Az Európai Unió jogszabályalkotása méreteit tekintve a világ legnagyobb véleményegyeztető és -alkotó gyára. A 25 tagállam 22 hivatalos nyelvén csiszolódik össze Görögországtól Skandináviáig az összes tagállam végtelenül különböző érdeke és jogszabályigénye. Döntések születnek a környezetvédelemtől kezdve a közös kül- és belpolitikán keresztül a legkülönbözőbb területeken. A rendszert lehet szidni, az azonban tény, hogy a feladat óriási.

A megszülető direktívák és rendeletek útja a három fő brüsszeli intézményen vezet keresztül. Ezek az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács. Ezen intézmények szerepe nagyon röviden:

Az Európai Bizottságban a nemzetállamoktól független európai szakértők ülnek, ők elméletileg az egész EU érdekeit tartják szem előtt. Ők kezdeményeznek minden jogszabályt, természetesen a tagállamok felhatalmazása alapján.

Az Európai Parlamentben az általunk választott európai parlamenti képviselők ülnek. Ők azok, akikhez a születendő jogszabályokkal kapcsolatos véleményünkkel közvetlenül fordulhatunk.

Az Európai Tanácsban a tagállamok képviselői tárgyalnak. Ők gyakorlatilag az illetékes hazai minisztériumok különböző főosztályainak a képviselői. Az Európai Parlamenti képviselők a Tanáccsal közösen tárgyalják meg a Bizottság javaslatait, valamint módosítják azokat.

Brüsszelben a lobbizás egy külön iparág. Sokat hangoztatott adat, hogy a közel 30000 uniós közalkalmazottra 60000 lobbista jut, azaz minden emberre kettő.

A zöldek, az ún. „"big eight" -en keresztül veszik ki részüket a környezetvédelmi érdekérvényesítésben, mely gyakorlatilag a nyolc legnagyobb európai környezetvédő szervezetet jelenti (Greenpeace, Friends of the Earth, stb.). A HuMuSz az egyik 'legszakmaibb' nemzetközi zöld szervezetnek, a Bizottság által is finanszírozott Európai Környezetvédelmi Irodának a tagszervezete. Ők koordinálják a kérdéses európai hulladékstratégia véleményezését is.

A stratégia

Talán még mindig az a kép él bennünk, hogy Brüsszelből szigorú környezetvédelmi szabályozás érkezik, amitől még a mi kormányaink is megijednek, magyarázkodnak és jobb híján megpróbálják azokat végrehajtani. Talán ez utóbbi még mindig így van, azonban az utóbbi időben a brüsszeli zöld gondolkodás kezd meglehetősen háttérbe szorulni. A döntéshozók szinte már csak a globális versenyről, a gazdaság versenyképességéről és a gazdasági növekedés mindent felülíró igényéről tudnak beszélni.

Ezt a stratégiát is ez utóbbi szempontoknak rendelték alá. Az alapprobléma világos: a hulladék mennyisége az egész Unióban folyamatosan és a jelen rendszerben megállíthatatlannak tűnő módon nő. Brüsszel hiába írja elő például a csomagolóanyagok kötelező visszagyűjtését, a realitás azt mutatja, hogy az összes hulladék mennyisége ezt meghaladó mértékben nő, így a lerakóra kerülő hulladék mennyisége is tovább nő.

Paradigmaváltásra lenne szükség, ezt mindenki elismeri. A cselekvés és az élet azonban megint a könnyebb, de rövid távú megoldások felé mutat, jelen esetben a hulladékégetés felé. Na de haladjunk szépen sorra.

Az általunk preferált, több éve szajkózott megoldás, ami a jelen stratégiának is az elméleti fő prioritása: a hulladékkeletkezés megelőzése. Sajnos a stratégia első verziójába ez mégis oly halványan került bele, hogy azt lehetetlenség komolyan venni. E szerint az európai hulladékmegelőzési stratégia továbbra sem létezne, hanem a tagállamok készítenének újabb terveket és dokumentumokat saját hulladékmegelőzésük kialakítására. Tapasztalatunk ezzel szemben azt mutatja, hogy ami mellett nincs egy kötelező célérték, nincs jogszabályi kényszerítő erő, az fabatkát sem ér.

Szintén a fentiekkel függ össze, hogy a stratégia igyekezne a hulladékgazdálkodás hagyományos 5 lépcsős hierarchiájától is eltérni, az ún. „'életciklus szemlélet' alapján. A javaslat nagyon fogós. Ki az, aki ne értene egyet azzal, hogy azt a hulladékgazdálkodási útvonalat kell választani, ami a legkisebb környezetterheléssel jár? Az élet azonban itt sem ilyen egyszerű, az életciklus elemzések nem kiforrottak (talán soha nem is lesznek azok), végtelenül befolyásolhatók, gyakorlatilag azt mondják, amit a megrendelő akar, valamint egy újabb bürokrácia hegyet akasztanak a nyakunkba. S mindezeken túl a javaslatot olvasva önkéntelenül is az az érzésünk támad, hogy mindez csupán az égetés előtérbe kerülését hivatott előkészíteni, ahogy ez konkrétan a 'hasznosítás' kategóriájának a kibővítése kapcsán bele is került a stratégiához kapcsolódó jogszabály tervezetbe. E szerint egy bizonyos energiahatékonyság elérése esetén a hulladékégetés hasznosításnak számítana, így környezeti szempontból egy szintre kerülne az újrahasználattal és az anyaghasznosítással (recycling). Ezt azonban már csak azért is nagyon fontos lenne elkerülni, mivel így gyakorlatilag bármilyen hulladék, ha ilyen égetőben kerülne ártalmatlanításra (az új szabályozás szerint 'hasznosításra'), akkor szabadon szállítható lenne az Unión belül. Nem nehéz kitalálni, hogy vajon a hulladék a szegényebb tagállamok felől áramlana a gazdagabbak felé, vagy éppen fordítva...

Munkánk során két oldalról próbáljuk meggyőzni az illetékeseket. Egyfelől a magyar Európai Parlamenti képviselőknek küldünk módosító javaslatokat, másfelől a Környezetvédelmi Minisztérium illetékeseinek munkáját próbáltuk állásfoglalásainkkal segíteni.

A Stratégia sajnos a jelenlegi formájában elég kevés pozitív változást jelez, de azért van ilyen is. A Tanács a legutóbbi ülésén megerősítette a hulladékgazdálkodás öt lépcsős hierarchiáját, amely szerint az anyaghasznosítás (recycling) elsőbbséget élvez az égetéssel (energetikai hasznosítással) szemben. Emellett hangsúlyozták az anyaghasznosításról szóló jogszabályok és célok jelentőségét, valamint támogatták a szerves hulladékok komposztálását is.

További információ:

[email protected]

vagy Balogh Emese

[email protected]