követõen megkaptuk a cég által benyújtott elõzetes vizsgálati dokumentációt, valamint a projektismertetõt. Mivel az eljárás elõzetes szakasza már lezárult, ezért az ügybe nem jelentkeztünk be ügyfélként, csupán a képviselõ részére hat oldalban összefoglaltuk a megkapott dokumentumokról a véleményünket.

Az elõzetes vizsgálati dokumentáció, melyet egy debreceni cég készített, az egyik legszínvonaltalanabb ilyen jellegû anyag volt, amelyet eddig láttunk. Az anyag alig húsz oldalon foglalkozik az üzemmel és annak környezeti hatásával. Nem derült ki, hogy ki lesz a technológia szállítója, van-e referenciaüzem, milyen messze vannak pontosan a lakott területek, milyen a jelenlegi levegõállapot, stb. Kifogásainkat összesen 16 pontba gyûjtöttük össze. Az általunk készített vélemény a minket megkeresõ képviselõt óvatosságra intette az üzemmel kapcsolatban, és arra jutottunk, hogy amennyiben az üzem engedélyezése tovább zajlik, úgy abban - most már idõben - részt veszünk, és véleményezzük a dokumentációkat. Erre 2008 tavaszán került sor. Áprilisban a cég benyújtotta az egységes környezethasználati engedélyezési dokumentációt, a hatástanulmánnyal összevonva. Ezt a dokumentumot a sajóbábonyi képviselõ kikérte a Környezetvédelmi Felügyelõségtõl, és elektronikus formában elküldte részünkre.

Nos, ez a dokumentáció sem válhat a szerzõje dicséretére. A szövegbõl kiderült, ugyanis hogy a tervezett égetõt - egy pirolízis üzemet - úgy próbáltak engedélyeztetni, mintha az csupán egy tüzelõberendezés volna, holott a hulladékégetésre vonatkozó jogszabály a pirolízist egyértelmûen nevesíti, mint olyan technológiát, amelyre a szigorúbb égetõs elõírások vonatkoznak. Ezzel a trükkel nyilvánvalóan nem véletlenül próbálkozott az engedélykésõ, hiszen, kiderült, hogy a pirolízis üzemkibocsátásai a tüzelõberendezésekre vonatkozó határértékeket teljesíteni tudja, de az égetõkre vonatkozókat nem. Ez alapján az egész dokumentáció értékelhetetlenné vált.

Volt azonban még egy probléma, amely a pirolízis mint hulladékkezelési eljárás egész csõdjét szemlélteti. Kiderült ugyanis, hogy a hulladék pirolízise során keletkezett termékek dízelmotorokban történõ elégetése (és így energia nyerése) igen nagy környezetterheléssel jár. Sokkal nagyobbal, mint amennyit a hulladék pirolízise okoz. Nagyobbal, mint amennyit egy hagyományos hulladékégetõ okozna. Ez jól mutatja az ilyenfajta technokrata megoldások hibáit a hulladék megelõzéssel szemben.

Az elkészült véleményezést a Válaszúton Alapítvány és a helyi képviselõ is beadta, majd szervezetünk is ügyféli jogállást kért az ügyben. Bár az Alapítványt a Felügyelõség nem ismerte el ügyfélnek, a képviselõ részérõl beérkezett vélemény hatására a céget hiánypótlásra szólították fel a felvetett aggályos kérdések kapcsán. Mivel a cég a kiszabott határidõ alatt nem reagált a hatósági megkeresésre illetve mivel az eljárási díjat sem fizette ki, ezért a Felügyelõség az eljárást határozatban szüntette meg. Már nyitottuk volna a pezsgõsüvegeket, amikor is szeptemberben megkaptuk a hírt: a cég az utolsó pillanatokban befizette az eljárási díjat a hatóságnak, és a határozatot megfellebbezte, így az ügy tovább folyik.

Hogy mi lesz a végkimenetel azt aligha tudhatjuk, de olyan erõs szakmai érvekkel rendelkezünk, ami reméljük elegendõ lesz a pirolízis üzem felépítésének megakadályozására. Várpalotán egyszer már nyertek a civilek a szakmai érvekkel. Reméljük most is hasonló eredménnyel járunk.