Siker a Tamási Áron utcában
Ennek a társasházi szelektív hulladékgyûjtõ és komposztáló programnak a sikere nem véletlen, hiszen szervezõje Eleõd-Faludy Gabriella – a SZIKE munkatársa – egyre többet foglalkozik hasonló programok megvalósításával. Némi lelkesedés, egy rátermett házmester és persze a jól felfogott közös érdek is arra sarkallta a ház közösségét, hogy 2007 nyarán belevágjanak a szelektálásba. A rászokás – vagy rászoktatás – alapelvei hasonlítanak a leszokáséhoz: akarat és fokozatosság. A lelkesedés sem elhanyagolható, a legjobb, ha már indulásnál megvan, aztán egyre fokozódik... A Tamási Áron 54-ben a végeredmény igazolja, hogy minden feltétel adott volt.
Az erre a célra kialakított kis tároló helyiségben ötféle frakciót gyûjtenek: mûanyag, üveg, fém, papír, veszélyes hulladék. Ráadásnak ott van egy elemgyûjtõ is, ezt nem kell gyakran üríteni. A lakók a bejárati ajtó kulcsával tudják nyitni a kapu melletti szelektív tároló ajtaját is, ez egyszerûsíti a dolgukat. Mikor kimennek a kapun, a tároló mindenkinek útba esik.
A program kiemelkedõ jelentõségét a komposztálás lehetõsége adja, amivel a lakók élnek is. A ház elrendezése szerencsés abból a szempontból, hogy zöldterület veszi körbe, így van hol tárolni a komposztálnivalót. Jelenleg két komposztálóláda található a kukák mellett és két lombkomposztáló az udvar távolabb esõ részén (ezek már meg is teltek). Mikor ott jártam, a komposztálóládák is már jócskán tele voltak, ebbe fõként a könnyebben bomló konyhai hulladék és egyéb kerti hulladék került.
A házmester Faludy Lászlóné elmondása szerint a program 10 hónapja indult, és most kezd igazán “beérni”. Az elmúlt hónapok eredményeit a következõ adatok teszik jól érzékelhetõvé: A 9 emeletes, 40 lakásos társasház a 2007-es évet 4 darab 240 l-es hulladékgyûjtõ tartállyal (a továbbiakban kuka) indította. Ezeket a kukákat hetente háromszor ürítették. Félév alatt 2 darab kukát tudtak visszaadni az FKF Zrt.-nek. Hogy a mennyiséget érzékeltessem, ez azt jelenti, hogy most egy év alatt 75 m3-rel kevesebb vegyes hulladékot termel a ház. Ez annyi, mintha a házban egy 30 méter alapterületû garzonlakás minden zugát a plafonig megtöltenék szeméttel. Ennyivel kevesebb hulladék kerül a pusztazámori lerakóra vagy a rákospalotai hulladékégetõbe, a különválogatott anyagok pedig másodnyersanyagként hasznosulnak. Talán a legnagyobb eredmény, hogy a biológiailag lebomló hulladékok komposztálását sikerült megoldani, a talajjavítót a társasház körüli zöldterületen felhasználhatják.
A két kuka visszaadásával elért szemétdíj csökkenés mellett a ház némi bevételhez is juthat, például ha a papír és az elektronikai hulladék mennyisége együttesen meghaladja az 500 kg-t, akkor megkapják a kilónként meghatározott átvételi ár alapján számított összeget.
A programnak persze vannak kezdeti nehézségei. Sajnos nincs adat arra vonatkozóan, hogy kik azok a ház lakói közül, akik részt vesznek a mintaprogramban, és kik azok, akiket még meg kellene gyõzni a szelektív gyûjtés és fõként a komposztálás elõnyeirõl. Az elszállított mennyiség ellenõrzése nem megoldott. A házmester szerint már többször meghaladták az 500 kg-ot, de a szállító ezt nem ismerte el...
A program legnagyobb érdeme (a komposztálás mellett), hogy olyan folyamatot indított el a helyi közösségben, aminek tovagyûrûzõ hatásai lehetnek. A szomszédos ház jelenleg szervezi a komposztálás és szelektív gyûjtés beindítását. Reméljük, hogy megállíthatatlan, ragályos jelenséggel van dolgunk.

Ahol minden a palackpréssel indult...
A ház adatai: 10 emelet, 90 lakás, 4 darab 1100 literes hulladék konténer. A gyûjtõ körüli teendõk elvégzésével a közös képviselõ, Kóta Pál úr foglalkozik.
Ez a káposztásmegyeri program “fiatalabb”, mint az elõzõ, és egyelõre kevesebb anyagfajta gyûjtését tudták megoldani, de a szervezõk remélik, hogy a gyûjtött frakciók száma nõni fog. A legnagyobb eltérés, hogy itt komposztálásra nincsenek tervek. Ez a társasház nem rendelkezik olyan udvarral, mint a XII. kerületi, így egyelõre ezt nehéz is lenne megvalósítani. Új megoldások viszont itt is vannak. Csak be kell lépnünk a házba, és máris meglátjuk. A bejárat két ajtaja közötti térben, az egyik oldal leválasztásával alakítottak ki egy PET palackokat és fémdobozokat gyûjtõ „helyiséget”.
A program beindításában az üzleti érdeknek is szerepe van. Bangha Tibor az általa és feltalálótársa, Theobald János által kifejlesztett présgépet szeretné társasházak részére is eljutatni. Így jutottak el a Kordován tér 10-be is, ahol a közös képviselõ a szelektív gyûjtés ügye mellé állt, csakúgy, mint az Öko-Pack Kht, akik a lakossági tájékoztató kiadványokban, a gyûjtõ finanszírozásában és “látványtervében” segítettek. A társasház megvette a présgépet Bangha úr cégétõl, és elindítottak egy három hónapos próbagyûjtést. Számításaik alapján a lakók három hónap alatt kilencezer préselt palackot „termeltek”. Ez a mennyiség 30 darab 1100 literes hulladék konténert töltene meg. Ha ezt a mennyiséget kiveszik, már akkor is spóroltak a szemétdíjon, de a ház ennél azért messzebb szeretne jutni. Tervezik a papír különgyûjtését is, amihez eddig is volt egy gyûjtõjük, de sajnos a szállítás nem volt megoldva. Mivel a papírgyûjtõ hamar megtelik (ottjártamkor is éppen tele volt) ez egyelõre nem járul hozzá a kukáktól eltérített hulladék mennyiségének csökkentéséhez.
Az elmúlt három hónap mindenesetre rávilágított arra, hogy a lakók lelkesen támogatják a programot. A kérdõíves felmérésbõl kiderül, hogy kényelmesnek és hasznosnak találják a házi gyûjtõt.
Hogy a nehézségekrõl is némi szó essék, Bangha úr elmondta, hogy az FKF Zrt-vel voltak problémáik. A cég nem nézte jó szemmel a ház kezdeményezését. Azt kérték az FKF Zrt-tõl, hogy a szelektíven gyûjtött hulladékot õk szállítsák el a házból – ami kivitelezhetõnek és ésszerûnek tûnik, hiszen a környéken több szelektív hulladékgyûjtõ sziget van, amit õk ürítenek – ám ez az FKF ezt a megoldást elképzelhetetlennek tartotta. A próbaidõ három hónapja alatt a szervezõk szállították el a palackokat egy átvevõhöz. Így megtudták, hogy mennyi PET-palackra számíthatnak. Az indulásnál érthetõ módon ezt az adatot nem ismerték. A mérést folyamatosan végezték, és persze a végére már világosan látszott, amit az elején csak feltételeztek, hogyha külön gyûjtik a palackokat, akkor éves szinten jelentõs megtakarítást érnek el. Kukát eddig nem adtak vissza, a húsvétot még kivárták, hiszen ünnepek idején több a szemét, és a program is új, de a közös képviselõ elmondta, hogy egy kukájuk már csak amolyan biztonsági tartaléknak van, ezt tervezik visszaadni az FKF-nek az ünnepek után. A szervezõk a Kordován téren is abban reménykednek, hogy a környezõ házak csatlakoznak a programhoz. Érdeklõdés már van, azt meg mindenki tudja, hogy a többieknek már egyszerûbb lesz egy mûködõ rendszert átvenni és alkalmazni.
Egyelõre a lakosság még elsõsorban anyagi ösztönzõkkel (szemétdíj megtakarítás), nem pedig környezetvédelmi érdekekkel motiválható. Ez persze nem baj, szépen lassan, megfelelõ környezetvédelmi szemléletformáló programokkal kialakítható a lakosok valódi környezeti tudatossága is. Ezúton is arra buzdítok mindenkit, hogy tegye meg az elsõ lépést saját lakóhelyén. Én már szervezkedem, talán a következõ számban már ennek eredményérõl is írhatok. A példákból is kitûnik, hogy útközben mindig akad némi segítség, idõvel és kitartással a többi jön magától...