Európa láthatatlan klímagyilkosa: A hulladéklerakók metánkibocsátása elleni harc
A hulladékgazdálkodás nem csupán a szemét eltüntetéséről szól, hanem a kontinens egyik legveszélyesebb üvegházhatású gázának megfékezéséről. A Prognos legfrissebb kutatása rávilágít, hogy a hulladéklerakók metánkibocsátásának csökkentése nélkül Európa klímasemlegességi céljai elérhetetlenek maradnak. A jelentés számszerűsíti a lehetőségeket: a szerves hulladéklerakás tilalma és a korszerűbb hulladékkezelés drasztikus javulást hozhat 2035-ig.
A Prognos kutatóintézet által elvégzett átfogó elemzés rávilágít arra az ellentmondásra, hogy miközben Európa a közlekedés és az ipar dekarbonizációjára összpontosít, a hulladéklerakókban zajló anaerob folyamatok során keletkező metán csendben pusztítja a klímát. A metán rövid távú melegítő hatása több mint nyolcvanszorosa a szén-dioxidénak, így a hulladékszektor reformja az egyik leggyorsabb beavatkozási pont lehet a felmelegedés lassításában.
A lerakók sötét öröksége: Statisztikai valóság
A tanulmány adatai szerint a hulladékgazdálkodás felelős az európai metánkibocsátás jelentős részéért. Annak ellenére, hogy az Európai Unió Hulladéklerakási Irányelve (Landfill Directive) már évtizedek óta érvényben van, a végrehajtás tagállamonként rendkívül heterogén képet mutat.
- A múlt hatása: A metán nem azonnal keletkezik. A ma lerakott szerves hulladék (élelmiszermaradék, papír, kertészeti hulladék) még évtizedekig bocsátja ki a gázt.
- A célkitűzés: Az EU célja, hogy 2035-re a települési hulladék legfeljebb 10%-a kerüljön lerakókba.
- Kibocsátási potenciál: A Prognos modellszámításai szerint, ha minden tagállam szigorúan betartaná a lerakási korlátozásokat, a szektor kibocsátása több tízmillió tonna szén-dioxid-egyenértékkel csökkenhetne évente.
A megoldás kulcsa: Eltérítés és energetikai hasznosítás
A jelentés hangsúlyozza, hogy a metánkibocsátás radikális csökkentéséhez két párhuzamos úton kell elindulni. Az első és legfontosabb a szerves anyagok teljes eltérítése a hulladéklerakóktól. Ez nem csupán a szelektív gyűjtést jelenti, hanem a biológiai hulladék komposztálását vagy biogáz-üzemekben történő feldolgozását.
A második pillér a már meglévő hulladéklerakók gázmentesítése. A kutatás rávilágít, hogy a jelenlegi gázgyűjtő rendszerek hatékonysága sok helyen elmarad az optimálistól. A gáz kiszivárgása helyett annak aktív elszívása és energiatermelésre (áram vagy hő) való felhasználása kettős hasznot hajt: csökkenti a klímaterhelést és növeli az energiafüggetlenséget.
Gazdasági és környezeti szinergiák
A Prognos elemzése nemcsak környezetvédelmi, hanem közgazdasági szempontból is vizsgálja a kérdést. A „hulladéklerakó-adó” és a különböző kvótarendszerek bevezetése gazdaságilag is kifizetődővé teszi a modern hulladékkezelési technológiákba való beruházást.
A kutatás számszerűsített eredményei szerint a körforgásos gazdaságra való teljes átállás a hulladékszektorban – beleértve az újrahasznosítást és a maradék hulladék energetikai hasznosítását (Waste-to-Energy) – kulcsfontosságú eleme a 2050-es európai klímasemlegességi stratégiának. A szektor ugyanis képes arra, hogy nettó kibocsátóból „klímasemlegesítővé” váljon, amennyiben a másodlagos nyersanyagok használata kiváltja az elsődleges, fosszilis forrásokat.
A következő lépések az európai döntéshozók számára
A tanulmány záróköve egy cselekvési terv, amely sürgeti az európai tagállamokat a szerves hulladéklerakás azonnali tiltására és a hulladékhierarchia szigorú betartására. A kutatók szerint a 2035-ös határidő túlságosan távoli a metán rendkívüli klímakárosító hatásához képest; a beavatkozásnak most kell megtörténnie.
Forrás:dontwasteit.hu
