Mi lesz a csipszes zacskók jövője?
Mindenki ismeri a csipszes zacskókat, a csokipapírokat, a kávés tasakokat. Könnyűek, olcsók, és szinte lehetetlen őket újrahasznosítani. Eddig. Az osztrák fővárosban ma záruló csúcsértekezleten Európa vezető csomagolóipari óriásai és a jogalkotók egyetlen célért gyűltek össze: hogy megmentsék a „rugalmas műanyagot” a betiltástól, és megfejtsék, hogyan lehet a hulladékégető helyett a körforgásban tartani ezeket az anyagokat.
Ha van a hulladékgazdálkodásnak fekete báránya, az a rugalmas falú csomagolás (flexible packaging). Bár ezek az anyagok logisztikai szempontból zseniálisak – hiszen alig van súlyuk, így kevesebb kamion kell a szállításukhoz –, a hulladékkezelők rémálmai. A legtöbb ilyen csomagolás ugyanis eddig különböző műanyagok és fémfóliák szétválaszthatatlan kombinációja volt, ami egyenes úton vezetett a lerakóra vagy az égetőbe.
A tegnap kezdődött és ma záruló Flexible Packaging Innovation and Recycling 2025 konferencia Bécsben azonban nem udvariassági találkozó, a levegőben a közelgő uniós szabályozás, a PPWR (Csomagolási és Csomagolási Hulladék Rendelet) szigora vibrál.
A „szendvics-probléma” megoldása
A konferencia központi témája a technológiaváltás kényszere, hiszen az EU kimondta: 2030-ra minden csomagolásnak újrahasznosíthatónak kell lennie. Ez a hagyományos, többrétegű (multi-layer) csomagolások halálos ítélete.
„A régi módszer, amikor alumíniumot ragasztottunk össze poliészterrel és polietilénnel, halott. A jövő a mono-anyagoké” – hangzott el a szakmai fórumon.
A megoldást az úgynevezett mono-material (egynemű) csomagolások jelentik. A mérnökök most azon dolgoznak, hogy egyetlen anyagból (például csak polipropilénből) készítsenek olyan zacskót, ami ugyanolyan jól zár, védi az ételt a levegőtől és a fénytől, mint a régi, de használat után könnyedén bedarálható és újraolvasztható.
Nem csak technika, üzlet is
A tét hatalmas, a rugalmas csomagolások piaca Európában milliárdos üzlet. Ha a gyártók nem tudnak átállni az újrahasznosítható verziókra, hatalmas környezetvédelmi termékdíjakat és büntetéseket kockáztatnak, sőt, bizonyos termékeik kiszorulhatnak a polcokról.
A bécsi eseményen ezért nemcsak mérnökök, hanem a legnagyobb globális márkák (brandownerek) beszerzési igazgatói is jelen vannak. A cél közös: olyan szabványt teremteni, amely egész Európában egységes. Jelenleg ugyanis hiába „elvileg” újrahasznosítható egy csomagolás, ha a hulladékválogatók gépei nem ismerik fel, vagy nem tudják megfelelően kezelni.
Versenyfutás az idővel
A konferencia zárónapján a résztvevők a kémiai újrahasznosítás lehetőségeit is vitatták. Ez az eljárás azoknál a fóliáknál lehet mentőöv, amelyek mechanikai úton (darálás, mosás) nem tisztíthatók meg eléggé ahhoz, hogy újra élelmiszer-csomagolás legyen belőlük.
Egy biztos: a ma Bécsben elhangzottak hamarosan visszaköszönnek a szupermarketek polcain. Lehet, hogy a jövő csipszes zacskója tapintásra kicsit más lesz, vagy hangosabban zörög majd, de legalább nem marad velünk a következő 400 évben.
Forrás: dontwasteit.hu
