Publicisztika a szemétdíjról

A Magyar Narancs múlt heti számában Szilágyi László ír a szemétdíjról


Itten most jogilag besült ügyek következnek. Reklám-tényállásilag felvetõdik ugyan a fogyasztók megtévesztése, de a felelõsség érvényesítése reménytelen. Reménytelen, mivel a jogi szabályozások a gazdasági reklámokra érvényesek - nem vonatkoznak viszont a társadalmi célú reklámokra (TCR) illetve a választási (politikai) reklámokra. Nagy nevetség, de ezek jogilag leginkább megfoghatatlanok. Etikai elvárások emlegethetünk ugyan - feltételezve, hogy az erkölcsösségnek van egyáltalán találkozási pontja a politikai szférával... Dr. Kalas jegyzete a KukaBúvárból.

Az alábbi választ a Népszabadság nem közölte le. Megjelent a Kisúgóban.
Báránybõrbe bújt pártpolitikai farkasokról vízionál Persányi Miklós a
civil környezetvédõkkel kapcsolatban a Népszabadságban (A tagadás
felelõssége, 2006. március 10.), cikkét éppen a zöld szervezetek
országos találkozójának idõpontjára idõzítve. Nem más foglal tehát
állást az N. Kósa Judit által kirobbantott vitában, mint a környezetért
felelõs miniszter. Kik a zöldek? - teszi fel a kérdést Persányi, és az
általa adott válasz nem más, mint miniszteri pozícióból küldött
kioktatás a civil (ld. még független) szervezetek felé.


A múlt hónapban a dioxinra vonatkozó határértékek többszörös túllépését észlelte belga származású disznózsírban egy állati takarmány értékesítésével foglalkozó holland cég. De honnan származik a dioxin és elfogyasztásuk milyen veszélyeket rejt számunkra? - ez foglalkoztatja a "nem vagyunk közvetlen életveszélyben"-típusú megnyugtató dumáktól el nem ájuló embert...

„Szükség van újrahasználatra, de jelenleg nagyobb lehetõség a szelektív hulladékgyûjtésre van” – mondta Persányi Miklós, Környezetvédelmi Miniszter az RTL Klubnak adott nyilatkozatában, melyet a szelektív hulladékgyûjtést népszerûsítõ reklámfilm sajtóbemutatása kapcsán adott.
Nekünk kicsit más a véleményünk!