Bajban az újrahasznosító ipar
Az újrahasznosítás globális piaca, mely korábban remek teljesítményt mutatott, tavaly õsszel nagyon rossz helyzetbe került. A piaci árak hatalmasat zuhantak (szinte minden hulladékfajta esetében), és ami az érdekeltek számára még ennél is kétségbeejtõbb, a kereslet nemcsak visszaesett, de egyenesen megszûnni látszott. Az Amerikai Egyesült Államokban a piaci szereplõknek még hónapokon át meg kell küzdeniük mind a hazai, mind a kínai piac összeomlásával. A recesszió fõ okai a pénzpiaci válságból következõ termeléskiesés és a kõolaj árának drasztikus csökkenése.
A gazdasági válság következtében számos kisebb településen már bedőlt a szelektív hulladékgyűjtés az Egyesült Államokban. Többéves növekedés után hirtelen lelassult az amerikai újrahasznosítási program. A vegyes papírhulladék ára decemberben 20-25 dollárra csökkent az októberi 105 dollárról. A hulladék bádog tonnája pedig a korábbi 327 dollár után csupán 5 dollárt ér.
A keleti kapcsolat
Hirtelen nyilvánvaló lett sokak számára, hogy milyen sérülékeny a világgazdaság azáltal, hogy már szinte minden Kínában készül, sőt hogy a „fejlett” világ minden hulladéka a Távol-Keletre áramlik. Az amerikai APC Recycling tulajdonosa, Steve Anderson elmondta, „a kínai megrendelések jóformán megszűntek, és az iparágban mindenki, akivel beszéltem, ugyanezt érzékeli.” Más szakemberek szerint a magasabb hozzáadott értéket képviselő újrahasznosított anyagok, mint például a PET, továbbra is kelendőek, bár jóval alacsonyabb piaci áron, mint eddig, és persze kisebb mennyiségben. A kevert alapanyagból készült újrafeldolgozott árukra azonban jelenleg nincs kereslet. Az Egyesült Államokban és szerte a világon tapasztalható pénzügyi válság hatására a főleg exportra termelő vállalatok egyre-másra húzzák le a rolót.
A kínai kikötőkben a műanyag hulladékot tartalmazó konténerek pedig egyre csak halmozódnak, immár hetek óta, mivel az importőrök nem veszik át a szállítmányokat. A játékokat illetve tartozékokat gyártó, most csődbe ment cégek nem tudják kifizetni a beszállítóikat, amelyek között viszont számos, műanyag hulladékot importáló és hasznosító vállalatot találni. Főleg a kisebb piaci szereplőket sújtják ezek a problémák, hiszen nincsenek birtokában megfelelő forgótőkének ahhoz, hogy fennmaradhassanak. Az augusztusi pekingi Olimpiai Játékok idején a kormány közvetetten beavatkozott a piaci folyamatokba azzal, hogy ideiglenesen bezáratott gyárakat. Mindenki arra számított, hogy az Olimpiai Játékok végeztével, ősszel újabb felfutás lesz a piacon. A tőzsdei árfolyam-emelkedésére számító kínai importőrök sokkal nagyobb összegeket tettek kockára, mint az tanácsos lett volna, sokan a házaikat használták biztosítéknak ahhoz, hogy megkapják a banktól a hitelt a teljes kifizetéshez. Azonban mire a hulladékszállítmányok megérkeztek, az értékük már alig érte el a szerződéses ár egyharmadát, így a fizetésképtelenné vált importőrök egyszerűen nem vették át a szállítmányokat - maguk mögött hagyták a házaikat, a vállalkozásukat, és elmenekültek.
Steve Anderson szerint a rendkívül alacsony árak az egész műanyag-újrafeldolgozó szektort károsítják. Annak érdekében, hogy a műanyag-újrafeldolgozás tartható és továbbra is megvalósítható maradjon, az áraknak fedezniük kell az újrahasznosítandó műanyag válogatásának, a bálázásnak és az értékesítésnek a költségeit, a hulladéklerakókba való szállítás költségeivel szemben.
A kínai kormány legújabb intézkedései, melyek révén a gazdaságot akarják ismét fellendíteni, máris éreztetik pozitív hatásukat: a bizalom kezd helyreállni. Az igazi fellendülésre azonban akár a kínai újévig is várhatunk, ami január 26-án kezdődik. A kínai gyárak az évvégi ünnepekre a szokásosnál korábban hazaengedték az ingázó alkalmazottaikat, hogy a 2008-as felfordulás után az iparág kiheverje a veszteségeket, és tiszta lappal kezdjen jövőre. Ha azonban az Egyesült Államokban tovább mélyül a gazdasági válság, akkor nem sok jót lehet jósolni a műanyag-újrahasznosító ipar számára.
A piac hazai szereplői is nehéz heteket élnek át. December végén volt olyan telephely, amely csak akkor volt hajlandó átvenni szelektíven gyűjtött hulladékot, ha fizetett a beszállító. A mai napig is minden telep, raktár csordultig van bálákkal. Egy szakember lapuknak elmondta, hogy reális a veszély, hogy összeomlik a begyűjtési rendszer, pedig foggal-körömmel fenn kéne tartani, mert újra felépíteni évekbe kerül majd.
Negatív ár
Az újrahasznosítható hulladékok piacán óriási árzuhanást okozott a globális gazdasági válság. Mivel kevesebb terméket gyártanak a cégek, kevesebb - hulladékpapírból előállított - csomagolópapírra van szükség, autóból is kevesebb gördül le a futószalagokról, ezért kevesebb újra hasznosított alumíniumra, fémre van szükség. A következmény az lehet, hogy a szállítással foglalkozó cégek nem fogják összegyűjteni a szelektíven szétválogatott hulladékot. Az ok pedig egyszerű: nem veszik meg tőlük a szemetet, vagy csak olyan olcsón, hogy nem éri meg fuvarozni.
Eddig például a Tesco-lánc vagy a Praktiker összegyűjtötte a felesleges csomagolópapírt, amiért aztán fizettek nekik a begyűjtő cégek, és elszállították azt. A Duparec például 6-12 forint között fizetett kilónként a különféle cégeknek a papír minőségétől függően. Ennek lesz hamarosan vége - állítják a szakmában dolgozók. Valószínű, hogy mostantól azoknak kell majd fizetniük az elszállításért, akiknél keletkezett a hulladék. Haag János (Duparec) szerint ezt közölték is már pár céggel, amelyek „értetlenül állnak előtte”. (MTI)
Az Öko-Pannon Kht. ügyvezetője, Viszkei György töretlenül optimista. Szerinte súlyos az iparági válság, de a magyarországi szelektív hulladékgyűjtést az abban részt vevők szemlélete miatt nehéz lesz megrendíteni. „A magyar rendszert úgy alakítottuk ki, hogy az emberek környezettudatosságára építettünk, nem a pénztárcájukra” - állítja az ügyvezető, aki szerint az emberek környezettudatossága a túlélés mellett szól. (MTI) Most majd végre lehet a hulladékot előállítók pénztárcájára építeni...
Leállt a termelés
A begyűjtött műanyaghulladékból készülő regranulátum november óta nem kel el, mert Európában sok helyen leállt a késztermék gyártás. Tavasszal várható csak némi fellendülés, amikor a kerti gépeket kezdik gyártani (pl. sok fűnyíró gyűjtőtartálya újrafeldolgozott műanyagból készül). A másik oka a válságnak, hogy gallononként 140 dollárról 40 dollárra esett hirtelen a kőolaj világpiaci ára, így senkinek nem kell már begyűjtött műanyag, amikor olcsón elérhető a primer műanyag is.
Az autóipar leállásával nincs szükség hulladékvasra sem, mert az acélgyártás padlóra került. Értesüléseink szerint az egyik legnagyobb magyar fémhulladék begyűjtő cég karácsony előtt 20 alkalmazottat volt kénytelen elküldeni. Lenullázta a lakosságtól begyűjtött fémhulladékok kereskedelmét a válság. Ami rossz hír a tolvajoknak, annál jobb a rendőröknek és közbiztonságban reménykedőknek. A jelenlegi átvételi ár mellett (már csak kilónként öt-tíz forint a vasé, ötven-száz az alumíniumé) nem éri meg fémet lopni - írta többek között a Népszabadság.
Ezt a helyzetet csak a nagyobb cégek bírhatják ki. Kérdésünkre több vállalkozó is azt mondta, hogy akár nyárig is eltarthat ez a helyzet. A hasznosítást koordináló szervezetek is bajban lehetnek (az fel sem merül, hogy nekik esetleg át kellene segíteni a piacot a szűk időszakon), mert veszélybe kerülhet az ország hasznosítási teljesítése. És, hogy akkor itt mi lesz...
Ahogy telnek-múlnak a válság hónapjai, egyre inkább hiányzik egy hang: a kormányé. Évekig húzóágazatról, robbanásszerű fejlődésről beszélt az aktuális miniszter, miközben a „gyártói felelősség” hangsúlyozásával lenullázták az állami felelősséget, így már se pénz, se mozgástér... De mintha nem is éreznék a magas hivatalokban, hogy valamit tenni kellene.
összeállította: Szilágyi László
közreműködött: Bánki Ágnes