A kormány módosítani kívánja az 1995-ben elfogadott a környezetvédelmi termékdíjakról szóló törvényt. Az erre vonatkozó javaslatot szeptember 30-án tárgyalta meg az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottsága, melyen meghívottként a
Örömmel jelenthetem, hogy az idei Sziget - mások véleménye szerint is- javított az elmúlt évek problémáin. A Duna-átúszás, a drogosok, a biztonságiak és a zajszennyezés sem volt már az idén a sajtó vezérmotívuma. A helyzet hulladékos téren is javult.
Úgy tûnik, nagy a kavalkád Kengyelen és környékén. Mindkét fél - az ellenzõk és a beruházó - keményen küzd a maga igazáért. Lassanként eldõl, fel lehet-e húzni egy "plazmaenergiás pirolízis elven mûködõ veszélyes hulladék ártalmatlanító berendezés"-t valami eldugott kis magyar településen.
Vácrátót neve mindenkinek ismerõsen cseng, hiszen ki ne hallott volna a helyi arborétumról, mely Magyarországon fajgazdagság szempontjából egyedülálló gyûjteménnyel rendelkezik. Most egy veszélyeshulladék-lerakó képe vetült a tájvédelmi körzetre és környezetére. Történt ugyanis, hogy a helyi önkormányzatot megkereste a Trashcan Hulladékfeldolgozó, Tároló és Újrahasznosító Kft. azzal a feltett szándékkal, hogy a település határában egy, kommunális és veszélyes hulladék befogadására egyaránt alkalmas hulladéklerakót építsen.
Torgyán miniszter nagy buzgalommal nekilátott ellátni az összes iskolást ingyenes iskolatejjel. Ez a része rendben is volna, bár nem minden gyerek szorul rá szerencsére, de a hír további része elég sok gondot vet fel. A kisgazda vezér, aki eddig dühödten küzdött a multinacionális nagyvállalatok térnyerése ellen, most a Tetra Pak céggel akarja bedobozoltatni az iskolatejet, mondván, hogy ez a legolcsóbb. Bár azóta ezt nem erõsítették meg, érdemes ezen elgondolkodni.
