A támogatások miatt olcsóbb égetni, mint hasznosítani

Az Európai Bizottság 2020-at követő megújuló energiára vonatkozó tervezete alapján, a hulladékégetés folyamata támogatásra jogosult. A rohamosan növekvő hulladék-piacon szeméttel teli konténerek utaznak határokon át, hiszen az országok megpróbálnak a lehető legtöbb támogatásra szert tenni, gyakran a szabályoktól eltérve is.

2015-ben a Bizottság elindított egy „Zárul a kör” (Closing the loop) kezdeményezést, melynek célja a hulladékcsökkentés és a termékek és erőforrások életciklusának meghosszabbítása.
A hulladéktörvényben is lefektetett hulladékhierarchia tetején található a megelőzés, újrahasználat és újrafeldolgozás, a hulladékégetés azonban épphogy csak a lerakást előzi meg. Más szavakkal, semmit sem szabadna elégetni, mely anyagában újrahasznosítható vagy komposztálható.

Ez egyezik az Európai Unió kitűzött újrahasznosítási céljával, melyről 2008-ban született egyezmény: 2020-ig elérendő cél a városi hulladék 50 százalékának újrahasznosítása.
De a hulladék elégetése hőt és energiát is termel; a folyamat elnevezése a „hulladékból energia” (waste to energy avagy WtE). Mivel a hulladékok szerves hányadára megújuló energiaforrásként tekintenek, a Bizottság a 2020 utáni megújuló energiatervezetben a biomasszát egy magasabb szintű bio üzemanyagként definiálta, ezáltal támogatásokra jogosítva a tagállamokat.

Hulladékhiány

A fentebb leírt döntés befektetés-ösztönzően hatott: hulladékégetők építésébe kezdtek az országok. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség egyik 2017-es beszámolója alapján bizonyos tagállamokban már éppen hulladékhiányról beszélhetünk, mert a hulladékégetők túlkapacitással rendelkeznek, mint például Dániában, Észtországban vagy Svédországban.

Egy ideális forgatókönyv szerint, ahol a hulladék 65 százaléka újrahasznosított, Franciaországban, Ausztriában és a Benelux államokban is kevesebb hulladék termelődik, mint amennyire az égetőműveket tervezték.

Ennek azonban az a következménye, hogy az újrahasznosítás kevésbé kerül előtérbe: egy friss tanulmány szerint a 2011-ben fennálló hulladékégetők még lehetővé tették volna a hulladék 77 százalékának újrahasznosítását.
Azonban az új hulladékégető-kapacitások épphogy egy paradoxonhoz vezettek: ha minden létező égetőt használnak, 2030-ra az újrahasznosítás csupán 63 százalékot ér majd el, egyszerűen azért, mert nem lesz elég hulladék.

Ez sajnos azonban nem csak egy hipotézis. Ez a fajta versengés az újrahasznosítás és égetés között már nagyon is valóságos néhány országban, amelyet Eurostat adatok bizonyítanak. A Bizottság az idei évben fel is szólította tagállamokat arra, hogy szüntesség meg a hulladékégetés támogatását, ezzel megakadályozva az újrahasznosítás arányának csökkenését és a hulladékhierarchia felborulását.

Annak ellenére, hogy összességében valóban csökkent a tendencia (-3,2 százalék az előző évhez képest), számos keleti ország (beleértve Szlovéniát, Bulgáriát, Magyarországot, Litvániát, Lengyelországot, Észtországot és Szlovákiát), de az Egyesült Királyság, Ausztria, és Svédország is növekvő arányban fordul a hulladékégetéshez, mint „megoldáshoz”.

„Ha nem megfelelő Megújuló Energiákról szóló Irányelv alkalmazás eltorzítja a hulladékgazdálkodást és a hulladékhierarchiát, és az újrahasznosítás helyett a hulladékégetés részesül előnyben, 2020-ra nagyon messze leszünk a kitűzött EU-s újrahasznosítási céloktól. Félelemre adó ok az, hogy a tagállamok kevésbé törekednek majd az újrahasznosítási ambíciók tökéletesítésére.” mondta az EURACTIV.com-nak Enzo Favoino, a Zero Waste Europe tudományos vezetője

Ami talán még inkább aggasztó, hogy néhány esetben az újrahasznosítási tendencia a visszájára fordult - mint például Bulgáriában (15,4 százalékkal csökkent 2015-ben 2014-hez képest) és Észtországban (-6,4 százalékkal) – vagy csak stagnált, például Svédországban és az Egyesült Királyságban. Mind a négy ország, ugyanakkor, növekvő tendenciában égetett hulladékot.

Hulladék-kereskedelem

Ahol van kereslet, lesz kínálat is. Ugyanez a helyzet a hulladék esetében is, amióta megjelent a hulladékok energetikai hasznosítása. A piac határozza meg a hulladék árát, majd felvásárolják azok az országok, ahol a hulladékégetés során energiát tudnak előállítani belőle.

Nem meglepő módon, így Németország, Svédország, Hollandia, Észtország és Belgium a legnagyobb hulladék importáló országok.

Csalás a hulladék biotartalmát illetően

Az EU megújuló energiaforrásokra vonatkozó irányelvének megfelelően csak bizonyos hulladékok után lehetne támogatást kapni, ez pedig az úgynevezett biomassza, amely a konyhai és kerti hulladékok halmazát jelenti. Azonban jelenleg semmilyen EU szabályozás nem létezik a bio hulladék szelektív gyűjtésére, egyelőre csak néhány tagország vezetett be rendeleteket.

Ez azonban azt jelenti, hogy az országok maguk döntenek arról, hogy milyen arányban tartalmaz a keletkezett hulladék biomasszát. Hollandia azonban például minden évben nyilvánosságra hozza a hulladék tartalmának mérését követően a biomassza mennyiségét, és az állami támogatások mértékét.

A legtöbb ország önkényesen 50%-ra teszi a biomassza mennyiségét az összhulladékban, mint például Franciaország, Olaszország, és az Egyesült Királyság. Más országok, mint például Észtország nem is hozzák nyilvánosságra ezt az adatot, kereskedelmi titokként kezelve azt.

Az Európai Komposztáló Hálózat becslései alapján ez a szám inkább 40% körül mozoghat, habár ez évszaktól és földrajzi adottságoktól is függ.

Mindenesetre, a Zero Waste Europe számításai alapján számos ország kap támogatást a hulladékégetés után, és nem csak az arra alkalmas összetevők alapján, hiszen azok közt van műanyag, papír és karton is, amelyet újra lehetne hasznosítani, és jóval kisebb környezetre és egészségre káros hatása lenne.

Forrás: http://www.euractiv.com/section/circular-economy/news/waste-subsidies-ma...

Fordította: Nyilas Andrea