A műanyaghulladék-válság megoldása nem az újrahasznosítás

A Disney Jégvarázs 2. "az Arendelle kastély faluja" legójátékban hercegnő, állatok, madarak és mini babák találhatók, összesen 521 darab műanyag eleme van. Az egyik legnagyobb mennyiségben eladott karácsonyi játék volt, és az alapjául szolgáló Jégvarázs című film rajongói bizonyára varázslatos, kreatív órákat töltenek el ezzel a játékkal.

Azonban több mint valószínű, hogy ez a néhány óra lesz egyben az utolsó alkalom is, amikor játszanak vele és még sok más játékkal. Műanyag kastélyok, gazdaságok és egyéb játékok ezrei vándorolnak tengernyi más ajándékkal együtt az amúgy is csordultig teli szekrények mélyére, hogy aztán egy vagy két év múlva kidobásra ítélve újabb műanyag játéktömegnek adják át a helyüket. Aztán, mivel a legtöbb műanyagot majdhogynem lehetetlen újrahasznosítani, ezek a játékok a szeméttelepen vagy a szemétégetőben kötnek ki, légszennyezést okozva, és a globális felmelegedést erősítve.

Vajon változtatna-e valamit a helyzeten, ha a várkastély és a többi 359 millió tonna műanyag, amelyet a világ évente előállít, újrahasznosítható volna? A műanyag jellege okozza a problémát, vagy inkább a tény, hogy eláraszt bennünket a hatalmas mennyiségű hulladék, amit nem tudunk feldolgozni?

A Green Alliance (Zöld Szövetség), amelynek legfrissebb jelentését az Egyesült Királyság legnagyobb műanyagfeldolgozói fizették, szinte fel sem veti a kérdést, jelentésében amiatt panaszkodik, hogy az emberek nem tudják, mit lehet újrahasznosítani és mit komposztálni. A szerzők szerint a vállalatok kevesebb műanyagot szeretnének felhasználni, de a csomagolás üvegre vagy kartonra váltásával a CO2 lábnyomot növelhetik ezen anyagok környezeti hatásai miatt. A nehezebb üveg szállítása növeli a szén-dioxid kibocsátást, a papírzacskók pedig nem feltétlen újrahasználhatók.

Fontos az embereknek elmagyarázni, mit lehet kidobni, és mit újrahasznosítani,  de a növekedésben érdekelt vállalatok és kormányok távol tartják magukat a valódi problémától: a hatalmas és egyre növekvő mennyiségű műanyagtól és egyéb dolgoktól, amelyeket az emberek megvásárolnak, haszálnak egy kicsit, majd eldobnak. Ők, akárcsak a hírességek, az "influencer"-ek (internetes véleményvezérek) és a PR cégek azon igyekeznek, hogy felkeltsék bennünk a birtoklás vágyát olyan dolgok iránt, amelyekre soha nem vágytunk volna, és aztán addig manipuláljanak, amíg mindenből több darabot nem veszünk. Hirdetésekkel bombáznak bennünket, és arról győzködnek, hogy minél többet vásárolunk, annál boldogabb és harmonikusabb lesz az életünk.

Az ipar válasza minderre az, hogy egyes újrahasznosítási ráták már növekednek és a célkitűzések teljesülnek, de a valóság más: soha nem használtunk több fosszilis tüzelőanyagot, mint most, és egyszerűen eldobunk mindent, amire már nincs szükség. A vásárlás a szórakozással és kikapcsolódással egyenlő, a nyaralásaink vásárlókörutakká lettek, a bevásárlóutcák üzletei az eladásokban mérik sikerüket, az áruházláncok főnökei pedig lemondanak, ha az emberek nem vásárolnak tőlük évről-évre egyre többet.

Az eredmény? Az Egyesült Királyság minden lakosa évente 400 kg hulladékot dob ki - ez majdnem egy kisebb személygépkocsinak vagy egy nagyobb motorkerékpárnak felel meg. Az USA-ban, illetve az afrikai kontinensen ugyanez az adat 745 illetve 237 kg háztartási hulladék. Ráadásul az Egyesült Királyságban megállt az újrahasznosítási ráták növekedése. Lehet, hogy a szupermarketek új csomagolásra váltva meg tudják akadályozni, hogy újabb rettenetes hulladékok kerüljenek a tengerbe vagy az égetőkbe, de ez távolról sem elegendő. Az ökológiai katasztrófát úgy tudjuk elkerülni, ha kiéheztetjük a fogyasztásmánia szörnyetegét, mert egyre kevesebbet vásárolunk és egyre többmindent újrahasználunk. Ahelyett, hogy a húst, a játékkastélyokat vagy a repülőutakat hibáztatjuk, a fogyasztói szokásainkat és a fogyasztáshoz való hozzáállásunkat kell megváltoztatnunk.

A műanyaggyártók és a szupermarketek felelősségre vonása helyes, de az igazi bűnös a kielégíthetetlen "vegyél-gyárts-dobd el" ipari modell, amire többek között a volt vitorlázó, Ellen MacArthur is rámutatott. Alapítványa azzal érvel, hogy a műanyagválság csupán az egyszerhasználatos kultúra tünete, és a műanyagokból sosem szabadna, hogy hulladék legyen. A körforgásos gazdaság bevezetésére szólít fel, amelynek alapelvei a hulladék és a szennyezés "kitervezése" a rendszerből azáltal, hogy a termékeket és anyagokat folyamatosan használatban tartjuk.

Korlátok közé tudjuk-e valaha is szorítani a fogyasztást? Igen, mégpedig könnyedén. A termékek a jobb tervezéssel tovább tartanak; az élelmiszerláncok és játékgyártók nem kell, hogy rossz minűségű árut készítsenek; a termelők kevesebb "szűz" nyersanyagot használnak; a hulladékból erőforrás lehet; kiépíthető a körforgásos gazdaság. Az adóteher felelősebbé teheti a vállalatokat; az iskolák és háztartások a felesleg elkerülésére ösztönözhetők; és senkit sem kell az alapján megítélni, hogy mennyit vásárol. Vásárolhatunk helyben, lakóhelyünkhöz a lehető legközelebb, járhatunk használt cikkeket árusító üzletekbe, több élelmet termeszthetünk mi magunk, és önellátóbbakká válhatunk. De legfőképpen megtanulhatunk nemet mondani ahelyett, hogy mindig többet és többet vásárolunk.

A remény valódi. A használt, "már szeretett" áruk piaca az OECD tagországok közül az Egyesült Királyságban a legnagyobb, a jótékonysági szervezetek boltjainak és a bolhapiacoknak a forgalma meghaladja a 700 millió angol fontot és újjáéleszti a bevásárlóutcákat. A helyi közösségek pénzét elszipkázó "eldobható" vállalati kultúra és az üzletláncok ellenszere.

A használt üzletekkel teli utcák elrontják egyesek kedvét, pedig az ökológiai ismeretekkel bíró világban úttörőkként kellene tekinteni rájuk. Termékeik között nemcsak minden megtalálható, ráadásul népszerűek, az árak mértékletesek, és a bennük dolgozó önkéntesek serege azon munkálkodik, hogy a rászorulók életminőségén javítson. Ezen boltoknak hála, több millió ruha, játék, illetve bútor kidobását, szemétlerakóba kerülését és elégetését sikerül megakadályozni minden héten.

Ki tudja, ha elég szerencsések vagyunk, talán még a Disney Jégvarázs 2. Arendelle kastély legójátékára is rábukkanhatunk az egyikben...

Forrás: https://www.theguardian.com/commentisfree/2020/jan/14/plastic-waste-crisis-recycling-consumption-environmentally-friendly
Írta: John Vidal, a Guardian korábbi környezetvédelmi szerkesztője, a McLibel: Burger Culture on Trial című köny szerzője.

Fordította: Vigh Krisztina