Mely veszélyes kémiai anyagok hozhatók összefüggésbe a műanyag csomagolásokkal?
A műanyag csomagolóanyagok felhasználása globálisan egyre csak nő, amely egyre több környezeti és humánegészségügyi problémát idéz elő. 2015-ben az éves műanyagtermelés több mint 380 millió tonna (!!!) volt, ennek 40%-a műanyag csomagolás, ebből is kifejezetten élelmiszercsomagolás.
A műanyag csomagolások számos kártékony kémiai anyag forrásául szolgálhatnak mind a vásárlók, mind a velük kapcsolatos munkát végző dolgozók számára. A csomagolásokban található kémiai anyagok bejuthatnak az ételekbe, továbbá a gyártás, a használat, a hulladékkezelés valamint az újrahasznosítás során a környezetbe is. Ebből kifolyólag nagyon fontos, hogy tudjuk, mely kémiai anyagok találhatók meg a műanyag csomagolásokban, illetve, hogy ezek közül mely adalékanyagok jelentenek tényleges kockázatot. Fontos emellett, hogy azokat az anyagokat, amelyek károsak vagy veszélyesek, más, biztonságosabb anyagokra cseréljük a gyártási folyamat során.
Átfogó adatbázis a műanyag csomagolásokról
Ennek ellenére mégsem egyszerű kitalálni, hogy milyen anyagokat is tartalmaznak a csomagolások, mivel nem létezik egy erre irányuló átfogó adatbázis. A Food Packaging Forum (Élelmiszer Csomagolás Fórum) tudósai komoly munkával létrehoztak egy listát, amely magában foglalja azokat a kémiai anyagokat, amelyeket a műanyag csomagolások tartalmazhatnak.
A tudósok komoly akadályokba ütköztek az adatbázis kidolgozása során, mivel a rendelkezésre álló adatok igen hiányosak, főleg azzal kapcsolatban, hogy egyes kémiai anyagok milyen mértékben lelhetők fel a kész termékekben. Legtöbb esetben ezeket az információkat nem hozzák nyilvánosságra a gyártók, vagy olyan felületeken teszik, ahol azok nem érhetők el a nyilvánosság számára. További nehézség, hogy a műanyag csomagolóanyagok gyakran tartalmazhatnak olyan szennyezőanyagokat, bomlástermékeket és adalékanyagokat, amelyek nem szándékosan kerülnek a termékekbe, vagy a gyártás során keletkeznek, így ezek többsége a tudomány számára máig ismeretlen.
A fenti információk összegyűjtését és rendezését a Food Packaging Forum végezte, melynek eredményeképp megszületett a Chemicals associated with Plastics Packaging database (CPPdb). Az adatbázis összesen 4283 anyagot tartalmaz, valamint – ahol elérhető – információt ad ezen anyagok mérgezőségéről, felhasználási területeiről illetve az őket érintő jogi szabályozásokról.
A CPPdb lefedi mind az élelmiszercsomagolásokat, mind a nem-élelmiszercsomagolásokat érintő kémiai anyagokat. Eddig 906 olyan kemikáliát tartalmaz a lista, amely nagy valószínűséggel köthető a műanyag csomagolásokhoz, illetve 3377 olyat, amely feltehetően kötődhet hozzájuk. A lista tartalmazza azokat az anyagokat, amelyeket a műanyagok gyártása során alkalmaznak, illetve azokat is, amelyek csak a végső termékekben jelennek meg, például a nem szándékosan hozzáadott anyagok (NIAS). A NIAS (non intentionally added substances) megnevezés az olyan szennyeződéseket, bomlástermékeket és a gyártási folyamat során keletkező melléktermékeket takar, amelyek a műanyag termékekhez köthetők. A 906, nagy valószínűséggel kapcsolódó kemikáliát a Data Commons weboldal is tartalmazza.
Káros kemikáliák
Több, káros anyagokra vonatkozó adatbázis alapján a fenti lista 906 eleméből legalább 148 anyag esetében elmondható, hogy káros az emberi egészségre és/vagy a környezetre.
Ezek az adatbázisok a következők:
• Az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) általi besorolási, címkézési és csomagolási (CLP) rendelet;
• Európai Uniós osztályozás a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező (PBT) anyagokról;
• Európai Uniós osztályozás a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív (vPvB) anyagokról;
• A hormonháztartást károsító vegyi anyagok (EDC) listája, a kémiai anyagok regisztrációjára, értékelésére, engedélyezésére és korlátozására (REACH) vonatkozó jogszabályokban.
• Az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának (UNEP) 2018-as jelentésben az EDC-k vagy a potenciális EDC-k listája.
A fenti lista 35 eleme szerepel hormonháztartást zavaró elemként (EDC). Ilyen anyagok lehetnek például a biszfenol A (BPA), vagy a ftalátok, melyek használata az Európai Unióban korlátozott, káros hatásaikra való tekintettel.
A 148 legkárosabb anyag listája még nem teljes, mivel a legtöbb műanyag csomagolásokhoz köthető kémiai anyagról nem érhető el elegendő információ. Egy teljes lista elkészítése jelenleg még nem lehetséges, a sok hiányzó ismeret miatt.
Kémiai felhasználás
Kimutatták, hogy a káros kémiai anyagokat nem csupán a műanyag „építőkockáinak” (monomereinek) polimerekké történő alakítása során alkalmazzák, hanem számos biocid funkciójú adalékokat is, melyek megakadályozzák a penészedést, különböző gyulladásgátlókat, hogy fokozzák a tűzállóságot, lágyítószereket, hogy növeljék a rugalmasságot, festékeket, ragasztókat és még sok egyéb adalékanyagot. Ezek a hozzáadott anyagok kémiailag nem kötődnek a műanyag polimerhez, ezért kioldódhatnak (vagy migrálhatnak) a műanyag csomagolásból.
A következő táblázat funkcióik szerint mutatja a káros kémiai anyagok számát, amelyeket a műanyag csomagolások előállításánál alkalmaznak.
| Az adalékanyag funkciója | Az ismert káros kémiai anyagok száma |
| Gyorsítók (ragasztókban) | 5 |
| Biocidek (megvédik a csomagolást a penészedéstől és a bakteriális fertőzésektől) | 12 |
| Színezékek (festékek és pigmentek) | 5 |
| Lángmentesítő anyagok (tűzállóság növelése) | 9 |
| Habzó szer | 1 |
| A műanyag polimer és közbülső alkotórészek fő összetevője | 25 |
| Lágyítószerek (rugalmasság növelése érdekében) | 16 |
| Oldószerek (műanyagok ragasztására) | 18 |
| Stabilizátorok (a lebomlás megelőzése érdekében) | 17 |
| Felületaktív anyagok (például műanyag habok előállítása során) | 18 |
| Nehézfémeket tartalmazó adalékanyagok (a fenti kategóriákba nem tartozó anyagok) | 22 |
Néhány aggodalomra okot adó kémiai csoport
Veszélyes fémek
Ebbe a csoportba olyan fémek tartoznak, melyek gyakran fellelhetők a műanyagok adalékanyagaiban. A nehézfémek közül négy, a kadmium, a króm (VI), az ólom és a higany, melyek különösen ártalmasak az emberi egészségre, karcinogén és génmódosító hatásuk miatt, valamint a termékenység és a szexuális funkciók zavarása miatt.
Biszfenolok
Három biszfenol különösen nagy figyelmet kap az utóbbi időben, a BPA, a biszfenol S és a biszfenol F. Ezeket a tiszta polikarbonát műanyagok gyártásánál alkalmazzák, merev műanyagok adalékanyagaként valamint más, műanyagokkal kapcsolatos anyagok gyártásánál, beleértve a az étel- és italtartályok belső felületbevonóiban. A biszfenolok jól ismertek az hormonháztartást zavaró hatásukról, továbbá egy nemrégiben készült CHEM Trust jelentés rávilágított arra is, hogy bár a vegyi anyagok biszfenolcsoportjára vonatkozóan számos korlátozás van életben, ennek ellenére a gyártók az ismert és káros anyagok helyett olyan alternatívákat alkalmaznak, melyek valószínűleg hasonlóan káros tulajdonságokkal bírnak, azonban ezt még nem sikerült bebizonyítani róluk.
Ftalátok
Egy tanulmány 14 különböző káros ftalátot írt le, melyeket lágyító adalékanyagként használnak egyes műanyag csomagolásokban. Az Európai Unió a közeljövőben véglegesíti a négy ftalát felhasználásának korlátozását, a velünk szemben felmerült egészségügyi aggodalmak miatt. A javasolt korlátozás azonban nem akadályozza meg, hogy ezeket a vegyi anyagokat élelmiszerekkel érintkezésbe hozzák. A CHEM Trust és az Európai Környezetvédelmi Hivatal nyílt levélben kéri a törvényhozókat, hogy ezzel is egészítsék ki az erre vonatkozó szabályozást. A ftalátok számos olyan humánegészségügyi hatással bírnak, mint a különböző reproduktív zavarok és anyagcsere-megbetegedések, mint például a kóros elhízás.
PFAS
A vizsgálat során két per- és polifluor-alkil-vegyületet (PFAS) azonosítottak. Ezen anyagok magas stabilitása - mely oly vonzóvá teszi felhasználásukat a műanyagiparban - azonban azt jelenti, hogy rendkívül perzisztensek a környezeti rendszerekben, valamint a táplálékláncban is felhalmozódhatnak. A listán szereplő anyagok egyikeként a PFOA szerepel az Európai Vegyianyag-ügynökség által létrehozott, a „az öröklődési folymatokra káros és magas környezeti perzisztencia miatt rendkívül aggodalomra okot adó anyagok” jegyzékén. A CHEM Trust azt javasolta, hogy az Európai Emberi Biomonitoring Kezdeményezés (HBM4EU), amely koordinálja és elősegíti a vegyi anyagok jelenlétének mérését az európai lakosság körében, vegye be mérési programjába ezeket az anyagokat is.
Aggodalmak
A kutatás számos aggodalomra okot adó tényre világított rá:
• Rendkívül hiányosak az információnk azzal kapcsolatban, hogy egyes vegyianyagokat milyen területen alkalmaznak, illetve, hogy ezen anyagok milyen arányban jelennek meg a kész termékekben.
• Igen nehéz a létező információkat összegyűjteni a bizalmas üzleti információk, valamint a közzétételi követelmények hiánya miatt.
• Még azon vegyi anyagok esetében is, amelyeknél komoly veszélyeket állapítottak meg, hiányosak az elérhető adatok hatásaikkal kapcsolatban.
• A műanyag csomagolások miatt több 1000 különböző vegyi anyagnak vagyunk kitéve nap mint nap, ennek ellenére nagyon keveset vagy semmit tudunk e kémiai keverékek emberi egészségre gyakorolt hatásáról.
Ajánlott irányelvek
• A vegyi anyagok problémás csoportjainak, mint például a biszfenolok, ftalátok és más aggodalomra okot adó kémiai csoportok erősebb, gyorsabb és átfogóbb szabályozására van szükség.
• A műanyag csomagolás előállításához felhasznált valamennyi vegyi anyagnak - beleértve a végtermékben jelen lévő vegyi anyagokat is - megfelelő biztonsági adatokkal kell rendelkeznie.
• A nyilvánosságnak és a kutatóknak jogukban áll tudni, hogy milyen vegyi anyagokat alkalmaznak a műanyag csomagolásokban, továbbá ezen adatoknak nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük.
• A kémiai szabályozóknak figyelembe kell venniük a különböző vegyi anyagok keverékeinek való valós veszélyét, beleértve a nem szándékosan hozzáadott anyagoknak való kitettséget is, melyek következményei ma még ismeretlenek.
• A REACH-rendeletben különösen veszélyesnek minősített vegyszereket nem szabadna a műanyag csomagolásokban alkalmazni.
Fordította: Tóth Anna
Forrás: CHEMTrust
