Magyarország a visszaváltási forradalom éllovasa: a magyarok 90 százaléka már használja az új rendszert
A körforgásos gazdaság többé nem csak egy távoli szakmai fogalom, hanem a mindennapjaink része lett – derül ki az Every Can Counts (Minden Doboz Számít) 2025-ös globális jelentéséből. Miközben a világ nagy részén még csak most ismerkednek a betétdíjas rendszerekkel, Magyarország a leggyorsabb alkalmazkodók közé került. A Z-generáció körében azonban váratlan bizalmi válság jelei mutatkoznak az újrahasznosítás hatékonyságát illetően.
16 ország, 16 000 válaszadó és egy egyértelmű üzenet: az emberek akarják az újrahasznosítást, de kényelemre és egyértelmű ösztönzőkre van szükségük. Az Every Can Counts legfrissebb kutatása rámutat, hogy a fenntarthatóság iránti elkötelezettség globális szinten soha nem volt ilyen magas, de a rendszerekbe vetett bizalom és az ismeretek szintje még mindig jelentős gátat szab a teljes körforgásnak.
Az alumínium-paradoxon: többet tudunk, de kevesebbet hiszünk
A tanulmány egyik legmeglepőbb megállapítása az úgynevezett „észlelési szakadék”. Miközben az alumínium italdoboz a világon a legmagasabb arányban újrahasznosított csomagolástípus (globális szinten 71%-os aránnyal), a fogyasztóknak mindössze 17%-a azonosítja ezt a „leginkább újrahasznosítható” anyagként. Ezzel szemben sokan még mindig a műanyagot vagy az üveget tartják fenntarthatóbbnak, annak ellenére, hogy az alumínium elméletileg végtelen alkalommal, minőségromlás nélkül újrahasznosítható.
A kutatás rávilágít, hogy a fogyasztók 91%-a szerint a gyártóknak kötelességük lenne kizárólag végtelenül újrahasznosítható anyagokat használniuk. Ez komoly nyomást helyez az italgyártókra, hogy a műanyag palackok helyett a körforgásba könnyebben visszavezethető alternatívák felé forduljanak.
Z-generációs paradoxon: elkötelezettek, de szkeptikusak
Bár a fiatalabb generációk hangosan követelik a környezetvédelmi lépéseket, a felmérés szerint a Z-generáció tagjai (a 2000-es évek környékén születettek) a legbizalmatlanabbak a jelenlegi rendszerekkel szemben. Míg az idősebb „boomer” generáció tagjai szinte kivétel nélkül hisznek a visszaváltási rendszerek működésében, a fiatalok közül sokan tartanak attól, hogy az összegyűjtött hulladék végül mégis lerakókban végzi.
A Z-generáció 41%-a például tévesen azt hiszi, hogy a műanyag palackok jobban újrahasznosíthatók, mint az alumíniumdobozok. A tanulmány készítői szerint ez arra utal, hogy a „zöldre festés” (greenwashing) elleni küzdelem során a valódi, hatékony technológiákról szóló oktatás valahol elveszett az üzenetek tengerében.
Magyarország: 90 százalékos részvétel és jótékonysági visszaváltás
A tanulmány külön fejezetben foglalkozik azokkal az országokkal, ahol már működik a kötelező visszaváltási rendszer (DRS). Magyarország ezen a téren az európai élmezőnybe tartozik:
A felmérésben részt vevő magyarok 90%-a állította, hogy aktívan használja a visszaváltó automatákat.
Ez az arány megegyezik a rendszert évtizedek óta finomító Hollandiával és Írországgal. Magyarországon a 2024-ben bevezetett rendszer rendkívül gyorsan a rutin részévé vált, miközben jótékonysági felajánlásokat is lehet tenni.
A magyar adatok azt mutatják, hogy a lakosság 71%-a még többet újrahasznosítana, ha a folyamat „szórakoztatóbb” vagy interaktívabb lenne – például mobilalkalmazásokon keresztüli visszajelzésekkel vagy játékosított (gamified) elemekkel.
Merre tovább? Kényelem és ösztönzők
A tanulmány konklúziója világos: az emberek többsége (80%) akkor hajlamos többet tenni, ha pontosan érti a cselekedetei környezeti hatását. Az Every Can Counts globális igazgatója, David Van Heuverswyn szerint a visszaváltási rendszer (DRS) csak a kezdet, nem a végállomás. A cél, hogy a „használd és dobd el” szemléletet végleg felváltsa a „használd és add vissza” kultúrája.
Forrás: dontwasteit.hu
