Lakosság

Lehet, hogy korainak tûnik Magyarországon „nulla hulladék”-ról beszélni, amikor még a szelektív gyûjtés is csak kevesek számára érhetõ el. Mégis ezt fogjuk tenni. Ennek pedig az az oka, hogy már most el kell kezdenünk magasabbra helyezni a lécet. Az ugyanis nyilván egyértelmû mindenki számára, hogy a szelektálás bevezetése, a hasznosítás fokozatos növelése önmagában nem elegendõ. Nem elegendõ, mert a probléma sem csak annyiból áll, hogy nem tudjuk hova tenni a sok szemetet. Akad azért még egy két apró gikszer ebben a fogyasztói/termelõi struktúrában: fogynak a nyersanyagok és a természetes élõhelyek, elszennyeztük a levegõt, a talajt, a vizeket, megszûnt a helyi közösségek önellátása, egyre nagyobb és bonyolultabb rendszerek vesznek körül, amelyeket nem látunk át, így a saját cselekvõképességünkbe vetett hit is csökken, stb. A hulladékkérdés sem választható el ezektõl a problémáktól, nem lehet a rendszerbõl kiragadva „megoldani”.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Reneszánsz Programirodája megbízásából a Szobrászatért Alapítvány, a Hulladék Munkaszövetség és az Öko-Pack Kht. utazó kiállítást készített, összekapcsolva a művészetet és a környezeti szemléletformálást. A kiállítás három önálló műfajú, de eszmeiségében egymáshoz szorosan kapcsolódó egységből áll: az alkotások a felelőtlen fogyasztás rovására írható klímaváltozásra hívják fel a figyelmet, az Öko-Pack Kht. kiállítása a szelektív hulladékgyűjtés, a HuMuSz kiállítása pedig a hulladékmegelőzés terén bontja ki az okokat, és mutat alternatív utakat az egyéni cselekvés lehetőségeire. A KIUTAK 2008 rendhagyó kiállítás, amely a társadalom legszélesebb rétegeihez szól világos üzenettel: a fogyasztás zsákutcájából nyitandó kiutakat fogalmazza meg.

A HuMuSz összefoglalója Szabó Imre miniszter úr részére

Tisztelt Miniszter Úr!

2007. szeptemberében röviden összegeztük Fodor Gábor miniszter úr számára, hogy - a HuMuSz szerint - melyek a közeljövõ legfontosabb hulladékgazdálkodási feladatai. Mivel az elmúlt másfél évben a legtöbb területen nem történt érdemi intézkedés, javaslatainkat megismételjük. A felsorolt pontok mindegyikében maximálisan lehet számítani ránk, szakmai és „mozgalmi" eszközökkel is szívesen megteszünk bármit, ami a „hulladékos paradigmaváltást" elõsegíti!

A 2006-os németországi VB-hez képest visszalépést jelent a labdarúgó EB hulladékstratégiája. Csak Ausztria használ valamennyi EB-stadionjában újrahasználható mûanyagpoharakat, Svájc nem tudta magát rászánni, hogy ugyanilyen következetesen támogassa az éghajlatvédelmet. A focirajongók a stadionokon kívül azzal járulhatnak hozzá az éghajlatvédelemhez, hogy visszaváltható üvegben veszik az üdítõket és a sört. A Deutsche Umwelthilfe jelentése

Tavaly nálunk járt Jürgen Resch (Deutsche Umwelthilfe, DUH), és a magyar csomagolóipar apraja-nagyja elõtt nagy ívû elõadást tartott a német betétdíjas rendszerrõl. Késõbb a HuMuSz delegációja Köln környékén gyõzõdött meg róla, hogy bizony ennek komoly környezetvédelmi elõnyei vannak. A DUH kezdeményezésére most Berlinben találkozott sok ország civil szervezetének képviselõje és üzleti szereplõje, hogy a betétdíjak elterjesztésérõl tanakodjon. „A társaságban én is ott valék."

Alig több mint két hónapja beszámoltam egy konferenciáról, ahol a világ minden tájáról érkezett résztvevõk az országukban mûködõ betétdíjas rendszerekrõl beszéltek. Azóta Prágában egy olyan konferencián jártam, ahol a betétdíj szitokszónak számított. Ezúttal az európai országok "Zöld Pontos" szelektív gyûjtést szervezõ cégei jöttek össze. Jelszó: termelõi felelõsség

Nyíregyházán az E-misszió Egyesület kezdeményezésére 2004 júniusában kezdte meg mûködését a „hulladék-kommandó". Az ötlet akkor még teljesen új volt, de bevált. A mezõõrökbõl, közterület felügyelõkbõl, rendõrökbõl, polgárõrökbõl és civilekbõl álló kis csapat még mindig lelkesen küzd azért, hogy a városban az illegális szemetelés visszaszoruljon. Az elmúlt hónapokban többször is hosszú útra indultunk, hogy másokat is hasonló munkára buzdítsunk.

Megjavíttatni vagy újat venni? Számunkra nem kérdés!

http://javitomuhelyek.humusz.hu

A HuMuSz azért indította ezt a lapot, mert alapvetõ környezetvédelmi érdekünk, hogy a kezeink között megforduló eszközöket minél tovább használjuk, hogy mindent megjavíttassunk, amit meg lehet, hogy minél késõbb váljanak hulladékká használati tárgyaink, eszközeink, gépeink.

A HuMuSz arra kér mindenkit, hogy gazdagítsa ezt az adatbázist, küldjön be mûködõ szervizekrõl szóló adatokat. Az adatbázisról észrevételeket, javaslatokat szívesen fogadunk!

Alkalmam volt a rádióban vitázni a környezetvédelmi tárca államtitkárával. A téma kedvenc masinánk, az elektromos PET-zsugorító volt (ld. Zsugorítás és begyûjtés). Az államtitkár igazi sikertörténetbe kezdett, hogy ez majd megoldja a mûanyaghasznosítás összes gondját, és hogy mennyivel kevesebb CO2 kerül a levegõbe a szállításkor a kisebb térfogat miatt, satöbbi.

1962-ben jelent meg Rachel Carson Néma tavasza, majd tíz évre rá a Római Klub jelentése, A növekedés határai. Ezek voltak az elsõ igazán komoly figyelmeztetések a Föld biológiai állapotát, és ezzel együtt az emberiség életkilátásait illetõen. Ebben az idõszakban Magyarország talán még fenntartható keretek között mozgott, és csak a hatvanas-hetvenes években tette meg az elsõ lépéseket a modern fogyasztói társadalom felé. Szennyezõ nagyüzemek ugyan már a háború elõtt is épültek (pl. Angyalföldön) és az ötvenes években nagy lendülettel indult be a nehézipar (pl. Sztálinvárosban) de a gyárak összkapacitása így is elenyészõ volt a világ fejlettebb tájain mûködõ hasonló üzemekéhez képest.
Milyen volt a nagyvárosokban az élet az ötvenes évek elsõ felében? Nos, lényegesen környezetbarátabb mint ma, bár ezt az akkori emberek, ha egyáltalán gondolkodtak errõl, inkább elmaradottságnak tekintették.