Még a kutatók is ledöbbentek, mennyi mikroműanyagot találtak a Bodrogban
Az idei PET Kupát a szervezők a Bodrogon és a Tisza felső szakaszán rendezték meg. Az eddigi legszennyezettebb útvonalon zajló szemétszedő verseny rekorderedményt hozott: 17,5 tonna hulladéktól sikerült mentesíteniük a vizet és az árteret a közel 350 önkéntesnek köszönhetően.
A XII. PET Kupán a Bodrogot a Sárospatak és Tokaj közötti területen tisztították meg, összesen 11 tonna hulladéktól. A Felső-Tiszán, a Tokaj és Tiszalök közötti területen 6,5 tonna, főként műanyagszemetet szedtek ki a folyóból.
A csapatok összesen 4176 zsák hulladékot gyűjtöttek össze, amelynek megközelítőleg a kétharmada a szelektálásnak köszönhetően újrahasznosításra alkalmas lesz.
Ahogy a szervezők írták, a Bodrogon már ötödik éve rendezik meg a versenyt, de a szennyezettség mértéke és a folyamatos utánpótlás érkezése szinte lehetetlen küldetéssé teszi a teljes megtisztítását.
Egy köbméter vízben átlagosan 214,8 darab mikroműanyag részecske
Az idei versenyen nemcsak csapatot indított az Eurofins Analytical Services Hungary Kft., hanem mint az egyik legismertebb, független laboratóriumi vizsgálatokat végző labor, mintát is vettek a Bodrog vizéből, hogy kiderüljön, a látható szeméten kívül mi minden, szabad szemmel nem látható szennyezés van a folyóban.
A Laboratorium.hu-n olvasható közleményük szerint a laboratóriumi vizsgálatok során még a környezetvédelemben és a felszíni vizek vizsgálatában több, mint harminc éves múlttal rendelkező vizsgálólabor munkatársai is megdöbbentek a kapott eredményektől, ugyanis ilyen magas mikroműanyag-koncentrációt eddig még nem találtak a hazai felszíni vizekben, mint most a Bodrogon.
Mint a Laboratorium.hu szerkesztőjétől és az Eurofins marketingvezetőjétől Szunyogh Gábortól a Telex megtudta, a Bodrogon az Eurofins eddig még nem végzett mikroműanyag-méréseket, korábban csak a Duna, a Tisza és a Balaton szennyezettségét vizsgálták. A Bodrog olaszliszkai szakaszán augusztusban vettek mintát a folyóból. Bő két köbméternyi, több mint 2 ezer liter vizet vizsgáltak FTIR-mikroszkóppal, és a vizsgálat rendkívül nyugtalanító eredménnyel zárult: ez alapján a Bodrog vizében köbméterenként átlagosan 214,8 darab mikroműanyag részecske van.
Dr. Bordós Gábor, az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. Mikroműanyag-vizsgáló Laboratóriumának vezetője szerint
- a mikroműanyagok mintegy 80 százaléka polietilén,
- körülbelül 10 százaléka polipropilén (ezt a két vegyületet alkalmazzák a leggyakrabban a műanyagok előállítása során)
- a maradék tíz százalék összetétele pedig meglehetősen vegyes volt: kimutatható volt a PET-palackok alapanyagául is szolgáló polietilén-tereftalát, a polisztirol, a vélhetően festékgyártásból származó akril-, valamint a cigarettacsikkek aprózódásával létrejött cellulóz acetát részecskék, és a PVC is.
A polietilén-tereftalát jelenlétéből a labor szerint arra lehet következtetni, hogy a PET-palackok és egyéb PET-termékek aprózódása már a vízben elkezdődik, vagy pedig ezek a részecskék már eleve mikroműanyag formájában kerültek a folyóba.
A laborvezető szerint mivel ez a vizsgálat egyszeri mintavételen alapult, az eredmény ugyan fontos pillanatképet ad a folyóról, de a messzemenőbb következtetések levonásához átfogóbb vizsgálatokra lesz majd szükség.
Nem vizsgálják évente a hazai vizeket
A Telex az adatok pontosabb megértéséhez elkérte az Eurofinstől a Dunán és a Tiszán korábban végzett vizsgálataik eredményét. Mint Szunyogh Gábortól megtudtuk, nem vizsgálják évente a hazai vizeket, hanem csak olyankor, amikor egy nagyobb átfogó kutatáshoz gyűjtenek adatokat (ilyen legutóbb 2017-18-ban és 2021-ben volt), vagy pedig a módszertanukat finomítják egy nemzetközi projekt keretében.
A Dunán 2021-ben végeztek utoljára vizsgálatokat, akkor a folyó budapesti szakaszán gyűjtöttek mintákat. Az alapos minta-előkészítés és a laboratóriumi vizsgálatok után azt állapították meg, hogy egy köbméter vízben átlagosan 45,4 (±27,7) mikroműanyag részecske volt jelen – tehát a Bodrogon talált mennyiségnek majdnem az ötöde.
Dr. Bordós Gábor szerint ugyanebben az évben a PET Kupát is szervező Természetfilm.hu Egyesület vezetése mellett, az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetsége partnerségével vizsgáltak mikroműanyagokat a laboratórium szakértői a Dunán a nemzetközi TidyUp projekt keretében. A Budapest alatt vett mintákban 8,8-64,4 részecske/m³ mennyiségben találtak a szakemberek részecskéket, jellemzően polietilént, polipropilént és polisztirolt.
A Dunát ezt megelőzően 2018-ban vizsgálták, akkor a Parányi Plasztiktalány projekt során átlagosan 50 részecskét detektáltak köbméterenként. Az anyagfajtákat vizsgálva a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált anyagfajtákat (polietilén, polipropilén, polisztirol) mutattak ki.
A labor a Tiszán 2017-ben végzett mikroműanyag-vizsgálatokat, az akkori eredmények szerint a folyóban köbméterenként 67,4 mikroműanyag részecskét találtak (4,9 darab 300 mikrométernél nagyobb, de 2 mm-nél kisebbet, és 62,5 darab 15-300 mikron közé eső méretűt) – tehát a most Bodrogon talált mennyiségnek valamivel több, mint a harmadát. A laborvezető elmondta, hogy 2021-ben a már említett TidyUp projekt során a Tiszán végzett vizsgálatok 2-52,5 mikroműanyag részecskét mutattak ki egy köbméter vízben. A dunai mintákban kimutatott műanyagokon túl 1-1 mintában a polietilén-tereftalát (PET) is megjelent.
A Szegedi Tudományegyetem 2018–2021 között vizsgálta a folyót, három éve azt állapították meg, hogy folyamatosan növekszik a mikroműanyagok mennyisége a Tiszában, konkrét számokat azonban nem közöltek.
A Telex három éve Kárpátalján forgatott, hogy kiderítsük, mik azok a gazdasági és szociális okok, amik miatt évről évre irgalmatlan mennyiségű szemét kerül a Tiszába, és mit lehetne tenni ellene.
Nagyobb folyóink közül kiemelt figyelmet érdemel még a Rába vizének szennyezettsége. Hat évvel ezelőtt itt egy köbméter vízből 12,1 darab mikroműanyagot mutattak ki, amely naponta akár több mint 20,7 millió részecskét is jelenthet. Ráadásul itt nemcsak széles körben felhasznált műanyagfajtákra bukkantak a vízben, hanem precíziós alkatrészekhez, elektronikai termékekhez használt anyagokra is (pl. polioximetilén).
De mi az a mikroműanyag, és mi bajunk lehet belőle?
A 21. század tudományosan még nem teljesen megismert problémája a mikroműanyagoké, vagyis az 5 milliméternél kisebb plasztikdarabkáké, amik között van olyan, amit már eleve ilyen méretben gyártanak le (pl. kozmetikai termékekben található mikrogömbök, csillámok), a többi pedig nagyobb műanyag termékek roncsolódása révén jön létre. Ilyen például a mosás is, amely során a műszálas ruhákból egy-egy alkalommal akár hetvenezer apró szemcse is bekerülhet a szennyvízbe, majd onnan a folyókba, és ott is maradnak, ugyanis 500-1000 évig nem bomlanak le.
A nagyobb mikroműanyag-darabkákat akár szabad szemmel is észrevehetjük, a kisebbek azonban csak mikroszkóp alatt láthatók, de a kutatások azt bizonyítják, hogy napjainkra szinte már mindenhol megtalálhatóak. Ott vannak a mezőgazdasági földeken, a városok utcáin, a légkörben, a természetes vizekben, sőt a víz körforgása miatt a kutatók szerint korunk savas esője a műanyag eső lesz – és ez nem utópia, két éve például Szibériában mikroműanyaggal szennyezett hó hullott. Apró méretük miatt a mikroműanyagok egészen megdöbbentő távolságot tesznek meg, például teljes kontinenseket szelnek át. Emiatt a kutatók már arra figyelmeztetnek, hogy negatív hatásuk lehet a bolygó ökoszisztémájára is.
A halak már az 1950-es évek óta nyelik a vízzel a mikroműanyagokat, de mi is ezt tesszük, ha palackozott ásványvizet fogyasztunk, vagy műanyag edényben melegítünk ételt a mikróban.
A mikroműanyag ott van a tüdőnkben és a vérünkben is, sőt legutóbb a férfiak heréit és péniszét vizsgálva is találtak belőlük, de a csecsemők szervezetébe is bejut.
A tudomány még nem tárta fel teljesen, milyen hatással lehetnek a mikroműanyagok az emberi szervezetre, de abban nagyjából már egyetértenek a kutatók, hogy valószínűleg nem tesz jót az egészségünknek. A mikroműanyagok nagy része ugyan a széklettel távozik az emberi szervezetből, de a bennmaradó mintegy 10 százalék felszívódhat, gyulladásokat okozhatja a szervezetünkben, és károsíthatja az immun- és az idegrendszerünket. A tüdő ereibe bejutva magas vérnyomást okozhat (rosszabb esetben érelzáródás is kialakulhat), de növelheti a daganatok kialakulásának kockázatát is, írta a Másfélfok.
Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a műanyag darabka, annál nagyobb eséllyel ürül ki, és csak a legkisebbek azok, amelyek akár a sejtjeinkbe is bejuthatnak. Arról azonban, hogy mi az a koncentráció vagy napi bevitel, amelynél már veszélyt jelentenek, még nincs adatunk.
Cikk és képek forrása: telex.hu