Ezzel a szlogennel hirdeti „környezettudatos kampányát”egy gépi mosogatószereket gyártó cég. A kampány ténye már önmagában is elég meglepő, ha ugyan nem gyanús volt a számomra, ezért megnéztem a honlapot, ahol a részletekről lehetne tájékozódni.
Megjelent Daniel Quinn új könyve: B története.
A szerzõt az Izmael c. könyv tette híressé.
Mindkét regényt Trombitás Gábor fordította.
A Herman Ottó Természetvédő Kör és a HuMuSz akkreditált pedagógus-továbbképzést indít 2009 őszén Túrkevén, a Fekete István Oktatóközpontban.
Az Ontariói Környezetvédelmi Minisztérium „A jövõ: a nulla hulladék"címmel vitairatot tett közzé, amely a 2002-ben született, a lerakókra kerülõ hulladékmennyiség csökkentésérõl szóló jogszabály felülvizsgálatára készült. 
A bontásból megmaradt, azbeszt tartalmú hullámpala megfelelõ lerakásáról is gondoskodni kell. Nem könnyû feladat, ezért gondoltam, hogy egy naplóbejegyzés erejéig megosztom a tapasztalatokat az erre járókkal. Varga Illés Levente blogjából.
A pestszentlõrinci Karinthy Frigyes Két Tanítási Nyelvû Gimnáziumban amerikai mintára négy évvel ezelõtt elõször két ivókutat szereltek fel. Arról, hogy honnan jött az ötlet, hogyan jutott el az ivókút Magyarországra, és hogy mik az elmúlt évek tapasztalatai, Hutai László, az iskola igazgatója beszél, aki egyben a projekt megálmodója is. Az interjú célja egy olyan ötlet bemutatása, mely bármelyik iskolában vagy más intézményben megvalósítható. Nagy Andrea interjúja.
Lehet, hogy korainak tûnik Magyarországon „nulla hulladék”-ról beszélni, amikor még a szelektív gyûjtés is csak kevesek számára érhetõ el. Mégis ezt fogjuk tenni. Ennek pedig az az oka, hogy már most el kell kezdenünk magasabbra helyezni a lécet. Az ugyanis nyilván egyértelmû mindenki számára, hogy a szelektálás bevezetése, a hasznosítás fokozatos növelése önmagában nem elegendõ. Nem elegendõ, mert a probléma sem csak annyiból áll, hogy nem tudjuk hova tenni a sok szemetet. Akad azért még egy két apró gikszer ebben a fogyasztói/termelõi struktúrában: fogynak a nyersanyagok és a természetes élõhelyek, elszennyeztük a levegõt, a talajt, a vizeket, megszûnt a helyi közösségek önellátása, egyre nagyobb és bonyolultabb rendszerek vesznek körül, amelyeket nem látunk át, így a saját cselekvõképességünkbe vetett hit is csökken, stb. A hulladékkérdés sem választható el ezektõl a problémáktól, nem lehet a rendszerbõl kiragadva „megoldani”. Rátz Judit és Balogh Emese írása
Van az úgy, hogy néha leltárt készít magának az ember. Számvetést, kvázi. A normális ember például akkor, ha változó korba ér - a magamfajtának megteszi, ha a jogszabály változik. Maradjunk abban, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályok „erõteljes” átírása miatt indíttatást éreztem a visszatekintésre. Ökológiai fogyasztóvédõként ebben a témában elsõsorban a termékek környezet-egészségvédelmi hatásaival, és fõleg az azzal kapcsolatos fogyasztói tájékoztatással foglalkoztam. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a reklám a fogyasztás motorja – a másik, hogy a jó környezet helyes fogyasztói döntéseket feltételez. Magyarán: harcostársaimmal figyeltük a reklámokat, és ha megtévesztést sejtettünk, a jogot hívtuk segítségül. Kalas György írása