Vajon mi történhet azokkal a műanyag csomagolóanyagokkal, amelyeket a szállítás, illetve a tárolás során különböző hatások (UV-fény, mikrohullám, magas hőmérséklet) érnek? Kioldódhatnak belőlük az élelmiszerekbe olyan anyagok, amelyek ártalmasak az egészségre? – teszi fel kérdéseit a Nébih Ételt csak okosan oldala.
Temérdek tippet hallunk arról, hogyan tehetjük környezetbarátabbá az életünket: kezdve a lebomló szívószálaktól egészen a társadalomból való kivonulásig. Minek van értelme? Talán azoknak van igazuk, akik szerint minden egyéni tett haszontalan csepp a tengerben?
A műanyag a jelenlegi civilizációs berendezkedésünkben szinte mindenhol jelen van, ennek megfelelően már fogyasztási cikkeinkben is megtalálható, legyen az a sör, a konyhasó, a méz vagy a cukor, de az emberi szervezetben is ott van a méhlepénytől egészen a vérünkig. A kisbabák a műanyag cumisüveg használatának módja és egyéb környezeti hatások miatt akár 2600-szor több mikroműanyagot fogyaszthatnak el naponta, mint egy átlagos felnőtt. Bár a szervezetünkből a bevitt mikroműanyag 90%-a kiürül, az egészségügyi kockázatokról továbbra sem tudunk eleget, viszont amit igen, az riasztó. Állatkísérletek és orvosi kutatások szerint a szervezetünkbe bejutó műanyag részecskék gyulladást okozhatnak, károsítva az immun- és az idegrendszert, a tüdő ereibe bejutva magas vérnyomást okozhatnak, és egyes esetekben a daganatos megbetegedések kockázatát is növelik. Még a mikroműanyag hatását sem ismerjük teljeskörűen, de már megjelentek a még kisebb nanoműanyagok, amelyek fizikai érintkezés útján a bőrünkön át is képesek a testünkbe hatolni. Egyelőre nem beszélhetünk akut problémáról, azonban az emberiség túlzott műanyagfogyasztásával olyan egészségügyi orosz rulettet játszik, aminek a hosszútávú következményei veszélyesek, de minimum kérdőjelesek.
A környezetvédelmi trendeket követők az utóbbi években szemtanúi lehettek, ahogy a műanyag szívószálakat gyakorlatilag száműzik a boltok polcairól, és helyettük mára fém, bambusz vagy erősebb papírból készült szívószálak kandikálnak ki a környezettudatos koktélospoharakból – bár az is igaz, hogy az emberiség tökéletesen meglenne szívószál nélkül is. Persze nem a szívószál az egyetlen felesleges árucikk a termékek Nagy Globális Körforgásában, és nem is a legkörnyezetszennyezőbb: az utóbbi években a nejlonzacskók, a csomagolóanyagok és a műanyag palackok által okozott környezeti károkról is sok szó esik - írja Radó Nóra a Qubit-on megjelent cikkében, amelyben a Humusz munkatársa is megszólal.
A PET-palackok 70 százalékát nem hasznosítják újra.
A pénzügyminiszter június 21-én az Országgyűlésnek benyújtott egy törvényjavaslatot Magyarország 2023. évi központi költségvetésének megalapozásáról címmel. Ebben számos más törvényjavaslat mellett a hulladékról szóló törvény módosítása is szerepel. A módosítások feltehetően a koncesszióra vonatkozó szabályokat a törvénybe bevezető 2021. évi II. törvény pontatlanságait, hiányosságait igyekeznek kiküszöbölni.
ZeroWasteEurope
Brüsszel, 2022. június 22.
Az Európai Parlament (EP) tagjai ma jóváhagyták, hogy a települési hulladékégetők 2026-tól bekerüljenek az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (EU Emissions Trading Scheme, ETS) hatálya alá. Ez a döntés a települési hulladékégetők fosszilis CO2-kibocsátásának árazását vonja maga után.
Szlovákia még januárban kezdte meg az átállást a betétdíjas rendszerre, mely a PET-palackos és a fémdobozos üdítők körére terjed ki, a betétdíj pedig 15 cent (nagyjából 60 forint) darabonként. Az üzletek már csak június végéig forgalmazhatják a nem betétdíjas csomagolású italokat északi szomszédunknál.
A Nano Letters folyóiratban szerdán jelent meg az a tanulmány, amelynek szerzői nem kevesebbet állítanak, minthogy az általuk nanotechnológiával a természet mintáját követve megépített, öngyógyításra is képes mesterséges halak oldhatják meg a mikroműanyagok jelentette problémát a világtengerekben.
A klíma- és egészségtudatos meseírók talán már fantáziáltak arról, hogy mézeskalácsház helyett komposztkunyhóba költöztetnék a Jancsi és Juliska gonosz boszorkáját, de talán ők sem hitték volna, hogy ez megvalósítható. Macsida Kota és Szakai Juja, a Tokiói Egyetem kutatói pedig éppen olyan technológiával álltak elő, amely nagyon közel áll az ehető ház ötletéhez. A két japán tudós olyan módszert fejlesztett ki, amellyel sikeresen alakítanak élelmiszer-hulladékot potenciálisan ehető cementté - írta szerdán az AP.
