A minimalizmus
Minimalista vagyok. Pontosan 100 tárgyat birtoklok, a fogpiszkálókat is beleeértve. Nincs ágyam, a kőpadló is teljesen megfelel az alvásra. Nem szoktam boltban ételt vásárolni, mert a Tesco mögötti erdőben egy sima kővel fejbeverem a nyuszit, amikor a vadőr nem látja. Ha mégis megvennék egy vécépapírt, 100 ostorcsapással büntetem magam, mert konzumidióta lettem. Hosszú szakállam van, mert így bölcsnek tűnök és mélyen lenézek mindenkit akinek otthon több mint 3 zokinja van. Érthető? Mert én minimalista vagyok.
Mikor nevezheted magad minimalistának?
Amikor kevesebb mint 100 tárgyad van. Mikor eladtad az autód. Ha az erdőben élsz egy faházban. Mikor kizárólag egy típusú ételt eszel és mikor semmit sem vásárolsz. Amikor csak egy pólód és egy nadrágod van.
Egy lófa*zt!
Sokan a fentiekhez hasonlóan értelmezik ezt az életmódot. Többnyire azért, mert ahogy mindent napjainkban, ezt is csak felületesen vizsgáljuk meg. Aztán levonjuk az egyértelmű (és helytelen) következtetést. Szóval, komolyra fordítva a szót:
A minimalizmusnak nincsenek szabályai
Nem kell megfelelni egy bizonyos sztenderdnek ahhoz, hogy minimalistának nevezd magad. Nem kell aszkéta életmódot élned. Nincs egy bizonyos maximálisan meghatározott tárgy, amely felett már nem nevezheted magad minimalistának. Aki szeretne változtatni az életén, és úgy dönt megszabadul néhány felesleges dologtól illetve embertől az életében, jó úton jár és a megfelelő blogot olvassa.
A minimalizmus nem más, mint felismerés.
Annak a felismerése, hogy:
- Nem a tárgyak tesznek minket boldoggá.- Ezt mindenki hallotta már, de csak kevesen értik meg a lényegét.
- Az általunk birtokolt tárgyak nagy részét nem használjuk.
- Ha megszabadulunk a nem használt dolgoktól teret, időt és elégedettséget nyerünk
- Ha tudatosabban vásárolunk és nem veszünk meg mindent első blikkre, több pénzünk marad.
- Ha megszabadulunk a számunkra értéktelen emberektől magunk körül, elégedettebbek leszünk.
A minimalizmus felszabadít. Amikor nem ragaszkodsz foggal-körömmel a dolgokhoz amelyeket birtokolsz, egy más típusú szabadsággal ismerkedsz meg. Olyan felszabadító érzés ez, amely kiegyensúlyozottabbá tesz. Segít megértetni veled, hogy nincs szükséged a legújabb mobiltelefonra a boldogsághoz. Abban a pillanatban, ahogy a "nem tudom megvenni" helyébe a "nincs szükségem rá" mentalitás lép be, másképp fogod látni a dolgokat.
Mindig lesz újabb autó a tiednél, mindig lesz nálad gazdagabb ember, mindig lesz a te telefonodnál újabb a piacon.
Ha folyamatosan arra törekszel, hogy mindenből a legújabb és legjobb legyen a birtokodban sohasem leszel elégedett, csak frusztrált. Amikor abbahagyod az anyagi javak üldözését és elkezdesz azzal foglalkozni, ami valóban fontos, akkor lépsz be a minimalizmus világába. Lényegtelen mennyi pénzed van, milyen autód van, vagy hány kacat van a birtokodban. Amennyiben felismered, hogy nem ezek a fontos dolgok, elkezdesz minimalistaként gondolkodni.
Ettől még nem kell mindenedet elajándékoznod. Nem kell minden tulajdonodtól megválnod és nem szükséges a társadalomtól elszigetelődve élned. Mindössze annyit kell tenned, hogy felismered mire nincs szükséged. Ezektől megszabadulsz. Pont.
Mindenkinek más élete van, ezért a minimalizmust nem lehet szigorú szabályokkal meghatározni. Egyetlen fontos aspektusa van: határozd meg azt, ami NEKED nem kell, és válj meg tőle. Csak azok a dolgok és személyek vegyenek körül, amelyek valóban értéket adnak számodra, amelyek valóban szükségesek és fontosak.
(Nem feltétlenül ezt kell érteni minimalizmus alatt)
Persze, létezik az úgynevezett radikális értelemben vett minimalizmus, ami szinte teljes lemondást jelent mindenről, de nyilván ez az emberek nagy részének nem opció és nem is kell az legyen.
A minimalizmus nem egy vallás
Itt nincsenek rituálék, nincs egy mindenek felett álló minimalista Isten, aki szórja rád az áldást és a boldogságot, amikor mindentől megszabadultál. Nem kell meggyónnod ha vettél egy új autót. A minimalizmus nem garantálja a boldogságot. Ez nem más, mint egy életmód, amely lehetőséget ad arra, hogy foglalkozz azzal ami igazán érdekel, ami boldogsággal tölt el. Hidd el, ez nem a tárgyak utáni vadászat a plázában.
A minimalizmus nem szegénység és nem fukarság
Ahogyan az fentebb említve volt: nem mindegy, hogy nem tudom vagy nem akarom megvenni. Nem mindegy, hogy nincs pénzem rá és szomorú vagyok, mert nem lehet az enyém, vagy van pénzem rá, de nem veszem meg mert nincs szükségem rá.
A nyugati szegény ember többnyire azért szegény, mert olyan dolgokra vágyik, amit nem kaphat meg a fizetéséből. Ezért hitelt vesz fel és költekezik. Persze tudom, ez nem húzható rá mindenkire, de azért jellemző. A minimalista ilyen szempontból nem lehet szegény, mert sem hitelt nem akar felvenni haszontalan dolgokra, sem költeni nem akar százezreket új dolgokra, csak azért, hogy legyen.
A fukar ember megvon magától, annak ellenére, hogy szeretne valamit. A minimalista megérti, hogy nincs rá szüksége. Ilyen formán nem megvonásként kell értelmezni. Továbbá, ha lehetne mégis egy szabályt meghatározni a minimalizmus kapcsán, az az lenne, hogy amennyiben élményekről van szó (utazás, szabadidős programok stb.) az erre kiadott összeget egy minimalista sosem sajnálja. Hiszen a jelmondat nem más, mint élmények a tárgyak felett.
A minimalizmus nem cél, hanem eszköz
A minimalizmus nem cél. Nincs elérhető jutalom, nincsenek kőbe vésett szabályok, nincs diploma amelyen az áll: Minimalista lettél. A minimalizmus mindössze egy aprócska kis tudatos jelenlét, amelynek segítségével ki tudod szűrni azokat a dolgokat, amelyek számodra nem fontosak, ezáltal több időd és energiád lesz arra, ami a te életednek értéked ad. Nincs itt semmi titok. A minimalizmus tehát nem cél, hanem eszköz.
Dobován Norbert írása
forrás: hetkoznapizarandok.blog.hu
