Megszépül a Humusz tanösvénye

Tájékoztató, ismertető tevékenységünk egyik legfontosabb eleme évtizedes oktatási programunk,
amely kicsiknek és felnőtteknek egyaránt tartalmaz képzéseket. Az oktatóközpontunk kertjéhez
tartozó Városi Környezetvédelmi Tanösvény újfajta oktatási
lehetőséget nyújt, hisz szemléletes és elgondolkodtató
feladványokkal ellátott „kültéri tanteremről” van szó. A tanösvény zavartalan működéséhez a napokban kapott felajánlás sokat segít majd.

A svédországi Göteborg városának önkormányzata a belvárostól
néhány percnyi autóútra egy olyan hulladékparkot üzemeltet, ahol a
lakosság minden feleslegessé vált berendezését, eszközét, hulladékát
ingyen leadhatja. Augusztus közepén a HUMUSZ csapata észt civilekkel
közösen utazott el meglesni a titkokat.
Önkénteseink és partnereink segítségével több
zsák meleg ruhát, tisztító- és irodaszert gyűjtöttünk össze a Menedékház Alapítvány javára, akik a nappali melegedő mellett, éjjeli menedékhelyet és
családok átmeneti otthonát is üzemeltetnek.
A Szegedi Tudományegyetemen működő Titok Klub (a Humusz Nulla Hulladék hálózatának tagja) kézműves foglalkozással, tesztekkel és hulladékos tanácsadással várta az egyetemistákat november 27-én a József Attila Tanulmányi és Információs Központ előterében.
Az F6 Fenntarthatóságért Egyesület (F6) és a BME Egyetemi Zöld Kör (BME EZK) hosszú évekre visszanyúló kapcsolata jegyében számos szemléletformáló és önkéntes program szervezésében együttműködött. A két szervezet folyamatosan keresi az új lehetőségeket az egyetemi polgárok szemléletének alakítására.
A gödöllői Szent István Egyetem Kollégiumában a GATE Zöld Klub Egyesület már hagyománnyá vált programsorozatot tartott, melynek keretein belül a Humusz Szövetség Nulla Hulladék programja is bemutatásra került.
- Elnézést, meg tudná mondani, hogy mi lesz ezzel a maradékkal? – kérdeztem a szervezőket, amikor egy konferenciáról távozóban megpillantottam a kávészünetről megmaradt négy-öt tálca aprósüteményt.
- Kidobjuk. Szokás szerint. – hangzott az egyértelmű, rutinos válasz.
A következő pillanatban már egy tele szatyornyi pékárut cipeltem magammal. Megmentettem! – mosolyogtam mámorosan. Végül az aluljáróban az egész csomagot odaadtam egy „Ételre és az Életre” táblát szorongató férfinak, aki foghíjas mosollyal fogadta a szokatlanul bőséges vacsorát.
A Pázmándi Mesefalu egymással és a természettel összhangban élő
emberek közössége. Hogy miért más, mint a többi közösség? Mert
nem a megszokott módon alakul.