Összeomolhat a globális hulladék-újrahasznosítási rendszer
Az évtizedekig sikeresnek tűnő globális szelektív hulladékgyűjtési és -újrahasznosítási rendszer súlyosan megrendült idén, miután a korábban a legnagyobb papír- és műanyaghulladék-vásárlónak számító Kína 2018 elejétől elutasította, hogy a Nyugat szemétlerakója legyen. A szállítmányok előtt pedig egyre több más ázsiai ország is sorra lezárja le határait.
A fejlemények ébresztőt jelenthetnek a világnak, rávilágítva arra, hogy az újrahasznosítási rendszer eddig igazából nem működött megfelelően, ezért rendszerszintű változásokra van szükség.
A háztartási szelektív hulladékgyűjtés és újrahasznosítás 1980-as évekbeli első, próbaszerű bevezetését követően az újrafeldolgozás globálisan mintegy 200 milliárd dolláros iparággá fejlődött, amelyet egyben az emberiség fokozódó szeméttermelésének leginkább kézenfekvő megoldásaként tartanak számon. A világban évente több mint 270 millió tonna hulladékot hasznosítanak újra a Világbank adatai szerint. A rendszer lelke a hulladék globális kereskedelme, amely hatalmas mennyiségben hajóztatja a feldolgozókhoz a hulladékot. A hulladékot csoportosítása után leggyakrabban ázsiai feldolgozók vásárolják meg, tavaly Kína volt messze a legnagyobb vevő. A kereskedelem és feldolgozás időnként rendkívüli nyereséget képes termelni, ezért nem csoda, ha vállalatok sora önálló tevékenységként folytatja ezt a tevékenységet.
A nyugatról nézve csak előnyökkel rendelkező rendszer azonban rejtett problémákat hordoz magában, mint a csempészet, a korrupció és a környezetszennyezés, amelyekre a kínai tiltás rá is irányította a figyelmet. Sokak szerint a rendszer már jóval korábban megérett az alapos felülvizsgálatra, és egyre gyakrabban merül fel a kérdés: Amennyiben az újrahasznosítás koncepciója és céljai jók, akkor az Egyesült Államok, Európa, Japán és Dél-Korea miért exportálják más országokba a hulladékot?
Idén azonban minden megváltozott, 2017 végén ugyanis Kína, amely addig a globális újrahasznosítási kereskedelem központja volt, hirtelen lezárta határait a hulladék előtt, a szemét jelentős mennyiségének szennyező és környezetre nézve veszélyes jellegére hivatkozva. Technikailag ugyan az ország továbbra is fogadhatná a hulladékot, azonban olyan szigorú környezetvédelmi szabályozást vezetett be, ami a legtöbb, iparágban tevékenykedő számára gyakorlatilag felér a tiltással. Ennek hatására a műanyaghulladék piaci ára összeomlott, hasonlóan a papíréhoz, és az addig jól jövedelmező globális hulladékkereskedelem válságba került. Míg 2017 első félévében a G7 országokból származó újrahasznosítható műanyaghulladék 60 százalékát Kína és Hongkong vásárolta meg, egy évvel később ez az arány kevesebb mint 10 százalékra csökkent.
Kína visszalépése jelentős veszteségeket generál a nyugati hulladékkezelő társaságoknál is. Eric Kawabata, a TerraCycle FT által idézett vezérigazgatója szerint egyenesen globális válság alakult ki a műanyaghulladék-újrahasznosítási iparágban. A Kínába korábban szintén jelentős mennyiségeket exportáló Japánban például egyre gyűlik a felhalmozódott hulladék, amit a szemétégetők csúcsra járatásával igyekeznek legalább részben orvosolni. Az Egyesült Államokban szintén megnövekedett a hulladéklerakók terhelése, az ország pedig idén az első félévben mintegy 30 százalékkal exportált kevesebb műanyaghulladékot, mint a tavalyi hasonló időszakban, míg a G7-országok átlagában 20 százalékos a visszaesés.
A kínai tiltást követően az újrahasznosítási programok költségigénye többnyire többszörösére emelkedett, a szelektív hulladékgyűjtő társaságok pedig elkezdték korlátozni a szelektíven gyűjthető anyagok körét. Míg korábban bevételük származott a szelektív hulladékgyűjtésből, most extra költségeket ró a várásokra a szemét kezelése. Kaliforniában például 1 tonnányi műanyaghulladék után akár 20 dollár bevétel is jelentkezhetett 2017 elején, egy évvel később ugyanez a tétel, illetve elhelyezése már 10 dolláros kiadást jelentett a településeknek.
A kínai társaságok jelentős része a történtek hatására más, délkelet-ázsiai országba tette át székhelyét, a régióba azonban így vélemények szerint jóval nagyobb mennyiségben áramlik a műanyaghulladék, mint amit biztonságosan fel tud dolgozni, egy új típusú környezeti válságot előidézve. Alig pár hónap alatt így Malajzia vált a világ hulladék-újrahasznosító központjává, és már kétszer akkora mennyiséget kezel, mint Kína és Hongkong. Vietnám műanyaghulladék-importja megduplázódott 2017 és 2018 első féléve között, míg az Indonéziába irányuló szállítmányok mennyisége 56 százalékkal bővült. A legnagyobb szemétimport-bővülést azonban Thaiföld produkálta, ahol a külföldi hulladékszállítmányok mennyisége 1370 százalékkal nőtt.
Így lett Kína az újrahasznosítás központja
Kína újrahasznosító központtá válásának kezdetei egybeesnek az ország az 1990-es, 2000-es években tapasztalható feldolgozóipari fellendülésével, ami alaposan megnövelte a gazdaság nyersanyagigényét is. A kínai termékek exportálására használt konténerek így aztán egyre többször újrahasznosítható hulladékkal megrakodva tértek vissza Ázsiába. A kereslet növekedésével párhuzamosan pedig a nyugati világ szeméttermelése, ahogyan az újrahasznosítás iránti igénye is erősödött. A kínai kereslet, az olcsó munkaerő és a laza környezetvédelmi szabályozás hamarosan a világ újrahasznosító központjává emelte Kínát.
Az elmúlt években azonban már érzékelhető volt, hogy az iparág működési környezete megváltozott. A "Nemzeti kard" irányelv 2017 év végi bevezetése előtt Kína már 2013-ban megalkotta úgynevezett "Zöld kerítés" politikáját, amely jelentősen szigorította az újrahasznosítás szabályait, és csökkentette az iparági szereplők nyereségességét. A környezetvédelem előtérbe kerülésével az iparág támogatottsága csökkent, amit a korrupció és az a megfontolás is erősített, hogy Kína már egész egyszerűen egyre kevésbé érezte méltónak a világ szemétlerakójának szerepét. A kínai újrahasznosító üzemek környezetszennyező gyakorlata pedig annak ellenére sem mutatott javulást, hogy a kormány jelentős erőfeszítéseket tett az iparág kitisztítására. Kína végül egyszerűen rádöbbent, hogy a szemét importálása, ezáltal a talajvíz és a légkör tovább szennyezése összességében nettó deficitet jelent számára.
A délkelet-ázsiai országok kormányai igyekeznek korlátozni a szemétimport mennyiségét, amely sokszor teljesen szabálytalanul érkezik az országokba, a vállalkozások egy része pedig nem is törekszik a környezetvédelmi előírások betartására. Így Kína után a többi ázsiai országban is jelentős ellenállás kezd kialakulni a szemétszállítmányokkal szemben. Thaiföldön a kikötők, lerakók és feldolgozóüzemek az ellenőrzések célpontjaivá váltak, a kormány pedig arra készül, hogy két éven belül betiltja a műanyaghulladék behozatalát. A szakminisztérium becslése szerint a helyi iparág 95 százaléka szabálytalanul működik. Sokan nem csak saját feldolgozásra, de továbbértékesítésre hozzák be a hulladékot, ami szintén ellentétes a szabályokkal. Vietnám is felfüggesztette a papír-, műanyag-, fém- és egyéb hulladékok behozatalára vonatkozó engedélyek kiadását, Malajzia pedig a műanyaghulladék importjának beszüntetéséről döntött.
Az 1989-es Bázeli Egyezmény ugyan az elektronikai hulladék csak azok beleegyezésével szállítható a fejlődő országokba, a műanyag kereskedelmét azonban nem szabályozza, és egyre több hang kérdőjelezi meg az intézkedések elegendőségét. Norvégia már kidolgozott egy, a Bázeli Egyezmény által szabályozott hulladékok listájának kibővítésére vonatkozott javaslatot, amely a befogadó országok előzetes engedélyéhez kötné bizonyos műanyaghulladékok exportját. Bár az EU és sok hulladékkereskedő ellenzi a célkitűzést, ahhoz már több mint 20 ország csatlakozott támogatóként.
A norvég cél kritikusai szerint a törekvés ellelehetetleníti a hulladék újrahasznosítását, ami még nagyobb problémákhoz vezethet, addig mások, például az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa hosszú távon kedvező hatásokra számít. Karmenu Vella szerint azáltal, hogy a feltörekvő országok egyre kevésbé kívánnak a világ hulladéklerakóivá válni, a fejlett országoknak a saját újrafeldolgozó- és hasznosító kapacitásaik létrehozására kell fókuszálniuk, aminek gazdaságélénkítő hatása lehet az érintett iparágakban. A változások részben arra késztetik a nyugati világ hulladékkereskedőit, hogy maguk is fokozzák a környezetvédelmi célú beruházásokat, miután ezen akár üzleti vállalkozásuk életképessége is múlhat. Több nagy kínai újrahasznosító társaság hazai operációi ellehetetlenülésével az Egyesült Államok felé fordult, papírmalmokat és újrahasznosító üzemeket vásárolva és létesítve, további beruházásokat tervezve. De a kikényszerített változások a fogyasztói szokásokat is érinthetik.
Míg eddig a visszagyűjtési és újrafeldolgozási arány növelése volt a fókuszban, a továbbiakban a figyelem a csomagolási és fogyasztói szokások megváltoztatására helyeződhet.
A világ az 1950-es évek óta több mint 6,3 milliárd tonna műanyaghulladékot termelt, ennek jóval több mint felét azonban az ezredforduló óta.
Az egyik megoldást az újrafeldolgozás helyett az újrafelhasználás arányának növelése jelentheti, például a palackok esetében, de a csomagolást tudatosan kerülő fogyasztói magatartás szintén jelentősen csökkenthetné a problémát. Ehhez a jelenlegi újrahasznosítási rendszer kritikusai szerint nem is kell feltétlen új dolgokat kitalálni, gyakran elég egyszerűen megvizsgálni azt, hogy a nagyszüleinknek hogyan sikerült egyszer használatos műanyag kávékapszulák vagy vizes palackok nélkül túlélniük - írta a portfolio.hu.
Forrás: greenfo.hu/portfolio
