Szemétünnep

Hóvihar a szürke karácsonyban

Említésre sem méltó, hogy az utcán december közepén még nincs hó,  hogy elég az a kabát amit öt éve még tavasszal viseltem. Próbálj mégis felidézni egy lassan aláhulló hópelyhet, fehér háttérrel, ahogyan a hótakaró részévé olvad.

Hallom a talpam alatt a ropogást, szinte csípi a kezem a kesztyű nélkül gyúrt hógolyó.  A hópehely a lét fennköltségét, múlandóságát idézi körénk, ahogy az égből aláhullva hordozza tökéletességét, majd semmivé válik az aszfalton.
A szürke télben egyre ritkább látvány. A  plázákban, az utcákon azonban annál többet láthatsz - szerelve vagy ragasztva.
Miből áll a hópehely? Tiszta vízből? Papírból? Műanyagból? Meddig tart, mennyi energiába kerül előállítani, és mennyi idő múlva válik feleslegessé?
Mivé lett ez a nemes szimbólum, vagy továbbmegyek: ez az évszak a fogyasztói társadalomban?

Hogyan lett a hópehelyből "Műanyag hópehely alakú átlátszó izzós fénykábel"?
Az embereket külön emlékeztetni kell rá: tél van (és lassan ajándékokat kell venni). Az a mellékes tény, hogy télen nem esik már a hó, sokakat még csak meg sem zavar a nagy zűrzavar közepette.

„Még nem vettem meg minden ajándékot”. 

Hallom már a harmadik embertől ezen a héten.
Közeleg a karácsony, a rengeteg holmi vásárlásának, felhalmozásának, majd kidobásának zajos, stresszes és igen költséges „ünnepe”, vagy ahogy mostanában hívom: a szemétünnep.
Ha egy percre megállunk és körbenézünk: valóban nemigen tudjuk tagadni. Akármiről is szól a beszélgetés, előbb-utóbb eljutunk a közelgő ünnepekig . Ami azt illeti, már október végén a karácsonyt „vártuk”, vagy sokkal inkább: lépten-nyomon emlékeztettek kötelességünkre: a vásárlásra, amit az ajándékozás, az ünnep meghittsége, a szeretet és más közhelyes és áhitatos szavak mázával vonnak be.

Sokkal inkább olyan világban élünk, ahol az öt évvel ezelőtti kabátnak már az emléke sincs meg: aki teheti, minden évben újat vesz, sőt, még ajándékba is egy ugyanolyat: meddig tart kidobni a tavalyit?
Talán ma még szereted a kabátod, de holnap biztosan másikat kapsz. A gyerekek is azzal kérkednek ki kapott drágább, jobb ajándékot.
Persze én sem vagyok vak a gesztusra. De miért nem "kaphatok" olyasmit, ami miatt nem kell lelkifurdalást éreznem?

Mit fejezünk ki, és mit kompenzálunk ezzel a hihetetlen mennyiségű ajándékkal?
Rengeteg energia, pénz, idő, nyersanyag vész kárba, vagy kerül a kukába ahelyett, hogy eljutna oda, ahol még fel tudnák használni. Csomagolópapír, műanyag zacskó, rosszul választott ajándék, a maradék étel, és sajnos egyre inkább a rengeteg idő, amit ezek beszerzésére áldozunk, az úgynevezett „ünnep” oltárán.

Egyre inkább igaznak érzem a mondást:

„Manapság nem mi uralkodunk a tárgyakon, hanem a tárgyak uralkodnak felettünk.”

Persze, sokan szinte elvárják az ajándékot. A szokások gúzsba kötnek. A szomszéd rosszalló tekintete is ránk tapad. De van amiért megéri konfrontálódni.

Íme, néhány tipp:

http://tudatosvasarlo.hu/cikk/iden-lehet-mas-karacsony

http://humusz.hu/hirek/ujragondolt-karacsony-redizajn-tippek-ullmann-monikatol/21286

Az ajándék nem az egyetlen szeretetnyelv: az időhöz, a figyelemhez, egy közös élményhez még csomagolás sem kell.