Őszi-téli szemétszüretek
A hidegben összementek a szemétkupacok is…
A Tiszta Magyarországért pályázatok felszámolási akciói csak 2008 végén indultak meg, mert a 132 nyertes többsége csak elég késõn jutott aláírt szerzõdéshez, és még késõbb a megítélt pénzhez. „Szerencsére” a feltakarítandó szemétkupacok békésen megvárták a takarítókat a határban, még tán növögettek-hízogattak egy kicsit a szemétszüretig. A hideg idõ, a korai sötétedés azonban nemigen kedvezett a kései szemétszedõknek, és a gépesített szemétszedõk sem örültek a késedelmes kifizetéseknek.
Ennek ellenére – a www.tisztamagyarorszagert.hu honlapra beküldött beszámolók tanulságai szerint – országszerte tucatjával tisztultak meg a területek. Rákospalotán 225 m3 kommunális szemetet szedtek fel, Orosházán mintegy 300 tonna (!), jobbára építési törmeléket dózeroltak-markolóztak fel. Várpalotán az önkéntesek több hullámban támadtak: először a hasznosítható hulladékokat válogatták külön az inotai víztározó mellett, majd a végképp menthetetlen hulladékokat gyűjtötték össze és szállították legális lerakóba.
Az erdőtelki „nagytakarításon” a falu apraja-nagyja megmozdult: iskolásoktól nyugdíjasokig közel 100 önkéntes szedte a szemetet. Pomáz mellett a Dera-patak, a Pilis leghosszabb vízfolyása partját tisztították meg több kilométer hosszan, Martonvásáron A Zöld Alma Egyesület októberben, novemberben és még decemberben is szedte a „mások szemetét”.
A legtöbb helyszínre csak tájékoztató tábla került – lásd a keretes írást - de például Csonkahegyháton park épül a szemétkupacok helyén. Szekszárdon azon munkálkodnak, hogy a megtisztított „szurdikokban” inkább a helyi gördeszkások és biciklisek gurulgassanak a természet adta lejtőn, semmint hogy ismét szemét lepje el a szőlősökben húzódó kis utakat.
Nyíregyháza után Pakson és Zalában is „Hulladék-kommandó” jött létre: a civilek, hatóságok, rendőrök és közterület felügyelők közös akciónapokon intézkednek az illegális szemétlerakók ügyében. A HuMuSz házban december elején magunk is megkíséreltük „összerántani” az első budapesti hulladék-kommandót – egyrészt nyitott ajtókon kopogtattunk, másrészt falakba ütköztünk: igény és nyitottság lenne, idő és erőforrás már kevésbé, a főváros és a kerületek kaotikus tulajdonosi és felelősségi szerkezete azonban szinte áthághatatlan jogi akadályokat jelent. Azért nem adjuk fel, tavasszal „betámadunk” pár gyanútlan kerületet és agglomerációs települést ez ügyben.
Jó tábla, rossz tábla…
A szemetelés, illegális hulladékelhagyás és lerakás egyik fő oka a tájékozatlanság. A szemetelők nem csak a lehetséges következményekkel, büntetéssel nincsenek tisztában, hanem azzal sem, hogy hová lehetne legálisan lerakni a hulladékot. A tapasztalat, és a fényképek tanúsága szerint a „Szemét lerakása tilos” táblák – ha csak nem áll mellettük rendőr is – nem hogy nem elriasztóak, hanem vonzzák a szemetelőket. Ahol ugyanis tiltó tábla van, ott tán takarítanak is, azaz elviszik a szemetet – érdemes hát oda dobálni. A tiltó, de egyben tájékoztató táblák egy fokkal jobbak. A legjobb tábla azonban még ennél is informatívabb lehetne. Szerepelhet például egy térképvázlat arról, hogyan lehet eljutni a hulladékátvevő helyhez, illetve olvasható rajta a telep nyitva tartása is. (Sajnos ilyen táblát nem tudunk még fényképen bemutatni). A vonatkozó helyi rendelet részletezése tán fölösleges is.
A tiltás mellett érdemes a lakosság – bizonyos értelemben maguk a szemetelők – együttműködését is kérni. Felsorolhatjuk az adott terület, kiserdő természeti értékeit. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy „A közterület nem a senki földje, hanem az Ön tulajdona is – vigyázzon rá, mintha a sajátja lenne!”
Takarítási akció után tájékoztathatjuk arról a szemetelni készülőket, hogy hány önkéntes dolgozott, hány köbméter szemetet szedtek fel a területről és ez mennyibe került. Amennyiben kamerával megfigyelt területet hozunk létre, erről is tájékoztatnunk kell a szemetelőket.
A lényeg az, hogy akár a rossz gyerekek esetében, a tiltás önmagában itt sem elegendő: nevelni is kell, és biztosítani az eszközöket ahhoz, hogy helyesen tudjanak cselekedni. Ha legális lerakási lehetőség és tájékoztató tábla is van, és ennek ellenére valaki szemetel, azt viszont már „jól el kell fenekelni”!
Várjuk a jobbnál jobb példákat a táblákra!!
Perneczky László
20/3900566 [email protected]
www.tisztamagyarorszagert.hu
Az erdőtelki „nagytakarításon” a falu apraja-nagyja megmozdult: iskolásoktól nyugdíjasokig közel 100 önkéntes szedte a szemetet. Pomáz mellett a Dera-patak, a Pilis leghosszabb vízfolyása partját tisztították meg több kilométer hosszan, Martonvásáron A Zöld Alma Egyesület októberben, novemberben és még decemberben is szedte a „mások szemetét”.
A legtöbb helyszínre csak tájékoztató tábla került – lásd a keretes írást - de például Csonkahegyháton park épül a szemétkupacok helyén. Szekszárdon azon munkálkodnak, hogy a megtisztított „szurdikokban” inkább a helyi gördeszkások és biciklisek gurulgassanak a természet adta lejtőn, semmint hogy ismét szemét lepje el a szőlősökben húzódó kis utakat.
Nyíregyháza után Pakson és Zalában is „Hulladék-kommandó” jött létre: a civilek, hatóságok, rendőrök és közterület felügyelők közös akciónapokon intézkednek az illegális szemétlerakók ügyében. A HuMuSz házban december elején magunk is megkíséreltük „összerántani” az első budapesti hulladék-kommandót – egyrészt nyitott ajtókon kopogtattunk, másrészt falakba ütköztünk: igény és nyitottság lenne, idő és erőforrás már kevésbé, a főváros és a kerületek kaotikus tulajdonosi és felelősségi szerkezete azonban szinte áthághatatlan jogi akadályokat jelent. Azért nem adjuk fel, tavasszal „betámadunk” pár gyanútlan kerületet és agglomerációs települést ez ügyben.
Jó tábla, rossz tábla…
A szemetelés, illegális hulladékelhagyás és lerakás egyik fő oka a tájékozatlanság. A szemetelők nem csak a lehetséges következményekkel, büntetéssel nincsenek tisztában, hanem azzal sem, hogy hová lehetne legálisan lerakni a hulladékot. A tapasztalat, és a fényképek tanúsága szerint a „Szemét lerakása tilos” táblák – ha csak nem áll mellettük rendőr is – nem hogy nem elriasztóak, hanem vonzzák a szemetelőket. Ahol ugyanis tiltó tábla van, ott tán takarítanak is, azaz elviszik a szemetet – érdemes hát oda dobálni. A tiltó, de egyben tájékoztató táblák egy fokkal jobbak. A legjobb tábla azonban még ennél is informatívabb lehetne. Szerepelhet például egy térképvázlat arról, hogyan lehet eljutni a hulladékátvevő helyhez, illetve olvasható rajta a telep nyitva tartása is. (Sajnos ilyen táblát nem tudunk még fényképen bemutatni). A vonatkozó helyi rendelet részletezése tán fölösleges is.
A tiltás mellett érdemes a lakosság – bizonyos értelemben maguk a szemetelők – együttműködését is kérni. Felsorolhatjuk az adott terület, kiserdő természeti értékeit. Hívjuk fel a figyelmet arra, hogy „A közterület nem a senki földje, hanem az Ön tulajdona is – vigyázzon rá, mintha a sajátja lenne!”
Takarítási akció után tájékoztathatjuk arról a szemetelni készülőket, hogy hány önkéntes dolgozott, hány köbméter szemetet szedtek fel a területről és ez mennyibe került. Amennyiben kamerával megfigyelt területet hozunk létre, erről is tájékoztatnunk kell a szemetelőket.
A lényeg az, hogy akár a rossz gyerekek esetében, a tiltás önmagában itt sem elegendő: nevelni is kell, és biztosítani az eszközöket ahhoz, hogy helyesen tudjanak cselekedni. Ha legális lerakási lehetőség és tájékoztató tábla is van, és ennek ellenére valaki szemetel, azt viszont már „jól el kell fenekelni”!
Várjuk a jobbnál jobb példákat a táblákra!!
Perneczky László
20/3900566 [email protected]
www.tisztamagyarorszagert.hu
