vélemény

Mint tudjuk, a jogi szabályozás nem önmagában áll, hanem a társadalomban élõ más normákra támaszkodik. Ha az utóbbiak változnak, a jog igazodik, és saját kereteit feszegeti. A magamfajta érdeklõdõ jogász pedig segít neki ebben. Hátha… Dr. Kalas György jegyzete

Nagycsaládosként nem elõször találkozom azzal a kérdéssel, vajon mennyire vagyunk felelõsek Földünk túlnépesedéséért? Állítólag túl sokan vagyunk ezen a glóbuszon. Ökológiai lábnyomunk már messze lelóg róla, nem sok idõ kell hozzá, hogy ne tudja kielégíteni a Homo Consumens igényeit. De biztos, hogy ezért mi, több gyermeket nevelõ családok vagyunk a felelõsek? Nekünk kell, hogy lelkiismeret-furdalásunk legyen? Errõl leveleztünk nemrégiben az KukaBúvár Egyesület levelezõlistáján is.

Olvasóink a zöldeknek hisznek elsõsorban (összesen 454 szavazó). A nemrég közölt Eurobarométer felmérésbõl is ez jön ki, pedig az profi és elfogulatlan felmérés: Bedobnád magad a környezetért? Köszönjük a bizalmat, nagy felelõsség ez nekünk!

Február 15-én délelõtt a Deutsche Umwelthilfe nevû környezetvédelmi szervezet munkatársa a HuMuSz Házban elõadást tart a német betétdíj rendszer tanulságairól. Nem véletlen, hogy éppen most. A téma Magyarországon ismét aktuálissá vált, mióta környezetvédelmi minisztériumunk (KvVM) verbálisan elszánta magát a kötelezõ betétdíjak bevezetésére. A KvVM nemes nekirugaszkodását a Hulladék Munkaszövetség fenntartással támogatja, a problémát okozó (évi kb. 840 ezer tonna hulladékot termelõ) csomagolóipari lobbi fenntartás nélkül támadja. A Népszabadságban is zajlik a vita arról, hogy a kötelezõ betétdíj tönkreteszi-e a szelektív gyûjtést. A vitatkozók - pro és kontra - a német példára hivatkoznak. Érthetõ, hiszen ott 2003-ban vezették be a kötelezõ betétdíjakat, azóta együtt él a két rendszer. Kalas György jegyzete.

Ne beszéljünk most a kóláról! Beszéljünk a kólagyártásról és a dunaharaszti telephelyrõl! A CC meghívására ott jártunk a napokban, megnéztük a palackfújást, a töltést, a telepi hulladékkezelést. Sok kérdésünkre választ kaptunk, csak a legalapvetõbbekre nem: Mi szükség erre a lére? Jobb lett a világ, mióta kólát gyártanak?

Hónapok óta várjuk az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) felülvizsgálatát, de sehol semmi. Szívesen belekukkantanánk a 2004-s szemetes adatokba, de még mindig nem nyilvánosak. (Két sört ajánlottunk az internetes keresésben jártas, szemfüles megtalálónak, de nyertes még nincs). Van viszont települési Szilárd Hulladék (TSZH) Elhelyezési Stratégia, amit persze mi nem kaptunk meg, a társadalmi egyeztetés megint elmaradni látszik. Szép dolog, hogy az Országos Környezetvédelmi Tanács (OKT) megkapta (Sürgõs! Két nap múlva ki kell küldeni Brüsszelbe!), de társadalmi egyeztetésnek ezt talán ne nevezzük.

A Magyar Narancs múlt heti számában Szilágyi László ír a szemétdíjról

Itten most jogilag besült ügyek következnek. Reklám-tényállásilag felvetõdik ugyan a fogyasztók megtévesztése, de a felelõsség érvényesítése reménytelen. Reménytelen, mivel a jogi szabályozások a gazdasági reklámokra érvényesek - nem vonatkoznak viszont a társadalmi célú reklámokra (TCR) illetve a választási (politikai) reklámokra. Nagy nevetség, de ezek jogilag leginkább megfoghatatlanok. Etikai elvárások emlegethetünk ugyan - feltételezve, hogy az erkölcsösségnek van egyáltalán találkozási pontja a politikai szférával... Dr. Kalas jegyzete a KukaBúvárból.

A pénteki Népszabadság „Hogyan lehet itt kabinetet alakítani?” c. tanulságos cikke történelmileg elemzi az új kormány összerakását. Kalas György jegyzete összefoglalja a környezetvédelmi miniszter – cikk szerinti- székfoglalását.