Miért nem tudunk még mindig lemondani a hulladékégetésről?
A legfőbb akadálya annak, hogy felszámoljuk a vállalatok és a lakosság pazarlóan szeméttermelő gondolkodásmódját, az energiát előállító hulladékégetésben meglévő túlkapacitás és a már meglévő, de nem megtérülő beruházások.
Uniós képviselők szólították fel az Európai Bizottságot, hogy az EU legújabb, körkörös gazdaságot célul kitűző csomag keretében 2020-ig tiltsák be az újrahasznosítható vagy biológiai úton lebomló hulladék égetését.
Miközben a hulladéklerakók száma csökken Európában, az égetést egyre gyakrabban alkalmazzák a háztartási hulladékból hőenergia nyerésére.
Van ugyan logika abban, hogy a háztartásokat az általuk megtermelt szemétből lássuk el energiával és fűtéssel, de ennek súlyos ára van. Minden tonna elégetett hulladék 20%-a veszélyes anyagnak számító hamuként végzi, ami nehézfémeket és mérgező vegyületeket tartalmaz.
“A hulladékból-energia a petróleum alapú anyagok eltérítése. Bizonyos műanyagoknak hiába magas a kalória tartalma, valójában nem megújulók.” jelentette ki Joss Blériot, az Ellen MacArthur Alapítvány kommunikációs vezetője. Kiemelte, hogy a hulladék keletkezését kell elsősorban, és amennyire csak lehetséges megelőzni.
A hulladék újrahasznosítása
A tervezéssel történő megelőzés feladata, hogy alternatívát találjon a kompozit csomagolásokra, és az olyan anyagokra, mint például a csipszes zacskók, melyek atomi vastagságú fém borítását nem lehetséges leválasztani és újrahasznosítani.
Nem szabad elfelejtenünk ugyanakkor, hogy még az újrahasznosítható anyagok egy része is akár 75%-ot veszíthet az értékéből az első használat után. Idővel ezek megint csak a hulladékégetés felé veszik útjukat.
Léteznek azonban újabb módszerek, amikkel a háztartási hulladék égetésekor keletkező hamu egy része újrahasznosítható.
Eleanor Banwell, aki biokémikus és 2015-ben Schmidt-MacArthur körkörös gazdaság programjának partnere, úgy véli, a hulladékégetésnek lehet helye a körkörös gazdaságban, olyan anyagok visszanyerésére, amelyek más módon nem kerülhetnének újrahasznosítható állapotba.
MetaBlaze nevű, Royal College of Art dizájn témájú vizsgaprojektjében azt vizsgálja, hogyan lehetséges a hamuba zárt értékhez kémiai úton hozzájutni.
“Új utat mutat a fenntartható tervezésben” - mondta. “Ahelyett, hogy teljesen megszabadulnánk a hulladéktól, elkezdhetünk hi-tech anyagokban gondolkodni, mint például a kompozitok. Amíg nem szüntetjük meg a végképp felhasználhatatlan maradvány anyagok keletkezését, addig a csak a lineáris gazdaság lassulásáról beszélhetünk. A lényeg, hogy az anyagok benne maradjanak a körforgásban.”
Néhány vállalkozás már ma is gyűjti a nemesfémeket az égetéskor keletkező hamuból.
Az Egyesült Királyságbeli Veolia vállalkozás 500 000 tonna hamut kezel évente, amiből a fémfeldolgozóknak értékesített aranyat és ezüstöt nyer ki.
Richard Kirkman, a Veolia múszaki igazgatója szerint: “Ez ugyan nem tökéletes körkörös gazdálkodás, de azon dolgozunk, hogy a minél töb értéket nyerjünk ki a cső végén.”
A rotterdami székhelyű Inashco a delfti műegyetem által szabadalmaztatott eljárással nyer ki és tisztít szinesfémeket háztartási hulladék égetésekor keletkező hamuból, amit a nemzetközi piacokon értékesít. A 2008-as alapítású Inashco tulajdonosa a Fondel csoport, amely fémbányászattal, előállítással és értékesítéssel foglalkozik. Az Inashco segítségével a Hollandiában éves szinten 45 millió Euro értéket elérő, háztartási hulladék elégetésekor elveszített alumínium, réz, ezüst és egyéb fémek egy része visszanyerhető.
Az égetési hamu felhasználható még új termékek előállításakor, például az autóiparban alumínium öntvények készítésére, útépítésben, szintetikus zeolitként katalizátornak.
Ezek a felhasználási lehetőségek azonban mind a városi infrasruktúrához kötöttek. Egy valóban körkörös gazdaságban a kommunális hulladék égetése során keletkező hamut olyan alkotórészekre kellene bontani, amelyek teljes mértékben újra és újra hasznosíthatóak a termelésben.
A piszkos megoldás
Ez nem kis technológia kihívást jelent, és nem valósítható meg szennyező melléktermékek nélkül.
Az égetési hamu összetevőinek sorában dioxionokat, kloridokat, nehézfémeket és más mérgező vegyületeket találunk. Ezek teljeskörű visszaforgatása minden esetben intenzív kémiai feldolgozást igényelne.
“Lényegében az égetés végterméke rendkívül koszos. Messze jobb megoldás ezeket az anyagokat a cső elején kinyerni” mondta Warwickshire megye tanácsosa és hulladékégetési aktivistája Keith Kondakor, akinek munkája jelenleg a hulladékmegelőzés témakörét öleli fel.
Míg az égetési hulladék bányászata még mindig jobb, mint a hagyományos bányászat, ami gyakran konfliktust, és élőhelyek pusztulását okozza, a hulladékégetés nem tesz semmit azért, hogy az ipari forradalom piszkos hagyatékát megváltoztassa a gondolkodásmódunkban. Az egyik alapvető tényező, ami megakadályozza, hogy másfajta megközelítésre térjünk át a hulladékkezelésben, az energiát előállító hulladékégetésben meglévő túlkapacitás és a már meglévő, de nem megtérülő beruházások.
A Wuppertal Intézet nemrégen született tanulmányából kiderül, hogy a vizsgált 32 európai országból hatban az égetők kapacitása több, mint 50%-kal haladja meg a termelt éves szemét mennyiségét.
“Amint felépült (a hulladékégető), a vissza nem nyerhető költségek olyan dinamikát indítanak meg, ami aláássa a hulladékmegelőzés és szétválogatás térnyerését, amik az újrahasznosítás magasabb fokát jelentenék.” - állítja a Wuppertal Institute kutatója Henning Wilts.
Forrás: The Guardian (fordította: Graczka Dorottya, szerkesztői kiemelés)
