Kémiai hasznosítás: csodaszer vagy szemfényvesztés?
Mivel az emberiség a világ minden tájáról a műanyagszennyezés befejeztéért kiállt, a műanyag- és petrolkémiai ipar előrántotta a csodafegyvert, a kémiai (avagy „fejlett”) újrahasznosítást. Leporolták ezt az régi, egyszer már megbukott technológiát, és most szakadatlan reklámozzák ipari körökben, mint a műanyagszennyezésre adott adekvát választ, miközben a bizonyíték a háttérben szembetűnően hiányzik. Mi is valójában a kémiai újrahasznosítás és azt takarja-e, amit állítanak róla? Tényleg annyira jó-e, amennyire jónak kiáltják ki?
Írta: Claire Arkin, GAIA, kommunikációs koordinátor. Fordítás: Balogh Boróka
A válasz röviden: nem. A GAIA friss tanulmánya megállapítja (angol nyelven ITT olvasható), hogy a kémiai újrahasznosítás szennyező, káros az éghajlatra, és műszaki hibák sorával telített múltra tekint vissza. A kémiai újrahasznosítás csővégi megoldás, és mint ilyen, a műanyagprobléma megoldására alkalmatlan. Olyan folyamat, amelynek célja, hogy hő, nyomás, oxigén, katalizátor és/vagy oldószer segítségével a műanyaghulladékot olyan alapanyaggá formálja, amely az eredeti alapanyaghoz nagyon hasonló minőségű. Különbözik a mechanikai újrahasznosítástól, amely lényegében a műanyaghulladék megolvasztását és regranulátummá, illetve pelyhekké formálását takarja további felhasználás céljából. Eddig jól hangzik, igaz?
Az ábra a műanyag életciklusa során felhasznált és keletkezett anyagokat, energiát mutatja a kémiai újrahasznosítás során. A folyamat több lépésénél üvegházhatású gázok szabadulnak fel, és az anyag nagy része elvész vagy elég. Forrás: GAIA, saját szerkesztés
Sajnálatos módon, jobban megvizsgálva, a legtöbb esetben láthatjuk, hogy a kémiai újrahasznosítás valójában csak a műanyagégetés egy tetszetős elnevezése. Az ipar gyakran használja a kémiai újrahasznosítás vagy az „fejlett újrahasznosítás” kifejezést a műanyag tüzelőanyagként történő felhasználására, amikor a (fosszilis tüzelőanyagokból előállított) műanyaghulladékokat visszaforgatják tüzelőanyaggá, amelyet ezután elégetnek, üvegházhatású gázokat kibocsájtva, amelyek újabb lépéssel visznek közelebb a klímakatasztrófához. Ráadásul ezekben a gyárakban további tüzelőanyagot kell adni a tűzhöz: a folyamat táplálása és maga a folyamat is magasabb üvegházhatású gázkibocsátást eredményez. Röviden: több műanyaghulladék alakul át üvegházhatású gázzá, mint vissza műanyaggá. A hasznosítás valamennyi lépése szennyező az éghajlatra nézve. És ha mindez nem lenne elég, a kémiai hasznosítás nemcsak környezeti, hanem egészségügyi kockázatot is jelent. A műanyaghulladék rengeteg mérgező anyagot tartalmaz (tanulmányok azt mutatják, hogy az egyszer használatos élelmiszer-csomagolások több mint 100.000 vegyi anyagot tartalmazhatnak), és a műanyagok hevítése további mérgező gázok elegyét hozza létre, mint például szén-monoxidot, CO2-t és dioxinokat. Ezek a mérgező anyagok aztán bekerülnek a levegőbe, a vízbe és a végtermékekbe. Mivel a kémiai újrahasznosítás nagyrészt szennyezett üzemanyagot állít elő új műanyag helyett, e tüzelőanyagok égetése nemcsak éghajlati, hanem egészségügyi probléma is. A COVID-19 válság fényében pedig immár lehetetlen figyelmen kívül hagyni a levegőszennyezés gyilkos következményeit.
A petrolkémiai ipar régóta rózsás képet fest a kémiai újrahasznosítás életképességéről, a jelenlegi adatok azonban azt sugallják, hogy ezek az iparági kilátások nagyon távol esnek a technológia tényleges képességeitől. Zavaróan hiányoznak a kémiai hasznosításról szóló független tudósítások és kutatások: a legtöbbet az ipar finanszírozza, amelynek érdeke fűződik a technológia sikeréhez, és laboratóriumi kísérleteken alapul, nem pedig a valós folyamatok vizsgálatán. Valójában töménytelen technikai és gazdasági kudarc halmozódott fel e technológiák történetében. 2017-től kezdve a fő technológiák – pirolízis és elgázosítás – legalább kétmilliárd dollárnyi befektetést pazaroltak el törölt vagy sikertelen projektekre. De még amikor ezeknek a projekteknek sikerül is műanyagot előállítaniuk, az így előállított műanyagnak nincs piaca: az olcsó szűzműanyag árával szemben olyan drága, energiaigényes technológiák, mint a kémiai újrahasznosítás, nem tudják felvenni a versenyt.
Amint ez az ábra mutatja, a kémiai újrahasznosítási folyamat minden lépése leküzdhetetlen technológiai és gazdasági kihívásokkal jár. Forrás: GAIA, saját szerkesztés
A kémiai újrahasznosítás olyan technikai eljárásként szokás megcímkézni, amely megoldja a műanyagproblémáinkat. Nem fogja. Mostanra világossá vált, hogy még akkor is, ha egy vegyi újrahasznosító létesítmény valóban megpróbálja a műanyagot újra műanyaggá alakítani, annak nagy része elég vagy elvész a folyamat során. Eközben ugyanaz az ipar, amely népszerűsíti a kémiai hasznosítást, azt tervezi, hogy 2050-re megnégyszerezi a bolygónkon előállított műanyag mennyiségét. Egyszerűen kizárt, hogy a kémiai hasznosítás vagy bármely más hulladékgazdálkodási megközelítés megakadályozza, hogy belefulladjunk a műanyagba. Társadalmunknak sürgősen át kell térnie a fosszilis tüzelőanyagok gazdaságáról a fenntartható jövőre, és nincs több időnk, amit az újrahasznosításra pazarolhatnánk. Kemény út áll előttünk. A globális világjárvány globális válságba sodort bennünket. A műanyagszennyezés egyre növekszik, mivel az ipar hamisan állítja be az egyszer használatos műanyagot biztonságosabb megoldásként a lakosság számára, és az újrahasznosítási piac árai is a padlóra kerültek. A helyreállás során okosan kell befektetnünk a bevált, józan ész által diktált megoldásokba, amelyek támogatják a közegészséget és a biztonságos környezetet, és nem pazarolnak értékes erőforrásokat a kockázatos iparági vágyálmokra. A GAIA tagjai szerte a világon úttörő hulladékmentes megoldásokat támogatnak és népszerűsítenek, amelyek a műanyag előállítása ellen lépnek fel, munkahelyeket teremtenek, támogatják a helyi gazdaságokat és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességet. Ragaszkodjunk ahhoz, ami működik!
Szöveg és ábrák forrása: https://www.no-burn.org/crblog/
A Humusz Szövetség a GAIA (Globális Szövetség a Hulladékégetés Alternatíváiért) és a Zero Waste Europe magyar tagszervezete.
További információ angol nyelven elérhető a fent hivatkozott GAIA tanulmányban és a Zero Waste Europe kapcsolódó anyagában, valamint a ZWE, az EEB, a Rethink Plastic és egyéb szervezetek frissen megjelent közös nyilatkozatában. A Break Free From Plastic vonatkozó állásfoglalása magyar nyelven ITT olvasható.
