Zöld dzsentrifikáció: A városfejlesztésnek is lehet árnyoldala
A modern, sokszor végletekig beépített városok esetében a különböző városrészek lakóiban egyre gyakrabban fogalmazódik meg az igény, hogy legyenek a környéken zöldterületek. Szükség van a fás, parkos pihenőhelyekre, ahol az emberek eltölthetik munka és iskola utáni szabadidejüket. A klímaváltozás miatt ráadásul ezek a törekvések életviteli és egészségtudatossági szempontból is még fontosabbnak bizonyulnak. A városok betonrengetegében a jelenlegi klímát Magyarországon is nehezen lehet kibírni, nyaranta sokan lesznek rosszul az akár 40 Celsius-fokos hőmérséklet miatt. A zöld környezetre való igény folyamatokat indíthat el, amely újabb társadalmi egyenlőtlenségekhez vezet, feladva a leckét a várostervezőknek.
A felelős városvezetők általában törekednek arra, hogy minél élhetőbb közeget alakítsanak ki polgáraik számára. Fákat telepítenek, hogy elviselhetőbbé váljon a nyári hőség, színes és illatos virágokkal teli ágyásokat létesítenek a köztereken, autómentes sétálóutcákat hoznak létre. A zöldterületek ráadásul javítják a levegő minőségét és a biológiai sokféleséget is.
Az alapvetően teljes mértékben támogatandó törekvés azonban nem átgondolt tervezés esetén nem várt társadalmi problémákat szülhet. A felújított, fásított területekről ugyanis kiszorulhatnak a kevésbé tehetős emberek, hiszen az impozáns, élhető hely varázsa magához vonzza a gazdagabb lakókat, ezáltal felhajtva a helyi lakásárakat. Ezt nevezzük zöld dzsentrifikációnak. Hasonló a reakció, amikor az adott területet természeti katasztrófa éri. Ebben az esetben, akik megtehetik, elköltöznek az érintett területről, a szerényebb anyagi körülmények közt élők pedig maradnak az olcsóbb, ugyanakkor nagyobb kockázatot jelentő életkörülmények között. A jelenséget jól szemléltetik például az árterületek lakhatási lehetőségei, akik megtehetik, nem költöznek olyan területekre, ahol tulajdonuk veszélyben van. Az árvízveszély miatt csökkenő ingatlanárak következtében a területre a szegényebb rétegekből érkeznek a vevők.
Milyen fejlesztések okozhatnak dzsentrifikációt?
Egyre több zöld városfejlesztés valósul meg, azonban ezek nagy részének esetében tervezéskor nem esik elég szó a környezeti igazságosságról. A zöld területek jobb életkörülményeket biztosítanak, ezáltal a környéken található lakások ára megnő. Esetenként a helyszín eredeti lakosai nem tudják kifizetni a hirtelen változó lakbéreket és a környéken található szolgáltatások árait. Egy a Nature Communiations-ben megjelent kutatás szerint 28 vizsgált európai és észak-amerikai városból az eddigi tapasztalatok szerint 17-ben a zöldberuházások hullámai nagyjából egy évtizeden belül zöld dzsentrifikációhoz vezettek. Ezekben a településekben a fejlett zöldövezetekben laknak a jómódúak, míg a kevésbé fásított, parkosított területeken a kevésbé tehetősek, akik kiszorultak az újdonságokkal és lehetőségekkel teli helyekről.
A kérdés tehát egyre égetőbb, hiszen a fejlesztésekre szükség van ahhoz, hogy a városok lépést tartsanak fenntarthatóságban és innovációban is, valamint biztosítsák az egészséges városi környezetet a lakosaik számára. A tiszta levegő, az árnyék és a fenntartható közlekedési lehetőség ugyanis hatalmas értéket képvisel.
A legkiszolgáltatottabb csoportok jellemzően nem tudnak megbirkózni az új árakkal. Az utóbbi években megfigyelhető volt az oregoni Portlandben, hogy minden újonnan ültetett fa 131 dollárral növelte a lakóházak árát. Sőt, egy új villamosmegálló akár 5500 dolláros értéknövekedést okozhat, az adott környék jellemző szolgáltatási árszínvonalát is felhajtva.
A jelenség egyik ékes példája a High Line Park New York-ban, ahol a kétezres években lineáris parkot alakították ki egy elhagyatott vasúti felüljáróból. A közpark azóta népszerű turistalátványossággá vált. A renoválás miatt a környék teljes társadalmi-gazdasági rétege átalakult. Sok kisvállalkozásnak el kellett költöznie az emelkedő telekárak és bérleti díjak miatt, a helyükre költöző nagyvállalatok dolgozói pedig megtapasztalták, hogy milyen egy forgalmas turistalátványosság mellett dolgozni.
Az American Forest természetvédelmi szervezet statisztikái szerint a New York állambeli Buffalo városában a színesbőrűek lakta negyedekben 33%-kal kevesebb a lombkorona, míg az alacsony jövedelmű területeken ez az érték eléri a 41%-ot. Jad Daley, a szervezet elnöke és vezérigazgatója elmondta, hogy az éghajlatváltozás korában „erkölcsi kötelesség”, hogy több árnyékot és fát biztosítsunk ezeknek a közösségeknek is.
Mi a teendő a dzsentrifikáció megelőzése érdekében?
Egy városfejlesztési terv előtt elengedhetetlen azt is felmérni, hogy az új vagy fejlettebb infrastruktúra milyen hatással lesz a helyben élő lakosságra, és mennyiben áll fent a dzsentrifikáció kockázata. Érdemes közösségi kerteket létrehozni és más alulról építkező programokat kezdeményezni. Berlinben például figyelembe veszik a környezeti igazságosságot a projektek tervezése során, Bécsben pedig a szociális lakástervezések esetén zöldszempontokat is érvényesítenek. Így a városi fejlesztésekből a lehető legtöbb ember egészsége profitálhat, miközben növeljük városaink alkalmazkodóképességét a klímaváltozáshoz.
Cikk és kép forrása: korkorosgazdasag.hu/(Bloomberg, Másfélfok)
