Aki elolvas egy rövid hírt, ritkán tudja, hogy mi minden zajlik a háttérben. A hír ennyi: A Hajdúböszörmény határába tervezett hulladékégetõmû megépítését elõkészítõ cég ez év március elején a civilek nyomására visszalépett a vitatott megítélésû beruházás megvalósításától.
A KukaBúvár korábbi számaiban már olvashattunk arról, hogy a házhoz menõ szelektív gyûjtés általában sokkal hatékonyabb, mint a közterületeken elhelyezett gyûjtõszigetes rendszer. Egy társasházban a szelektív gyûjtést jobban magukénak érzik a lakók, ezért ezzel a módszerrel lényegesen magasabb visszagyûjtési arány érhetõ el. Két ilyen mûködõ programot kerestem fel.
A hulladékprobléma nem oldható meg hulladékgazdálkodással. Mert nem a hulladék a probléma. Zalatnay László - E-misszió Egyesület - jegyzete
Akárhogy is számoljuk, ez az 50. számunk. 12 év alatt hordtuk össze, és
önmagában egyfajta győzelemként értékeljük, hogy idáig eljutottunk.
Negyedévenként összerakunk egy lapot, sőt naponta frissítjük az on-line
változatot. Nem semmi ez, tudja, aki próbált hasonlót.
Nem tudom, meddig lesz KukaBúvár, lesz-e századik szám valaha,
egyáltalán lesz-e még itt bármi 12 év múlva, de képzeljük el, hogy lesz.
A HuMuSz-t rabul ejtette egy Budapesttõl 140 km-re fekvõ település, szlovákul Palárikovo, magyarul Tótmegyer. 2007 májusában még mások úságcikkei és elõadásai alapján írtuk A tótmegyeri példa címû összefoglalónkat, nyáron már rövid látogatásunk után készült a Hogyan bánik hulladékával a szlovák kistigris? címû írás. A Nemzeti Civil Alap támogatása lehetõvé tette, hogy november 19-20-án kicsit alaposabban utána járjunk a júniusi cikk végén feltett kérdésnek: Miért tud Tótmegyer környékén jól mûködni az, aminek megoldása idehaza reménytelen feladatnak tûnik? Gadó György Pál és Rátz Judit beszámolója
Jelen dokumentum célja a "támogatási források optimalizálása", de itt is jelezzük, hogy a tárca még mindig adós egy átfogó hulladékgazdálkodási stratégia megalkotásával, amely megalapozott helyzetértékelésen alapul, és a megelõzési eszközökkel kezdi az építkezést. A fenntartható jövõképet felvázoló állami akarat alapvetõen hiányzik a stratégiából. Nem a megelõzésre, hanem az ártalmatlanításra koncentrál, nem elemez olyan forgatókönyveket, amelyek a zero waste törekvés irányába mutatnának, a betervezett kapacitások sok esetben túlzóak vagy feleslegesek. [A teljes szöveg letölthetõ pdf-ben.]
245,8 millió forintos keretösszeggel, várhatóan márciustól lehet majd pályázni az illegális hulladéklerakók felszámolásának feladataira. A felkészülést azonban érdemes már most megkezdeni!
Használt tankönyvek csereberéjére, adás-vételére kínál lehetõséget két magyar weboldal. Pénztárcabarát kezdeményezés, mely hulladékmegelõzési szempontból nézve sem elhanyagolható… pláne ha nagy tömegek veszik igénybe.
A „Ne Vásárolj Semmit!” Nap alkalmából a HuMuSz új címet alapított. Felhívást tettünk közzé: olyan termékeket kerestünk, melyeket ugyan használati tárgyként árulnak, de az ég világon semmi szükségünk nincsen rájuk. Bár a kiállítás most vándorútra indult, és a webes szavazás folyik tovább, most egyfajta értékelést teszünk közzé.
A Fölösleges Áruk Fórumát megtekintette Fábry Sándor, majd a show-jában bohóckodott egyet az elektromos PET-zsugorítóval, ami miatt a készülék gyártója vehemensen tiltakozott. Nagy vita bontakozott ki a készülékrõl a honlapunkon is: „Miért kell áramot használni ilyesmire, amikor rá is lehet taposni?” Késõbb a Heti Hetesben is elõkerültek a PET-pogácsák, kiderült, hogy Farkasházy Mimi lelkes zsugorító, sõt Alföldy direktor úrnak is megtetszett a végtermék, mondván, majd ilyenekbõl épít tavat a Nemzetiben.... Ez a cikk mégsem elsõsorban a zsugorító készülékrõl szól, fogunk arról még vitatkozni eleget, hanem a fejlesztõ cég által a készülék mellé felállított begyûjtési-feldolgozási rendszerrõl
