Az újrahasználat és a visszaváltás lehet a megoldás a hulladékkezelésben
Évtizedek óta azt sulykolják belénk: ha szelektíven gyűjtjük a hulladékot, megmentjük a bolygót. Egy friss, átfogó kutatás azonban most hidegzuhanyként hűti le a kedélyeket. A Pew Charitable Trusts legújabb jelentése szerint az újrahasznosítás önmagában szélmalomharc. Ha 2040-re valóban fel akarjuk számolni a műanyagszennyezést, ahhoz nem jobb kukákra, hanem a fogyasztói szokások teljes átalakítására és az „eldobható” kultúra végleges felszámolására van szükség.
A műanyagszennyezés elleni küzdelem eddigi stratégiája nagyrészt a hulladékkezelésre és az újrahasznosításra épült. A Pew Charitable Trusts e héten publikált, „Breaking the Plastic Wave 2025” című átfogó jelentése azonban rámutat: ez a megközelítés matematikai képtelenség. A globális műanyaggyártás üteme ugyanis sokkal gyorsabb, mint ahogy a hulladékkezelő kapacitások bővülni tudnak. A jelentés fő üzenete egyértelmű: a megoldás nem a hulladék kezelésében, hanem a hulladék keletkezésének megelőzésében rejlik.
Vissza a múltba: a visszaváltás reneszánszát várják
A kutatók szerint a technológia már rendelkezésre áll, csak használni kellene. A modell, ami 15 év alatt képes lenne szinte nullára redukálni a csomagolási hulladékot, két pilléren nyugszik:
- Széles körű újrahasználat (Reuse): Tartós, mosható és újratölthető csomagolások bevezetése az élelmiszeripartól a kozmetikumokig.
- Visszaváltási rendszerek (DRS): A betétdíjas rendszerek globális kiterjesztése – hasonlóan a Magyarországon már bevezetett rendszerhez, de nemcsak az italcsomagolásokra, hanem szinte mindenre.
„Az újrahasznosítás fontos, de csak a csatát nyerhetjük meg vele, a háborút nem. Az újrahasználat és a visszaváltás (reuse and return) az egyetlen valódi fegyver a kezünkben a műanyaggyártás exponenciális növekedésével szemben” – emeli ki a kutatás összefoglalója.
15 évünk van a fordulatra
A jelentés nemcsak elveket, hanem konkrét számokat is közöl. A modellszámítások szerint, ha a világ országai kötelezővé tennék az újrahasználható csomagolási rendszereket és a visszaváltást:
- 2040-re gyakorlatilag megszüntethető lenne a környezetbe kikerülő műanyaghulladék.
- Az üvegházhatású gázok kibocsátása a műanyagiparban jelentősen csökkenne, hiszen nem kellene folyamatosan új (szűz) műanyagot gyártani kőolajból.
- A fogyasztók számára ez nem drágulást, hanem hosszú távon megtakarítást jelentene, mivel nem kellene minden egyes vásárlásnál megfizetni az eldobható csomagolás árát.
Üzenet a jogalkotóknak: a „Green Deal” már kevés?
Az időzítés nem véletlen. A jelentés közvetlenül az ENSZ globális műanyagszerződésének (Global Plastics Treaty) kritikus tárgyalási szakaszaiban látott napvilágot. A szakértők figyelmeztetnek: a jelenlegi törvényi keretek túlságosan az újrahasznosítási kvótákra (pl. „legyen a palack 30%-ban újrahasznosított”) fókuszálnak. Ez azonban fenntartja az egyszer használatos csomagolások uralmát. A valódi változáshoz a törvényhozóknak bátrabbnak kell lenniük, és kötelező kvótákat kellene előírniuk az újratölthető csomagolások arányára a boltok polcain. Ahogy a jelentés egyik szerzője fogalmazott: „Nem jobb hulladékra van szükségünk, hanem kevesebbre. És ez csak úgy érhető el, ha a csomagolást nem hulladéknak, hanem erőforrásnak tekintjük, amit használat után visszaviszünk.”
Forrás: dontwasteit.hu
