Gyorsan mondjuk ki, mindenhol elsõsorban az eldobó csomagolások betétdíjas begyûjtésével érnek el komoly eredményeket, a többutas csomagolások újbóli elterjesztése vagy fenntartása, bár mindenhol nagyon komoly szempont, sokkal kevésbé sikeres. Világtendencia, hogy visszaszorulnak az újratölthetõ csomagolások, de a nálunk tapasztalható szomorú tendenciával mégis szinte egyedül vagyunk...

A konferencia elsõ napját az egyes országok rendszereinek vagy terveinek megismerésével töltöttük. Hamarosan mindegyikrõl rövid esettanulmányt készítünk, most csak 1-1 mondatban térek ki az egyes szabályozásokra.

Az USA-ban már 11 államban mûködik valamiféle betétdíjas rendszer, még ha a betétdíj mértéke nem is túl nagy. Csak 5 cent, ami nem jelent túl nagy motivációt. Komoly lobbimunka folyik azért, hogy a többi állam is csatlakozzon, sõt valamiféle szövetségi szabályozás is szülessen. Kanadában hat államban van betétdíj, ott a begyûjtõhálózatot a meglévõ depókra alapozták, ahová mindenki visszaviheti a betétdíjas göngyöleget. Brazíliában is komoly munka folyik Sao Paulo környékén, legalábbis a klasszikus hulladékgazdálkodás területén.

Dél-Ausztráliában is mûködik a rendszer, sajnos a többi állam még nem csatlakozott, de Nyugat-Ausztáliában már valami mocorog. Új-Zélandon még nincs áttörés, de még akár kampánytéma(!) is lehet a betétdíj az idei választásokon, legalábbis ha az érte kampányoló tanácsadó cégen múlik. A Hulladékcsökkentési Törvényjavaslat már a parlament elõtt van. Japánban is csökken az újratöltés aránya, bár komoly tradíciói vannak a kis szaké üvegek újrahasználatának, az újrahasznosítási ráták viszont meredeken nõnek. Több tanulmány készült a betétdíj bevezetésérõl, de még nincs politikai döntés, ha jól értettem.

Vissza Európába! A német betétdíjas rendszerrõl már többször írtunk, most újabb megerõsítést kaptunk, hogy tényleg komoly eredményeket tud felmutatni. A 2004 óta mûködõ rendszer nagy vesztese az aludoboz-iparág, ma szinte csak annyit tudnak eladni belõle, mint Magyarországon, pedig mennyivel nagyobb az a piac! Az is igaz, hogy a nagy nyertes a PET-palackba töltõ és ezeket árusító piaci szegmens. A söripar újratöltési aránya csodálatos, az ásványvizek tekintetében továbbra sincs jelentõs siker. Svédországban önkéntes betétdíjas rendszer mûködik, ahol a PET- begyûjtés 90%-os, az aludobozok visszagyûjtése 88%-os. Nem kellett ehhez mást tenni, csak az államnak 90%-os begyûjtési hatékonyságot elõírni. Ezt ugyanis az utcai szelektív gyûjtéssel képtelenség elérni! Nem kell ehhez csatlakozni, lehet kevesebbet is gyûjteni, de akkor komoly adót kell fizetni. A söripar 75%-ban szabványos újratöltõs palackokkal operál. Szintén önkéntesen, mert a fogyasztók ezt igénylik. A holland kolléga kicsit borúlátóbb képet festett, a kormány gyengén teljesít ebben a tekintetben, az ipar pedig úgy áll hozzá, hogy „majd vasárnap védjük a környezetet, hétköznap meg kell élni valamibõl..."

És K und K Európában? Szlovákiában elég lesújtó a helyzet, a jelenlegi környezetvédelmi tárca a nacionalisták kezén van, akik ezen a területen nem jeleskednek, a cseheknél viszont a zöldek kormányon vannak, és az ottani miniszter lelkes támogatója a rendszer reformjának. A kutatásokból az sül ki, hogy nem is lehet másként megvalósítani a hasznosítási célokat. 2010-re talán meg is valósul, õszintén szurkolunk! Szerbiában 2000 óta többször elõkerült a betétdíjjal kapcsolatos szabályozás, de mindig elbukott. És ott évek óta mindig választás van, minden kormánynál újra kell kezdeni a harcot. A helyi ásványvizes ipar kifejezetten támogatta az elképzelést, aztán ezeket privatizálták, és az új tulajdonosok ejtették a témát...

Nagy élmény volt, hogy vannak rendes országok is, ahol önkéntes alapon vagy kötelezõen ragyogóan mûködik az italcsomagolások betétdíjas gyûjtése és/vagy újratöltése. Sajnos én semmi jóról nem tudtam beszámolni... A magyar állapotokról már sokszor és sokat írtunk. Elkeseredetten próbáljuk napirenden tartani a kérdést, de teljesen egyedül vagyunk az álláspontunkkal. A berlini tanácskozáson az volt a nagy tanulság, hogy szinte minden országban van a helyi iparnak egy olyan szegmense, amely igenis érdekelt a betétdíj bevezetésében. Nem kisebb cég ismerte el, mint a Diageo (nagy italmárkák multi forgalmazója), hogy „kutatások igazolják, hogy a lehetséges szabályozások közül a betétdíj a legalkalmasabb arra, hogy a legolcsóbb módon a legtöbb csomagolást visszagyûjtsük, ezért támogatjuk a betétdíjat."

Csak nálunk ne lenne az iparnak ilyen része? Igaz velünk vannak a szódások, vannak újratöltésben érdekelt borászok is. De egyik sem jelent komoly gazdasági potenciált...

A 1st Global Deposit Summit (Betétdíjas Világtalálkozó) sikeres volt. Egy operatív csapat alakult, komoly információs hálózatot alapítottunk, meghatároztuk a lobbizás céljait, módszereit. Ezután minden évben lesz ilyen találkozó. Talán még eljutok rá egyszer, de csak akkor fogadom el a meghívást, ha már büszkén be tudok számolni róla, hogy a betétdíjas rendszer nálunk is mûködik, és mindenki megelégedésére szolgál.

Szilágyi László

u.i.: És melyek azok a cégek, amelyek minden elõadás elsõ 10 mondatában elõkerültek? Amelyek minden országban ott vannak, és mindenhol a legnagyobb akadályozói a betétdíj elterjedésének? Amelyek sok országban alamizsnát osztanak a „civileknek"? Amelyek felvásárolták a piac felét-kétharmadát? Amelyek simán meg tudnak akasztani egy elõremutató törvényjavaslatot? Amelyek kézbõl etetik a politikusokat? A megfejtéseket kérjük a kiadóba...