Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 11 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Valaki mondja meg... - a hulladék keretirányelv értelmezéséről

  • 2009. január 21.
  • humusz

2008 decemberében lépett életbe a Hulladék Keretirányelv új verziója, amely az elkövetkezendõ évtizedre meghatározza az EU, így hazánk hulladékgazdálkodását is.  A tagállamoknak 2010. december 12-ig kell saját jogrendjükbe illeszteniük az irányelv tartalmát. A 2008/98/EK sorszámú irányelv (1) nyolc fejezetbõl, 43 cikkbõl és 5 értelmezõ mellékletbõl áll. Elég hosszú és bonyolult szöveg, pontos dekódolása alighanem az elkövetkezõ évek feladata lesz.

  
Még nem készült részletes megvalósítási terv az irányelvhez (merthogy ilyen is kell), de a Bizottság már felvázolt néhány szükséges intézkedést a következő két évre. Ezek nagy része arról szól, hogy ki, mikor és milyen formában fogja megmondani, hogy mi mit jelent a leírt szövegben, illetve hogy ki hogyan fogja kiszámolni, hogy elérte-e azt, amit el kell érnie, vagy hogy egyáltalán kit mennyire kötelez mindaz, amit a paragrafusok írnak, és hogy ki mit tehet azért, hogy a leírtak megvalósuljanak...  
Ennek megfelelően a Bizottság feladata a következő évekre:
1.    A hulladék hierarchiát hulladékgazdálkodási prioritási sorrendként kell alkalmazni. Ez elvben most is így van, a magyar Hulladékgazdálkodási Törvény (Hgt) is szépen hozza a megelőzés fontosságát és elsőbbségét – csak valahogy a gyakorlatban nem találkozunk vele. Mindenesetre amikor a kormányok a hulladékgazdálkodás fő irányvonalairól döntenek, akkor a megelőzés – újrahasználat – újrafeldolgozás – hasznosítás - ártalmatlanítás fontossági sorrendjét kell alapul venni… egészen addig, amíg egyértelműen ki nem derül, hogy ez nem megvalósítható (pl. technikai jellegű okokból, gazdasági életképesség hiánya miatt vagy környezetvédelmi okokból). A pontos értelmezéshez a Bizottság útmutatót állít össze, ugyanígy az „életciklus szemlélet” értelmezéséhez is.  
2.    A keretirányelv arra kéri a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a biológiailag lebomló hulladékok különgyűjtésének komposztálási célú támogatására és a biogázüzemek elterjesztésére. A Bizottság átfogó elemzést (zöld könyvet)  fog készíteni a biológiailag lebomló hulladékokra vonatkozó szabályozás kialakításához (ezt az érintettek konzultációja követi, utána javaslatterv és hatásvizsgálat).
3.    Bizottsági döntéshozás keretében kell meghatározni (2010-ig), hogy hogyan mérjék az újrahasznosítási célkitűzéseket.
4.    2013 decemberére minden tagállamnak hulladékmegelőzési tervet kell kidolgoznia, ehhez a Bizottság útmutatót állít össze, várhatóan 2009 végére. 2014-re a Bizottságnak megelőzésre vonatkozó konkrét célkitűzésekkel kell előállnia.
5.    Ki kell találni a megelőzés sikerét mutató indikátorokat.
6.    A megelőzési ötletek és meglevő jó gyakorlatok összegyűjtésére honlapot indítanak.
A keretirányelv parlamenti jelentéstevője (rapportőre), Caroline Jackson, aki az egyeztetési folyamat során számos előremutató parlamenti javaslatot veszni hagyott, most maga is elismerte, hogy az elfogadott szöveg több ponton meglehetősen homályosra sikeredett. Jackson szerint ez azért alakult így, mert egy olyan informális találkozó keretében állapodtak meg a végső verzióról, amelyen a tagállamok képviselői nem voltak jelen, és a döntést sebtében hozták meg. Érdekes ezt pont attól az embertől hallani kritikaként, aki nagymértékben felelős volt az egyeztetés menetéért.
Jackson az európai hulladékipar (FEAD) egyik konferenciáján részletesen is taglalta a kérdéses pontokat. A képviselőnő idézte például az újrahasznosításra vonatkozó egyik cikkelyt, amelyben az áll, hogy „2020-ra elő kell készíteni legalább a háztartási, ill. lehetőség szerint az ehhez hasonló, de más eredetű papír, műanyag, fém és üveg hulladékok minimum 50 tömegszázalékos újrahasznosítását és újrahasználatát”. Nem világos azonban, hogy az 50%-os célkitűzés anyag-fajtánként értendő-e vagy pedig összességében.  Nagyon nem mindegy, hogy az elérendő 50 tömegszázalékot például intenzív papír és fémgyűjtéssel „kilóra” kihozzuk-e, miközben pl. az üvegek elenyésző töredéke kerül csak újra használatra vagy hasznosításra.     
Tisztázatlan az is, hogy „mikortól nem hulladék a hulladék” (end of waste),  azaz a különböző anyagok mikor (milyen hasznosítási fázisban) számítanak ismét terméknek. Másképpen fogalmazva: mikor esnek ki a hulladék irányelv hatálya alól, mikortól lesz PET-palackból és gyümilé-dobozból ismét „hű de hasznos” másodnyersanyag… vagy épp tüzelőanyag. Környezetvédelmi szempontból ez azért fontos elhatárolás, mert a hulladékokra vonatkozó szabályozások számos tekintetben szigorúbbak, mint a termékekre vonatkozó előírások. A kérdés eldöntésére szintén a Bizottságnak kell valamiféle módszertant kiokoskodnia.
A Bizottság vizsgálni fogja az irányelv tagállami jogrendbe történő átültetését, ehhez útmutatókat dolgoz ki (l. fentebb). Az útmutatók szövegét a Parlament is megvitatja, azaz a képviselőknek még lesz lehetőségük zöldebb irányba tolni az irányelv valós tartalmát.
A következő két évben tehát a zöldek sem fognak unatkozni. Az Európai Környezetvédelmi Iroda (EEB), a Föld Barátai, a GAIA Europe biztosan dolgozni fognak az ügyön. A HuMuSz is nagy kihívásnak tekinti a hazai hulladék-megelőzési terv megalkotását, amiről - remélhetőleg - érdemi vita bontakozik majd ki2.
Balogh Emese, Perneczky László

 

1Az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve ( 2008. november 19. ) a hulladékokról:
http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32008L0098:E...
2A magunk javaslatait már 4 évvel ezelőtt összefoglaltuk a „paradigmaváltás a hulladékgazdálkodásban” c. anyagunkban, ami elérhető a http://onkormányzat.humusz.hu/kincs_ami_nincs  oldalon.

 

Brüsszelben átadták a 2008-as év
legrosszabb EU lobbistája díjakat.
Az internetes szavazáson több mint 8500 ember vett részt.  A legrosszabb lobbistának járó díjat a szavazatok több mint 50%-ával megosztva  kapta a bioüzemanyag lobbiba tartozó Malajziai Pálmaolaj Tanács, a brazil cukorüzletben utazó UNICA valamint az Abengoa Bioenergy nevű cég. A kitüntetést félrevezető információikért és zöldrefestés (= álzöldítés) miatt kapták. Lobbistáik ugyanis azt próbálták elhitetni az Európai Parlament képviselőivel, hogy a bioüzemanyag használata fenntartható.
Az Érdekkonfliktusban Leginkább Érintett Képviselőnek járó díjat a finn Piia Noora Kauppi vehette át, aki a szavazatok 26%-át kapta. A képviselő parlamenti helyét arra használta, hogy jövendő munkáltatójának (egy, a bankok érdekeiért lobbizó szervezetnek) a szekerét tolja. A bankszektorra vonatkozó gyengébb szabályozásért harcolt, miközben tudta, hogy 2009 januárjától a Finn Pénzügyi Szolgáltatók Szövetségénél fog dolgozni.
Erről a díjról nem sokkal maradt le (23%-kal a második helyezést érte el) a hulladék keretirányelv parlamenti jelentéstevője, Caroline Jackson (képünkön), aki rapportőri kinevezésekor elmulasztotta jelezni a Parlamentnek, hogy az Egyesült Királyság egyik legnagyobb hulladékkezelő cégénél tanácsadó testületi tag, s onnan korábban juttatást is kapott.
A 2008-as Év Legrosszabb Lobbistái Díj szavazását és kiosztását a következő három szervezet rendezte meg: Corporate Europe Observatory, Friends of the Earth Europe, Lobbycontrol and Spinwatch.