Figyelmeztető üzenet

Ez a cikk kb. 10 éve íródott.
A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

FelVÉRTezve az égetés ellen

Év: 
2009
Szám: 
Tavasz
Szerző: 
Szuhi Attila

Az aktivisták házról-házra jártak és mindenkihez becsöngettek. Erőfeszítésük nem volt hiábavaló, mert a három órás, feszült hangulatú közmeghallgatás végén a vezérigazgató bejelentette: a Vértes Erőmű eláll a hulladékégetéstől. Legalábbis addig, amíg ő a vezérigazgató.

A történet tavaly nyáron kezdődött. Ekkor jelentette be a hulladékos társulás egy sajtótájékoztatón, hogy az elutasított várpalotai hulladékégetés újszíntere Oroszlány lehet. Mivel a várpalotai ügy öt év erőfeszítése után ért el sikert, úgy gondoltuk, most elébe megyünk az eseményeknek, és levelet küldtünk az oroszlányi és a környékbeli települések több mint száz civil szervezetének arról, mi készül. A hatás nem maradt el, mert azonnal mindenféle perekkel fenyegettek meg bennünket. Szerencsére megkerestek minket a helyben élő civilek is, sőt, az égetőhöz közeli Borbála városrész lakói elkezdték keresni az okát a nyár óta egyre gyakrabban érezhető furcsa szagoknak.

Hivatalosan szabad

  A Vértes Erőműnek 2006. óta van kísérleti engedélye 20.000 tonna veszélyes és nemveszélyes hulladék égetésére, amit épp most terveznek meghosszabbítani egy esztendővel. Az márcsak hab a tortán, hogy egy minisztériumi tanulmányból kiderül: a Vértes Erőmű műszakilag 120.000 tonna hulladék elégetésére alkalmas. Jöhetne tehát a várpalotai százezer tonna. A helyi szervezkedés és a HuMuSz adatgyűjtése decemberben találkozott össze. Egy helyi tv-műsorban a VÉRT embereivel folytatott vita során megsokasodtak a telefonhívások, és megismerkedhettünk Kocsisné Erzsikével. Ő nem csak szavakban aggódott, de tettekkel is fellépett a hulladékégetése ellen. Decemberben kis csapatával mintegy 1200 égetés ellen tiltakozó aláírást gyűjtött össze, és mint magánszemély, ügyféli jogállást szerzett a telep engedélyezési eljárásban is. Mi eközben a győri Felügyelőségen jelentkeztünk be, és felvettüka kapcsolatot a szomszédos települések megbízottaival. A szórólapgyártás is elindult. Ám ahogy az lenni szokott, ebbe az ügybe is beleszólt a nagypolitika: a Vértes Erőmű egy rossz szerződéssel több milliárd forintot veszített, és új vezérigazgatót kapott egy volt miniszter személyében. A frissen kinevezett vezető bejelentette, hogy az alternatív energiaforrások felé tereli az erőművet (értsd hulladék és biomassza) – ekkor még úgy tűnt, nem sok jóval kecsegtet az új év. Vagy mégsem? A hulladékégetés mintha valami bűvös varázsszóvá vált volna a térségben. Egyre másra közmeghallgatások és lakossági fórumok témájává vált, orvosok, mérnökök, és aggódó lakók emelték fel szavukat az égető ellen. Kiderült, hogy az égetés támogatása politikai öngyilkosság lenne, így a vezetők is árnyalni kezdték álláspontjukat. Nyilvánosságra került az is, hogy a kísérleti égetést környezetvédelmi engedély nélkül folytatják, csupán hulladékkezelői engedéllyel rendelkeznek, ami aligha jogszerű. A győri felügyelőség azonban ismét egy évvel meghosszabbította a veszélyes és nem veszélyes hulladékok kísérleti égetésének engedélyét, amely így már negyedik éve folyhatott volna. Az égetés azonban egyre vállalhatatlanabbá vált.

Egységesen: nem!

A győri felügyelőség engedélyét követően Oroszlány közmeghallgatást szervezett, hogy eldöntsék, a város megfellebbezze-e az engedélyt. A helyi civilek ekkor a leginkább érintett városrész összes utcájának összes házába becsöngettek, elmondták az embereknek, mi készül, és hogy a közmeghallgatáson ott kell lenniük. A civil akció nem is maradt hatás nélkül, a művelődési ház színházterme megtelt, mintegy háromszáz ember várta, hogy elmondhassa véleményét az égetésről.Többen gázmaszkban, táblákkal jelezték, mi a véleményüka hulladékégetésről. A közmeghallgatás a szokásos „fárasztásos” koreográfia szerint zajlott. A színpadon az okosok sokat és hosszan beszéltek, ecsetelve az égetés előnyeit. Végül eljött a lakossági hozzászólások ideje is. Kocsisné azzal kezdte beszédét, hogy ha a szénhelyett hulladékot fognak égetni, a bányászok búcsút mondhatnak állásuknak. Ezzel a Vért dolgozóinak java részét máris az ügy mellé állította. Majd a helyi orvos citálta a rossz egészségügyi adatokat, és jöttek a helyi lakosok észrevételei egyre másra. Kiderült, hogy nincs ember,aki támogatná az égetést. A háromórás közmeghallgatás vége felé a vezérigazgató – miután legorombította az embereket butaságuk miatt – bejelentette, hogy amíg ő lesz a vezérigazgató, addig a VÉRT el áll a hulladékégetésétől. Ezzel gyakorlatilag véget is ért a közmeghallgatás, a testület pedig megszavazta, hogy amennyiben a nyilatkozat írásban is megérkezik, eláll a fellebbezési szándékától.

Győztünk?

Látszólag tehát teljes diadal született. Azonban ahogy másnap a távolodó erőmű füstcsóváját néztem a vonatból, mégsem éreztem a teljes siker dicsőségét. A vonatra szállva megszólított egy helyi lakos: ”Akkor örülhetünk?”. Nem tudom. Vajon meddig lesz a vezérigazgató a helyén, vajon a szóbeli nyilatkozatot követi-e az írásbeli? Mire volt jó ez az egész közmeghallgatás, hiszen nehezen hihető, hogy a vezérigazgató akkor és ott döntött? És különben is, új hulladékégetőt építeni sokkal jobb üzlet, mint csupán elégetni a hulladékot egy már meglévő erőműben. Márpedig avárpalotai égető kiemelt nagy projekt, és a pályázati anyag már a brüsszeli folyosókon keringőzik. Ha Várpalota helyére Oroszlányt írunk, máris kész az új projekt, és sokkal egyszerűbb, mint egy „nulla hulladék terv” kigondolása. És őszintén, ki hagyna futni egy 30 milliárdos üzletet?

Szuhi Attila

Oroszlány sokáig tagja volt a „piszkos tizenkettőnek”, hazánk12 legszennyezettebb városának. A fő terhelő Vértes Erőmű 2004-ig minden érdemi füstgáztisztítás nélkül működött. Egy svéd tanulmány szerint Európa 25 országnak összes légszennyező forrása közül az oroszlányi Erőmű a 12. helyen állt egészen a rekonstrukcióig. Ez nem csupán statisztikai adat: a rossz egészségügyi helyzet az emberek mindennapi élő valósága.