Tények és tévhitek a lebomló műanyagról
A környezettudatos vásárlóknak komoly fejtörést okoznak a polcokon egyre gyakrabban felbukkanó lebomló csomagolású termékek. Azt még csak-csak elfogadjuk, hogy a hulladék tömege csökken a gyorsabb szétdarabolódás által, de milyen anyagokra bomlik szét a flakonunk, zacskónk?
Mit jelent az, hogy "biológiai úton lebomló műanyag" és miért van annyi zavar egy olyan fogalom körül, amit olyan könnyűnek hangzik megmagyarázni? Az ASTM (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) így definiálja a biológiai úton lebomló műanyagokat: lebomló műanyag, amely esetében a bomlást a természetesen előforduló mikroorganizmusokkal, úgy mint baktériumokkal, gombákkal és algákkal való kölcsönhatás eredményezi.
Egyszerűnek hangzik, miért van mégis annyi félreértés?
A zavar igazán két dologból ered. Az egyik, hogy keveredik a lebomló és a biológiai úton lebomló kifejezések használata, a másik pedig, hogy a "biológiai úton való lebomlás" (biodegradáció) kifejezését nagyon szabadon használják.
Jelenleg a piacon háromféle olyan műanyag kategória van, amely lebomlik vagy biológiai úton bomlik le. Ezek a technológiák a PLA (polilaktid), az oxidatív lebomlás (oxo-degradáció) és egy új technológia, amit mikrobiológiai lebomlásnak (mikrobiodegradációnak) hívunk.
Most, hogy ezt már tisztáztuk, hogyan állapítjuk meg, hogy melyik műanyag lebomló és melyik biológiai úton lebomló?
PLA műanyag
A PLA egy keményítőből készült bioműanyag: konkrétan genetikailag módosított kukoricakeményítőjéből gyártják. A technológiai és támogató szervezetek, mint például a BPI (Biológiailag Lebomló Termékek Intézete) állítja, hogy a PLA biológiai úton bomlik le. Ez az állítás azonban nem egyértelmű, mivel ők rendkívül szabadon használják azt a kifejezést, hogy "biológiai bomlás". A PLA egy "komposztálható műanyag", amely "degradáció" útján bomlik le és ezért ez nem igazi "biodegradáció". A PLA nem bomlik vagy biodegradálódik a hulladéklerakóban, és csak hőhatásra kezd el bomlani (konkrét esetben 60°C-on, öt nap után). Ilyen környezet csak kereskedelmi komposztáló telepeken fordul elő, nem pedig a kerti háztartási komposztálóban. Úgy vettük észre, hogy a PLA-t támogató cikkek és szervezetek nagy része igencsak hozzájárul a téma körüli zűrzavarnak, mert nem használják a technológia pontos szabványokon alapuló definícióit. A PLA komposztálása során a visszamaradó anyag széndioxid, és mivel a professzionális komposztáló létesítmények jelenleg nem fogják fel a keletkező gázokat, ez általában belekerül a légkörbe.
Oxidatív Biológiai Úton Lebomló (oxo-degradálódó) műanyag
A következő kategória az oxidatív biológiai bomlás. Ahogy a neve is jelzi, ez a technológia is lebontja a terméket. Ez a konkrét technológia egy olyan adalékanyagot használ, ami csak akkor kezdi meg a műanyaglánc lebontását, amikor az oxigén, hő és nedvesség hatásának van kitéve. Bár ez a technológia igen elöljáró ezzel a fajta degradációval, a marketinganyagok azt sugallják, hogy amint a műanyagdarabok elég kicsi fragmentumokra (darabokra) bomlanak, egy második fázis kezdődik meg, amelyben mikrobák tudják befejezni a bomlás folyamatát biodegradáció útján. Ez bár igaz lehet, mégis rendkívül nehéz igazolni, mivel a műanyag fragmentumoknak a mikrobák szintjéig kell lebomlaniuk. Különböző jelentések szólnak arról, hogy mi marad a talajban és a levegőben, miután a termék oxidatív degradációval lebomlott.
Ezek között lehetnek nehéz fémek, könnyű fémek, sók és CO2. Mivel a termékek nagy része hulladéklerakóban fog lebomlani, a CO2 gázt általában felfogják és beeresztik a légkörbe.
Mikrobiológiai úton lebomló műanyagok
Az utolsó rendelkezésre álló technológia a harmadik generációs mikrobiodegradáció. Ez az a technológia, ami pl. a BioGreen termékek mögött áll. Ez a technológia is egy adalékanyag formájában valósul meg, amit létező polimerekhez adnak hozzá. A BioGreen cég szerves vegyületeket használ a polimerláncok felbontására és attraktánsok (csalogatóanyagok) segítik elő a mikróbák megtelepedését a műanyagon. Mivel a polimerlánc nyitott, a mikroorganizmusok a szénláncot tudják tápanyag- és energiaforrásként használni. Ez atomi szinten történik, a maradék anyagok pedig szén-dioxid (CO2), metán (CH4) és inert (inaktív) humusz, és mivel a termékek nagy része hulladéklerakóban bomlik le, a CO2 és CH4 gázokat felfogják, elengedik vagy elégetik. Szintén fontos megjegyezni, hogy ez a folyamat levegő, fény és hő jelenlétében vagy anélkül is aktiválódik és attól függetlenül lezajlik, hogy milyen mélyen van eltemetve a műanyag. Ez a fajta műanyag a szokásos módon is visszaforgatható.
Következtetések:
Nos, ez a lényeg dióhéjban. Most már tudjuk, hogy mi a különbség a lebomló, oxo-degradálódó és mikrobiológiai úton lebomló folyamatok között. A nagyobb kérdés azonban még mindig fennáll, nevezetesen, hogy melyik technológia és módszer jobb a környezetnek. Ez is fontos kérdés és további magyarázatokat igényel, bár mindig szem előtt kell tartani, hogy mi a környezetre gyakorolt összhatás. Amikor választ keresünk erre a környezetvédelmi kérdésre, ne feledkezzünk meg a következő szempontokról: élelmiszerek felhasználása műanyaggyártásra, rovarírtószerek, amelyek hatással vannak a vizekre, az összes vízfelhasználás, a folyamatban használt összes fosszilis energiahordozó, a feldolgozás és a bomlási folyamatok során kibocsájtott üvegházhatású gázok, a termékből származó elonyök, valamint hogy származik-e a biodegradáció vagy degradáció során valamilyen haszon, például tiszta energia. Ésszerü-e óriási mennyiségü élelmiszert felhasználni műanyagok gyártására, amit lehetne a Föld éhezőinek táplálására is használni. Lezajlik-e a bomlási folyamat a hulladéklerakó mélyén is, illetve megfelelőek-e a termékek a kereskedelmi hulladékvisszaforgatásra?
Ami biztos, hogy a lebomló, vagy akár a biológiailag lebomló csomagolóanyagok nagymértékű használatánál még környezettudatosabb megoldás a kevesebb csomagolás és az élelmiszer közvetlen felhasználása.
HUMUSZ szerkesztői megjegyzés
A környezetünknek akkor teszünk a legjobbat, ha az egyszer használatos műanyag csomagolás helyett egyébként is tartós, környezetbarát anyagból készüt, újrahasználható csomagolást választunk vagy teljes mértékben elkerüljük a csomagolóanyagokat. A műanyagok bár sok esetben megoldást nyújtanak, lebomló voltuk is csak az egyszer használatos fogyasztói társadalmi szokásokat erősítik, és azt a látszatot keltik, hogy egy "hulladék lehet környezetbarát". Azonban ha semmiképpen nem tudjuk megelőzni vagy újrahasználni a csomagolást, figyeljünk oda, hogy milyen anyagból készül, és hogy valóban lebomlik-e biológiai úton.
forrás: www.ökotermek.hu
