Az általunk többször bírált készüléket továbbfejlesztették. A feltaláló Simon Lajos, a Budafilter-’94 Kft. ügyvezetõje. A cégnek nem ez a fõ profilja, ivóvízkutak mûanyagcsövei és szûrõi készülnek itt.

A rendszerhez az Interneten lehet csatlakozni. Az új modellt tartalmazó dobozban a zsugorító masinán kívül található két gyûjtõzsák, két mûanyaglapocska, amire a szintén mellékelt vonalkódot lehet ragasztani. 12 vonalkódot kap a felhasználóa a kezdõ csomagban. Egy nagy zsákba kb. 350 zsugorítmány fér, ezzel el kell ballagni a postára, ahol ingyenesen fel lehet adni darabáruként (sõt, nagyobb adagért házhoz jönnek). A posta egy kis füzetben igazolja a feladás tényét, a füzet szintén a dobozban található. Aztán nagyobb adagokban eljuttatják a zsákokat a Budafilter mezõfalvi telephelyére, ahol a vonalkód alapján azonosítják, hogy kitõl származik a küldemény, majd leszámolják a PET-pogácsákat, és színre válogatják. Minden egyes zsugorítmányért 2 Ft-ot kap a beküldõ.

Darálás után 1 m³-es big-bag zsákokban szállítják Szlovákiába (nem Kínába...) a PET-et, ahol mossák, szárítják és szálat húznak belõle. A szlovák partner a mostaninál sokkal több nyersanyagot is be tudna fogadni.

Ez a begyûjtési rendszer alapjaiban különbözik a megszokott (gyûjtõszigetes) begyûjtéstõl, talán nem kell itt elemezni, hogy miért. A Magyar Posta Zrt. a Hungarian Business Leaders Forum versenyen tavaly ezért a logisztikai rendszerért második díjat kapott (ez az a verseny, ahol a Tesco lett az elsõ).

A partnerek száma meghaladja a 10 ezret, ennek 60%-a magánszemély, 10%-a iskola, 30%-a kisvállalkozás. 2007-ben 220 tonna másodnyersanyagot küldtek vissza, idén már 500 tonna a terv. Iskolai versenyeket is hirdetnek, ami köreinkben mindig komoly vitát vált ki, sõt a CIB Bankkal közösen egy olyan programot is indítottak, ahol bankszámlát lehet nyitni a gyerekek számára, amire a bank rögtön rá is teszi a megvásárolt zsugorító készülék árának felét (2500 Ft-ot).
Simon úr szerint a magánszemélyek és a közintézmények részérõl egyértelmûen kedvezõ a fogadtatás. Nem így a közszolgáltatók részérõl. Kivételt képez a Bio Pannónia Kft és a Dunanett Kft., mint az iskolai program elindításának közremûködõi, és a székesfehérvári SZÉKOM Kft., aki máris ígéretes eredményekkel alkalmazza a rendszert. A mechanikus prések gyártói és forgalmazói is ellenérdekeltek, és fúrják a Budafilter készülékét. A koordináló szervezetek (akik kilónként 20 Ft támogatást adnak) is csak addig fogják a rendszert jó szemmel nézni, amíg meg nem halad egy bizonyos begyûjtési volument, márpedig az ügyvezetõ szerint a begyûjtött mennyiség évente megduplázódik. Simon Lajos nem nagyon érti az ellenállást, szerinte olyan modellt ajánlanak, amit érdemes lenne országos szintre kiterjeszteni. „5 milliárdból meg lehetne oldani az egész PET-kérdést” – mondja.

* * *

A feltaláló bizakodó, annak ellenére is, hogy tavaly vesztesége volt ezen az üzletágon. Eddig kb. 200 millió Ft-ba került a fejlesztés, a készülékek gyártása és a logisztikai rendszer fenntartása, de már szabadalmaztatják sokfelé külföldön, és több ország érdeklõdik a forgalmazás iránt. Simon Lajosnak rengeteg terve van: automata berendezés a vendéglátó egységek számára, PET-extrudálás, stb. Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a PET-zsugorító készülékrõl, az biztos, hogy ilyen típusú, önmegvalósító középvállalkozóból sokkal többre lenne szükség Magyarországon.

2005-ben bevizsgáltattuk a régi készüléket, akkor nekünk az jött ki, hogy összességében nem szolgálja a környezet jobbítását az elektromosságot használó zsugorítási technika. Azóta itt az új készülék, mi pedig azon vitázunk, hogy az egész rendszer ökológiai mérlege jobb-e, mintha nem tömörítenénk, vagy csak taposással tennénk. A Budafilter megbízásából ehhez most készül egy CO2-kibocsátási számítás, amit mi bizonyosan véleményezni fogunk. Jó lenne, ha összehasonlító életút-elemzés is készülne a különbözõ mûanyag hasznosítási rendszerekrõl, de ez még nincs kilátásban. A témára még biztosan visszatérünk. Addig is az interneten folytatódhat a vita!