Szokványos történet

Mivel az utóbbi években tetemes adóssághalom gyûlt össze, a helyi vezetés örömest belement a dologba: a majdani lerakó területéért 100 millió Ft-ot kap a falu, az iparûzési adóból 10 millió Ft rendszeres jövedelemre számítanak, a majdani üzemeltetõ részvénytársaságban pedig 15%-os tulajdonrészre tarthatnak igényt. Ígéretet kaptak továbbá arra, hogy a cég hozzájárul a község csatornázásához és szennyvíztisztítójához szükséges költségekhez akkora összeggel, amekkorát pályázatok útján nem tudnak elõteremteni, s végül 35-40 embert foglalkoztathatnának az ipartelepen.

A lerakó tervezett helye - bár lakott területen kívül van- mindhárom településtõl mindössze 1-1 km-re található. A földet eddig szõlõ- és gyümölcstermesztésre használták, nagy része parlagon hever. A körülkerített telep kb. 24 ha területet foglal el, melynek mintegy egyötöde lenne a tényleges lerakóterület, a többi pedig kiszolgáló létesítményeknek (labor, szociális épületek stb.) adna helyet. Illefalvi László, vácrátóti jegyzõ szerint a terület egésze már önkormányzati tulajdonban van, a földhivatali bejegyzés szerint azonban ezt követi a Trashcan Kft. jelzálog iránti kérelme. Elõírás szerint a telep köré egy nyárfákból álló védõerdõsávot telepítenének mintegy 80 m szélességben, amit a falu még 30 m-rel toldana meg.

A lakosság

Mindezen ígéretes tulajdonságok ellenére a lakosság egy része erõteljesen tiltakozik, s elérték, hogy népszavazáson dõljön el a kérdés. Az ellenzõk táborát gyarapítja a szomszédos Õrbottyán és Váchartyán önkormányzata és lakossága egyaránt. Az ok: a veszélyes hulladékok közül a III. osztályú mellett I. és II. osztályút is fogadna a telep.

Juhász István, a váchartyáni polgármester fejetlen kapkodásnak nevezte a rátóti testület adósságot csökkenteni kívánó próbálkozásait. Megemlítette, hogy a két testület 1990-ben együtt kezdte mûködését, s míg Váchartyánnak nincsenek adósságai, addig Vácrátóton több önkormányzati intézményen is jelzálog van.

A rátóti önkormányzat számlájára már megérkezett 40 millió Ft, a vételár egy része, melyet azon nyomban el is költöttek, így nem csoda, ha - a rátóti jegyzõ szavaival élve - hihetetlen erõfeszítéseket tesznek azért, hogy a lakosságot megnyerjék az ügynek. Például buszkirándulást szerveztek a polgárdi hulladéklerakó megtekintésére, mondván, hogy ilyen lesz náluk is. A programon 14-en vetek részt, ám a látottakat nem találták meggyõzõnek, annál is inkább, mivel ott csak kommunális és III. osztályú veszélyes hulladék lerakása zajlik. Olyan lerakó, ahol I. és II. osztályú veszélyes hulladékot helyeznek el egyetlen egy van az országban: Aszód-Galgamácsa. Az ellenzõk kérésére sem szerveznek inkább oda egy túrát, mivel az már 10 éve épült, s akkoriban még nem volt olyan szigorú a környezetvédelmi szabályozás, mint ma.

Szükség van-e lerakóra?

Illefalvi László elmondása alapján a kommunális hulladékot 16 környezõ településrõl szállítanák ide, s amellett érvelt, hogy elõbb-utóbb szükséges lesz egy új lerakó építése, mert a régiek rövid idõn belül megtelnek. Juhász István ellenben úgy tudja, hogy a jelenlegi lerakás hosszú távon biztosított a környék számára. A veszélyes hulladék feltehetõen az egész országból érkezne, elsõsorban a mindössze 30 km-re levõ fõvárosból. Itt is fölmerül, hogy szükség van-e rá, mivel a jelenleg kihasználatlan kapacitású aszódi lerakó, az elõzetes tervek szerint, csak kb. 20 év múlva telik meg. A támogatók és az ellenzõk között a szükségességet illetõen tehát markáns véleményeltérés van, s felmerül a gyanú, hogy a veszélyes hulladék üzletben rejlõ nagy profit, mint elérendõ cél, húzódik meg a háttérben.

Népszavazás

Vácrátóton a lakosság egy része, a meggyõzés ellenére, továbbra is tiltakozik. Nem szakmai érveket vonultatnak fel, hanem egyszerûen csak félnek. Félnek attól, hogy a közvetlen közelükben, ott, ahol élnek, épül valami veszélyes. Ráadásul az önkormányzat erõs nyomását tapasztalva úgy érzik, hogy az általuk választott testület nem képviseli érdekeiket; így civil kezdeményezés formájában nyilvánították ki akaratukat, s indítványozták a népszavazás kiírását. Furcsának találtam Illefalvi Lászlónak azt a megjegyzését, hogy a saját érdeküket érvényesíteni kívánó polgárok cselekedete a demokrácia túltengését jelenti Vácrátóton. Érdekes még megjegyezni, hogy a tiltakozók többsége nem vallja magát zöldnek, de vannak köztük olyanok, akik környezetükért és unokáikért aggódnak. Az október 2-án megtartott népszavazás végül a jegyzõ várakozásait igazolta, mivel a szavazók 42%-os részvétele miatt az eredménytelennek minõsült. (Egyébként a szavazók nagy többsége a lerakó létesítése mellett adta le a voksát.)

Nemcsak rajtuk áll azonban a döntés, hiszen a környezetvédelmi hatóságnak engedélyeznie kell a lerakó mûködését. Nemrég készült el a részletes hatásvizsgálat, melyre október közepére írták ki a közmeghallgatást.

A beruházó

A Trashcan Kft-t elég körülményes volt felkutatni. Amikor felkerestem õket, csak a titkárnõvel tudtam beszélni, Mike Ferenc ügyvezetõvel nem, mert éppen elfoglalt volt. Késõbb az idõpont-egyeztetés helyett a titkárnõvel azt üzente meg, hogy küldjem el faxon a kérdéseimet, hogy ne érjék õt váratlanul. Túlzásnak éreztem a kérést egy egyszerû beszélgetés fejében, de eleget tettem neki. Azonban egy hét múlva sem sikerült beszélnünk, mire ígéretet kaptam, hogy majd faxon megkapom a választ. Sürgetésemre azzal bíztattak, hogy lapzárta elõtt biztosan nem érkezik meg.

Itt is azzal a dilemmával állunk szemben, mint Kengyel esetében, ahol égetõmûvet akarnak építeni, vagy emlékezzünk Ófalura, a paksi radioaktív hulladék elhelyezésére tett kísérletekre. A megtermelt hulladékot valahol el kell helyezni, vagy el kell égetni, persze a legjobb az lenne, ha nem is keletkezne hulladék. De vajon kell-e Pest megyébe egy újabb lerakó?

Ha kell, akkor egy demokratikus államban jogos elvárás, hogy a döntés meghozatala elõtt kikérjék az adott helyen élõk beleegyezését. Senki sem szeretne egy mégoly biztonságosan kiépített veszélyeshulladék-lerakó vagy radioaktív temetõ mellett élni. A gond ott van, ha minden település elutasítja. Akkor mit csináljunk a hulladékkal?