Müncheni kukaviziten
Ez év májusában sikerült egy három hónapos ösztöndíjat kapnom a német hadsereg egyetemén, Münchenben. Az egyetemi elfoglaltság mellett szerencsére bõven jutott idõ sok minden másra is, így kellõképpen tudtam tájékozódni a német kommunális hulladékhelyzet müncheni állapotáról. A fejlett hulladékkezelési kultúra mellett néhány meglepõ és megdöbbentõ érdekességet is tapasztaltam.
Az 1.2 milliós bajor fõváros és kis szûkebb környezetének lakossági hulladékgazdálkodását egyetlen, a város kezelésében lévõ nagy kukázós cég, a Hulladékgazdálkodási Hivatal (Amt für Abfallwirtschaft) tartja kezében. Ez a cég gyûjti, szállítja a szemetet, üzemelteti a hulladékudvarokat, adja ki a kiadványokat, szervez kampányokat. Hát, van is teendõjük, mert a számunkra fejlett kukás kultúrájú bajorok a hulladékmegelõzés taktikáját átugorva az újrahasznosításra koncentrálnak. Sajnos a multikkal õk sem nagyon bírnak. Az újrahasznosítást viszont pénzt, idõt és energiát nem sajnálva, a Hulladékgazdálkodási Hivatal koordinálásával, nagy hatékonysággal mûvelik.
Három-kuka-rendszer
A lakosságot már jó néhány éve rászoktatták a szelektív gyûjtésre, amit ott három-kuka-rendszernek (3-Tonnen-System) becéznek. Ez tulajdonképpen a papír, a szerves anyagok és az egyéb, maradék szemét elkülönített gyûjtését oldja meg, kék, barna és szürke színû tárolókba. Az egyéb "problémás" anyagok és az üveg, illetve fém gyûjtése máshogy történik. Ezeket az anyagokat, melyek mindhárom kukából ki kell hogy maradjanak, kéretik hulladékudvarokba vagy "hulladékszigetekre" szállítani, avagy veszélyes hulladékot gyûjtõ jármûnek átadni. A sittõl, rossz bicikliktõl, háztartási készülékektõl és a bútoroktól kizárólag a hulladékudvarokban lehet megszabadulni. Ez a rendszer háztartásonként egy mûködõképes autót igényel. A kukákba nem való cuccok szállítása ugyan megrendelhetõ, de ez anyagi okok miatt nem gazdaságos.
Ha már az anyagiaknál vagyunk, a három-kuka-rendszer pénzügyi politikája, hogy a papír- és a biokukát ingyen elviszik a harmadik kuka (maradék szemét) elszállításáért fizetett pénzbõl. Okos, mivel így rákényszerítenek a minél hatékonyabb szelektálásra. Ez a költség, háztartásonként egy 110-120 literes kukát feltételezve, hetenkénti ürítéssel, évi 510 márkát (55.000 Ft) jelent. Ha egy család még néhányszor elszállíttat egy-két nagyobb háztartási készüléket (hûtõ, TV), vagy kihívja a kerti hulladékot elszállító szolgálatot (Hackseldienst), és elviteti az ágakat, leveleket, lenyírt füvet - ott ezt is lehet -, 1000 márkát (110.000 Ft) simán elkukázik évente.
Hulladékudvarok
A szemétgyûjtés fõ színterei a háztartások mellett a hulladékudvarok (Wertstoffhof), amelyekbõl Münchenben területileg arányosan elosztva 10-12 mûködik, egységes nyitvatartással, szolgáltatásokkal. Az emberek otthon bepakolják autójukba a használt hûtõt, TV-t, egyéb háztartási eszközöket, veszélyes hulladékot, de a sittet és a kerti hulladékot is, és saját költségükre viszik a hulladékudvarba. Az autók egymás után állnak be, ahol 4-5 markos legény viszi a konténerekhez a cuccot, a konténereket "civil" nem közelítheti meg. A hulladékudvarban lakásberendezési cikkeket, faanyagot, fémet, kerti hulladékot, ruhákat, cipõket, kábeleket, papírt fogadnak, a csomagolásokat külön kategorizálva. Ezek közül legfontosabb az üveg, a karton, a mûanyag- és fémcsomagolások. Szeretettel várnak még sittet, háztartási készülékeket és veszélyes hulladékokat, akkumulátorokat és szárazelemeket. A legjobb darabokra azonban a telep dolgozóinak van "elõvételi" joga. A beszállítóknak és az egyszerû guberáló látogatóknak az ócskás csarnok (Trödelhalle) kínálja portékáit, ahová a még használható tárgyak széles skálája kerül. Ezt legjobban egy használt bútorbolt és mûszaki kereskedés hibridjéhez tudnám hasonlítani, amelynek sport és könyv osztálya is van. Ebben az önkiszolgálóban fizetni azonban nem kell. A potenciális guberálók ott is a szegényebb rétegbõl valók, de nagyszámban képviseltetik magukat csehek, lengyelek, de magyarok is, akik türelmesen várnak jobb darabok érkezésére. A telep vezetõivel megegyezve részesülhetnek az értékesebb árukból is. Az ingyencuccot a határon átnyomva, többszáz kilómétert utaztatva is bõven megtérül egy-egy fuvar költsége
HI-FI szemét
Nem egyszer nagyon értékes holmik (CD-lejátszó, számítógép, printerek) válnak hulladékká. Ha az ember bepillantást nyer egy jómódú család, vagy pénzes szülõjû diák anyagi helyzetébe, akkor talán könnyebben el tudja fogadni azt az érvet, hogy azért dobta ki a kifogástalanul mûködõ, 72 cm-s sztereo Sony TV-t, mert az már elmúlt 5 éves. Jobb körökben nemcsak a tejnek, hanem a HI-FI berendezésnek és a hûtõnek is hamar lejár a szavatossága, függetlenül a használattól. Ha összehasonlítjuk Magyarországon és Németországban a jövedelmi viszonyokat, és ehhez hozzávesszük, hogy ezeknek a háztartási eszközöknek, elektromos készülékeknek az ára sok esetben még olcsóbb mint nálunk, akkor könnyû elképzelni, hogy egy németnek relatíve nyolc-tízszer olcsóbb egy CD-lejátszó. A javítási díjak magasak, és a használt tárgyak minimális ára a középosztályt is szemetelésre kényszeríti.
Talán München társadalmát figyelve tudjuk jól elképzelni a fogyasztói társadalom mind jobb kiteljesedését, ahol a használt háztartási eszközök áradata komoly újrahasznosítási és társadalmi problémát jelent. Akciókkal, szervizek címlistáinak közreadásával, ingyenes tanácsadással próbálják fékezni a használt készülékek keletkezésének mennyiségét.
Autógumi
A hatalmas német jármûpark és a szigorú közlekedésbiztonsági elõírások termelte autógumi-mennyiség "újrahasznosításában" kishazánk mellett, még más volt szocialista ország is derekasan kiveszi a részét, hiszen a németeknél kiutált ingyengumi egy szállítás segítségével, még jó néhány évig vasalja a magyar utakat. És az hogy itt mi lesz vele, az a bajorokat legkevésbé sem érdekli.
Szemlélet
A Hulladékgazdálkodási Hivatal kiadványain keresztül a társadalom széles rétegeit próbálja helyes szemetelésre okítani. Ötletes füzetecskéikben a szelektív gyûjtés helyes módjáról, a hulladékudvarokról, a veszélyes hulladékokkal való bánásmódról, komposztálásról, és egyéb szolgáltatásaikról informálnak.
A szelektív gyûjtés hatékonysága még ilyen áldozatok árán sem sokkal jobb, mint 50%. Az utcán és a külföldiek lakta helyeken nem erõltetik a rendszer mûködését. A látványos és hatékony begyûjtési, újrahasznosítási törekvések mellett szinte eltörpül a hulladék-megelõzés stratégiája. A vásárlási tanácsokon és környezetkímélõ vászonszatyrokon kívül semmi nem készteti az embereket kevesebb szemét termelésére. Talán ez még a jövõé, de nekünk a jelen is sok tanulsággal szolgál...