A második 50
Akárhogy is számoljuk, ez az 50. számunk. 12 év alatt hordtuk össze, és
önmagában egyfajta győzelemként értékeljük, hogy idáig eljutottunk.
Negyedévenként összerakunk egy lapot, sőt naponta frissítjük az on-line
változatot. Nem semmi ez, tudja, aki próbált hasonlót.
Nem tudom, meddig lesz KukaBúvár, lesz-e századik szám valaha,
egyáltalán lesz-e még itt bármi 12 év múlva, de képzeljük el, hogy lesz.
2020-at fogunk írni. 8 milliárd ember lesz, 9 millió magyar.
Közülük 12 millió fog szépen szelektálni, ha kiterjesztjük a mostani Öko-Pannon-féle trendeket. Csak nem nagyon lesz mit. Ugyanis a kőolajból már nem eldobó csomagolásokat fognak készíteni, a fából sem csomagolópapírt, ezért minden visszaváltható lesz. Mindenki lelkesen komposztál. Sorra zárják be a városszéli hipermarketeket, mert az emberek jóízű és egészséges dolgokra vágynak. Jókedvű világ lesz, az emberek örülnek majd a napsütésnek, a hónak, a szivárványnak. Dolgoznak, mellette önkéntesen tesznek-vesznek, mondjuk a mi szervezetünknél.
És a HuMuSz delegálja a környezetvédelmi minisztert. Nem én leszek, nyugi.
De lehet, hogy másként lesz.
Az ország Európa szeméttelepe lesz, 10-15 gazember hatalmas vagyont halmoz fel a veszélyeshulladék hazai eltüntetéséből, de nem tudja mire elkölteni. Nem lehet egészséges levegőt, vizet venni, hiába a rengeteg lóvé. Csak ipari egyenkaja lesz, az is csak az ügyeskedőknek. Mindent beborít a beton és a műanyag. A szemetet nem szállítja el senki, nincs is hova. Az utcán égetik, mint 2008-ban Nápolyban. A politikai osztály szögesdrótokkal védi magát, a kamu-parlamentből csak robotkamerák tudósítanak. A HuMuSz-t már rég átkeresztelték Hamasz-nak, és illegálisan robbantgatnak az aktivisták. Úgy fogok kinézni, mint a képen.
A nem-kívánt törlendő.